"Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek" - mondja Kassai Lajos lovasíjász, a modernkori lovasíjászat megteremtője, de ennél igazából sokkal több. Példakép, aki megmutatja nekünk és tanítja, hogy a mai világ legnagyobb kihívása a természettől való eltávolodás, és hogy a boldogság kulcsa olyan apró dolgokban keresendő, mint a fizikai aktivitás, az állatok és a növények közelsége, hogy a test és a lélek harmonikus egysége maga az egészség... Igen, még ez a zsigereiben természeti ember is azt mondja: ne archaizálj!
Mit taníthat ez a mondat nekünk a lakberendezés tekintetében?
Ha vágyunk egy hangulatra, egy életérzésre, akkor ne korabeli képeket másoljunk le, hanem kövessük azokat a vezérelveket, amelyek mentén az adott enteriőr elkészült. Egy 18. századi konyha nem azért nézett ki úgy, ahogy, mert az volt a "trendi" - habár minden kornak megvolt a maga divatja - hanem mert az adott kor életvitelének az volt a legmegfelelőbb, az adott kor technikai és anyagismerete olyan kialakítást tett lehetővé. Miért másolnánk le valamit a 21. században, aminél már sokkal modernebb megoldások lehetségesek, miért kéne archaizálnunk ahhoz, hogy hangulatos vidéki konyhát tervezzünk?
Azért is posztolok újabban kevesebbet, mert nem akarok a megkeseredett, öregedő lakberendező hangján megszólalni, aki szerint a rossz ízlés vírusosan terjed a közösségi médián, amihez tömegek tapsolnak, amíg az igazi értéket kevesen értékelik... Pedig így van: semmi nem szűri a tartalmat, a népszerű nem biztos, hogy a kívánatos, de majd megkapom, hogy ízlés kérdésében nem érdemes vitatkozni. Mégsem érzem a keserű ízt a számban, mert tudom, hogy az emberek egy jelentős része igenis éhezi az újat, a szépet, akar tanulni, és nem elégszik meg azzal, hogy "de hát nekem ez tetszik". Biztos tapasztaltátok már az élet akár egyéb területein, hogy először bizonytalanok vagytok... Meglátjátok, meghalljátok, elolvassátok azt a valamit, és mocorog valahol egy belső sugallat, hogy "én ezt szeretem", de nem igazán tudjátok megmagyarázni. Mert nem tudjátok kontextusba helyezni, nincs az adott téren pallérozott szemetek, fületek, ismeretetek. Minél jobban beleássátok magatokat a témába, annál jobban kialakul a saját véleményetek. Mindennel így van ez, az építészettel, a lakberendezéssel is. Először csak bizonytalan érzetek mentén próbáltok döntéseket hozni, de minél több ismeretet szereztek, annál jobban meg tudjátok fogalmazni, hogy mit, miért szerettek.Tudjátok, hogy "vidéki konyhát" szeretnétek... Érdemes persze átgondolni, hogy miért is? Vidéki házban laktok, ahol az életérzés ezt diktálja? Vagy egy belvárosi lakásban ugyan, de lelketek mélyén akkor is vidéki gyerekek vagytok? Nem mindegy... Az ember például sokszor akar Aston Martint, de három gyerekkel a hátsó ülésen lehet, hogy inkább egy Range Rovert választ... Vagy mindkettőt, és akkor a hasonlatnál maradva: vegyetek egy nyaralót, és rakjatok abba vidéki konyhát!
Most talán megint azt mondjátok: ez az én lakásom, azt csinálok vele, amit akarok! És persze, hogy így van! Mindenki alakítson magának olyan mikrokörnyezetet, amelyben teljesnek érzi magát! Ez nem közügy, mint az építészet, hogy akkor is néznem kell más elbaszott házát, ha szerintem pocsék... Ez magánügy! Én a bizonytalankodókhoz szólok, azokhoz, akikben ott az igény valami nagyszerűre, megfogalmazták a gondolatot ("vidéki konyha kéne"), és érzik, hogy lehet ezt nagyon jól is csinálni, de könnyen rá lehet csúszni a "ciki" vonalra is. Fogadjatok meg a tanácsaimból, amennyit akartok, ha nem értetek egyet, akkor semmit, mert akkor is igazatok lesz: a ti konyhátok, a ti életetek, a ti szépérzéketek, a ti ízlésetek! De vigyázzatok, mert most a csapból is giccs folyik, és mindenki arra bíztat titeket: lakásbemutatókkal, műfogásokkal, hogy másoljatok, uniformizálódjatok...
A hosszúra nyúlt bevezető után vágjunk bele a lényegbe... A fenti konyha pontosan az, amit én vidéki giccsnek nevezek: régies frontok (legalább nem antikolt, lehetne rosszabb is...), régies, ráadásul össze-vissza fogantyúk, kamu cementlap, rusztikus kialakítású elszívó. De mutatok egy másik képet, ami a legtöbb ember szerint szép lesz, és igazából az is...
Minden benne van, amire ma a lakberendezési oldalak bíztatnak: keretes festett frontok, arany kiegészítők, zománcozott mosogató, kismertó csempe, provencei stílusú lámpák, sőt, ha magát az épületet nézzük, van még kazettás ablak is... :) Hogy ezek régen miért voltak ilyenek? Régen ez a betétes szerkezet volt a vetemedés nélkül, fából elkészíthető front modern megoldása, a réz volt a könnyen hozzáférhető és megmunkálható elegáns alapanyag, a zománcozás volt a tartósság és tisztán tarthatóság legmodernebb technológiája, csempében a technológia nem tette lehetővé a nagy lapok gyártását, ezek a lámpák már egész letisztultnak számítottak, a cizellált kovácsoltvashoz képest, és az ablak is azért volt kazettás, mert nem tudták kezelni a nagy üvegfelületeket...
Hogy néz ki az egyszerű másolás értő alternatívája?
A technológi lehetővé teszi, hogy sima, könnyen tisztítható felületeket használjunk frontként, még fogantyúra sincs szükség, a gépek szépen bemarják. A rozsdamentes acél, vagy silgránit egy fejlettebb technológia mosogatónak, mint a fizikai behatásokra érzékenyebb zománc. A pult technikai kő, ami sokkal ellenállóbb, mint a természetes kövek. A régi, vidéki életérzést egy kézimunkával készített gyönyörű csempe adja, és a szabadpolcos tárolás.
Nézzük a burkolatokat... Ne válasszunk divat hóbortok szerint, legalábbis óvatosan. Ami kézimunkával készül, vagy eredeti régi, azt biztos nem fogjuk megbánni. Ne válasszunk olcsó alternatívát, amikor a fókuszpontot tervezzük. A látványos elem nem lehet "kamu".
Ismerős? Nem csoda, a csapból is ez folyik... Olcsó hexagon csempe össze-vissza rakva. Ötletes? Az volt, az első alkalommal, egy ennél visszafogottabb változatban. Most már csak unalmas, ebben a szedett-vedett formában meg kifejezetten hátborzongató.
Ez egy nagyon szép megoldás, ahol a kis csempéket modern fromában burkolták fel a falra, így elkerülve a régieskedő giccs hangulatot. Modern frontok, modern fogantyúk, a vidéki hangulatot a lógó eszközök, a nyitott polcok adják, szép kontraszt az egyszerű lámpa. Egyetlen archaizáló elem a zománcozott mosogató, de ennyi, ebben a formában elfér, mint utalás a "vidéki konyha" hangulatra.
A fenti megint csak egy "rossz", kommersz példa, akármennyire kajálja az internet népe ma ezeket, és akkor még csak a dizájnról beszélek, nem arról, hogy technológiai használhatóságát tekintve is egészen pocsék. Kétféle, "divatos" csempe, régieskedő front, csicsó fogantyúval egy akkora helyen, ami egy igazi "vidéki konyhában" a spájz.
Csodálatos alternatíva, pedig ez is Ikea (mint a felette lévő fotó konyhája). Minimál front, egyszerűen rakott, kézi vetésű (de legalábbis arra megszólalásig hasonlító) csempe, modern, nyitott polc, és csodálatosan egyszerű, anyagában mégis a paraszti világot idéző bútor.
Egyszerű, modern formavilág, régi anyagok... Ilyen is lehet, egy mai vidéki konyha.
Gyönyörű példája az igényesen kivitelezett country konyhának. Modern formák, natúr anyagok, funkciójában megidézi a régit, mégsem régieskedő. Érdemes megfigyelni a lámpákat: láttok itt "provencei" csicsát? Ez persze nem azt jelenti, hogy tilos, ugyanúgy érvényes a szabály: mértékletesség! Egy-egy eredeti ipari rusztikus, vagy igazán régi (nem kínai kamu giccs régiesített) szép lámpa emelheti az enteriőr fényét, de figyelni kell az arányokra! Ahogy öltözködésben sem aggathatsz magadra mindent, ami megtetszett valahol, úgy egy helyiségbe se halmozhatsz bele minden szívednek kedves tárgyat.
Egyszerű anyagok, vidéki, mégis modern...
Ez a konyha nem annyira "vidéki", de annak is elmegy... A front színei, a kis csempe - bár szépen, egyszerűen rakva - a nyitott polcok, a fa pult hozzák a FINOM ráutalást...
Végezetül elsütnék egy viccet... Hogy amikor minden attribútumot belenyomorgatunk a "vidéki konyhánkba" akkor mennyire leszünk vulgárisak... Pont úgy esik egy ilyen konyha a szememnek, ahogy az alábbi vicc a fülemnek... Már ha értitek a célzást.
"- Gyere, Julcsi, menjünk hátra a szénásba, és úgy megb.szlak, mint egy lovat. Már ha érted a célzást..."
