Graefl major - élet a zöld Michelin csillag mögött

 

Éppen csak hazaértünk a Szaletly vezetői évértékelő elvonulásáról, ahol jobbnál jobb programokkal tűzdeltük a közösen töltött időt, és nem győzök magamhoz térni az élményből, amivel az idén méltán zöld Michelin csillagot nyert Graefl majorban megbombáztak minket. 

Szerencsés Györgyi tulajdonos és testvére személyesen fogadtak minket érkzésünkkor, és végig gondos odafigyeléssel lesték kívánságainkat, a biliárdszobában megtartott szakmai megbeszélésünktől a háromfogásos ebédünkön át, a bagoly kirepülés megfigyelésével egybekötött birtoksétával bezárólag.

Ez ugye nem egy gasztro blog, és bármennyire is benne vagyok már a szakmában - étteremtulajdonosi minőségemben - nem igazán vagyok otthon az ételek leírásában, ugyanakkor a hosszú évek kiterjedt minőségi éttermi látogatásainknak köszönhetően (három csillagig végigettem már a fél világot) elmondhatom, hogy az itt kapott élmény kulináris szinten is olyan magasságokban van, ami az én személyes véleményem szerint is maximálisan a palettára helyezi az éttermet. Nem szívesen nyilatkozom ezügyben, mert bármit mondok, úgy tűnhet, a sértettség beszél belőlem, ha kritizálok - pedig mi pontosan tudjuk, hogy hol tartunk - de több vidéki helyre is ellátogattunk már azóta, hogy kijött a magyar vonatkozás, és nem mindig éreztük ugyanazt, mint az inspektorok. Ezért duplán azt mondom, hogy milyen extrém öröm volt nekem ez a mai élmény, hogy igenis, van itthon igazi nemzetközi színvonal, ráadásul a legszebb magyar sajátosságokkal, hogy tényleg működhet legmagasabb kulináris élményfokon is a kizárólag háztáji gazdálkodásból származó alapanyagokra alapozott, "null kilométeres" filozófiájú konyha. 

Györgyi elmondta, hogy Gyűjtő Ádám séf minden héten azzal vág neki az aktuális kínálat összeállításának, hogy "vásárolni nem lehet". Meg kell nézni, mi terem éppen, milyen állatot vágnak, vagy lőttek, ebből kell kreatívkodni. Saját sajtot készítenek, saját maguk préselik az olajakat, savanyítanak, csíráztatnak, vermelnek, stb, stb... Hihetetlen finom barna sört kóstoltunk, ami szintén saját készítés, és egy még friss szilva pálinkát, amihez foghatóan selymesen csúszósat régen ittam, ha egyáltalán. Komolyan. Közben van az egész itt kapott élménynek egy olyan bája, ahogy a tulajdonos maga is besegít a felszolgálásba, ahogy beszélget a vendégekkel, ami néha elviszi a professzionalitás irányából a vendéglátását, de ez nem a kárára, hanem éppen a javára válik, ettől érezzük magunkat valóban úgy, mintha egy ismerős ismerőséhez ugrottunk volna el. És akkor még menet közben kaptunk egy kis próbát a saját rozmaringból és levendulából készített arckrémekből is, amik annyira bejöttek, hogy vettem volna magamnak, de sajnos csak a vendégszobákhoz járnak. Legközelebb kénytelenek leszünk itt megszállni... :)

A műemlék,  ezerkilencszázas évek elején épült szecessziós kastély a lehető legszakszerűbben lett restaurálva, Györgyi azt mesélte, hogy a műemlékvédelemmel nekik együtt dolgozni nem a szokásos, alkudozásos veszekedés volt, hanem a legnemesebb együttműködés, ahol mindkét fél azon tevékenykedett, hogy mindent megtartsanak, ami eredeti, és mindent helyreállítsanak, amit lehet. Nem csak úgy, mintha, hanem pontosan azokkal az anyagokkal, és azokkal a technológiákkal: a falon gondosan feltárt dekorációs festést páldául az eredeti, mauritiusi kék kőből készült festékkel rekonstruálták. 

Nem tudok elmenni szó nélkül a kastély műtárgyai és bútorai mellett sem. Hihetetlen jó érzékkel összeválogatott tárgyak képezik a berendezést és a dekorációt, tökéletes arányérzékkel elrendezve mindent. Micsoda élmény lehet tárgyakat vásárolni ebbe a csodálatos épületbe, és milyen szerencse, hogy ilyen jó ízésű emberek vették birtokba, és mentették meg az utókornak ezt a különleges birtokot. 

Minden irigység nélkül, a lehető legjobb szívvel mondom ki, hogy Györgyiék azt az életet élik, amit én szeretnék: 20+ hektáron gazdálkodva, állatot tartva, növényt termesztve, maximálisan minőségi gasztronómiát kínálva, vendégeket jó szívvel látva, csodálatosan nyugodt és esztétikus környezetben, művészettel és madárcsicsergéssel. Persze ez nem egyszerű, ezt a fajta minőségi, slow food koncepciót elég nehéz mérethazdaságosan üzemeltetni. A kastély vendégterében három kihúzható antik asztalnál 20-30 fő fér el. Van egy különálló, nagyobb vendégterű pavilon is, ahol kicsit nagyobb konferenciáknak, esküvőknek is helyt lehet adni, ezek a rendezvények biztosítják a működés racionalitását. Jelenleg különálló, hangulatos vendégházakban lehet megszállni, de készül már további hét vendégszoba is a főépület emeletén.

Ebéd után, már sötétedésben sétáltunk körbe a birtokon, először a fákon pihenő baglyok éjszakai kirepülését lestük meg, aztán meglátogattuk az itt élő állatokat. Mindenhol szemet gyönyörködtető a rend, az átgondoltság, mindenen érezni a gondos gazda figyelő szemét. Párját ritkító gazdaság, felüdülés itt a séta, mintha nem is Magyarországon járnánk. Ha saját birtokom lesz, a kialakítása előtt mindenképpen eljövök jó tanácsokért... 

Nagyon jól sikerült ez a két, menedzsmenttel közösen töltött nap, a mai látogatásunk a Graefl majorba pedig méltó megkoronázása volt az alkalomnak. Fantasztikusan éreztük magunkat, köszönjük a szíves vendéglátást. 

És ismerhettek már: hazafele az eladó kastályokat nézegettem a neten... :)