Szubjektív-e a szépség?

Nagyon sokszor hallom a blogon, pár napja is megjelent egy kommentben, hogy értelmetlen vitatkozni az esztétikáról, mert ami az egyik embernek tetszik, az a másiknak nem. Évezeredek óta filozófusok, művészek, matematikusok, egyszóval nagy gondolkodók próbálták megfejteni az esztétikum mibenlétét, azon belül a szépséget, egyáltalán definiálni azt... Több Bevezetés az esztétikába c. tankönyv kering a neten szabadon hozzáférhetően, amely megismerteti az embert a téma számos vetületével, ha szeretnétek elmélyedni az elméletben, akkor talán így érdemes elindulni.

Az én elméleti tudásom ehhez nagyon kevés, eszem ágában nincs osztani az észt. Nekem gyakorlati tapasztalatom van, tizen x év, amelyet az enteriőrök esztétikumával töltöttem. Kénytelen voltam összeszedni a gondolataimat a témában, mert írtam róla, és mert nekem is alkotnom kellett olyat, amely elnyeri a megrendelő tetszését, miközben - mert nekem ez fontos - hordoz magában valami örökérvényűt, azaz hosszan és divatkorszakokon átívelően "szép" marad.

Lehet ilyet csinálni, van ilyen... Szeretnék mutani valamit. Éppen szombaton találtam rá a nagymarosi piacon az 1995-ös kiadású, A modern otthon ábécéje Ikea stílusban c. könyvre, amit természetesen azonnal meg kellett vennem. Ezt az oldalt ebből a 24 éves könyvből fotóztam:

Lehetne-e bármelyik kép aktuálisabb (leszámítva persze a vaskos képcsöves tévét...:)))?!

Amikor lakberendezünk, dekorálunk, vagy fotózunk, akkor lényegében kompozíciót készítünk, azaz az elemeket úgy rendezzük össze, hogy érzéseket, gondolatokat közvetítsen a szemlélő számára. Ebben vannak objektív szabályok:
- Az aranymetszés szabálya, azaz amikor - síkon szemléltetve - egy pont két részre vág egy egyenest, és a kisebbik rész úgy fog aránylani a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez (kábé harmadolni kell egyébként...)
- A háromszög készítés szabálya, azaz általában kerülni kell a szimmetriát, az asszimetria közelebb áll a természeteshez, így a szemünknek is jobban esik. A tárgyak jó, ha emelkedő-csökkenő sorrendben háromszög szerűen találhatóak meg a kompozícióban, nem össze-vissza.
- Fókuszpont választása, azaz egy lényegi elem kiemelése, és tiszteletben tartása. Több hangsúlyos tárgy zavart okoz.
- Vonalak alkalmazása (elválasztások szőnyeggel, színekkel, anyagokkal például, de a falon lévő sok-sok képben is bizonyos vonalas eligazítás fog kellemes rendszert varázsolni).
Amikor a színekkel játszunk, akkor is érvényesek ezek a kompozíciós szabályok... Például abban, hogy milyen arányban, hogyan jelenjenek meg az egymással harmonizáló, vagy kontrasztos színek. Nem árt, ha valamelyest kiismerjük magunkat a színtanban, és tudjuk, az egyes színek hogyan hatnak egymásra. Egy szín egészen másképpen hat a fehér fal mellett, mint egy másik szín mellett, agyon lehet csapni egymással őket, de ki is lehet emelni...

Mit akarok mindezzel mondani? Azt, hogy igenis vannak objektív szabályok, amelyek miatt - például - egy enteriőr, illetve az arról készült fotó egyértelműen szebbnek mondható egy másiknál... Ennek bizonyítására indítottam meg két szavazást a blog facebook oldalán (ITT).

Első körben két olyan enteriőr fotóját szavaztattam meg, ahol az egyik kép objektív szabályok mentén sokkal jobb, mint a másik. Nehéz dolgom volt, mert nagyjából hasonló beállítást, témát és színvilágot kerestem a Pinteresten. Azt hiszem, végül a kicsit "melegebb" sárgás fényviszony viszonylag sok szavazatot generált a "rossz" kompozíciónak is, ennek ellenére nagyon egyértelműen kijött, hogy igen, létezik objektíven szép (és kevésbé szép) enteriőr. Hiszen 550 szavazatnál megállva 471 fő mondta a jobb oldali képre, hogy az tetszik neki jobban, és csak 79 szerette jobban a bal oldalit.

Pontosan meg tudom mondani, hogy mi vonzotta a 79 főt... A melegebb színárnyalat, a rusztikus padló, és az általam nagyon nagyra becsült kollégám - aki a jobb oldali enteriőrt választotta végül - "pedig..."-je. Ami - ha tippelnem kell - éppen az egyik kéretlen hozzászóló véleményére fog rímelni, (mintha a számból vette volna ki a szót): a bal oldali enteriőr kandallója és tükre sokkal különlegesebb a jobb oldalinál. (Amúgy szerintem a stukkózása is sokkal nagyvonalúbb, a kis zsámoly pedig sokkal élőbbé és kevésbé kommersszé teszi az összhatást a jobb oldalinál). Mindezek mellett én is a jobb oldalit választom. Mert ott van kompozíció, ami a szemnek kellemesebbé teszi. Néhányan azt írták, hogy a jobb oldali enteriőr letisztultabb. Mégis mitől volna az? A facebookon mindkét kép felét levágtam, de úgy is sokkal kevesebb tárgy volt a bal odali enteriőrben. Egyszerűen a jó kompozíció átláthatóbbá és rendzetettebbé tette az összhangot a sokkal több kütyü ellenére is.
(És akkor most nem térek ki a kevésbé objektíven mérhető, mégis a többség által elismerten marha ronda bőrkanapéra, amely méltatlanul sok helyet feketéll össze a képen, és a kevéssé esztétikus szürke foltot képező, gyűrödt párnákra, nem beszélve a mögötte kaotikusan kikukucskáló csufi, nehezen értelmezhető és rosszul dekorált konzolasztalról). Száz szónak is egy a vége. Ha egy kép elég nagy számosságú minta esetén 86%-nak jobban tetszik, akkor feltételeznünk kell, hogy több van a véleménykülönbség mögött, mint "ízések és pofonok", és mondhatjuk, hogy az egyik enteriőr (fotója) objektíven jobb a másiknál. Ebből az is következik, hogy meg lehet tanulni jobbat csinálni...

Ezután jutott eszembe, hogy összehasonlításképpen keresek két - kompozíciós és színhatás szempontból - nagyjából hasonlóan jó, de más-más stílusú enteriőrt, és megfuttatom azt is egy "melyik a jobb" kérdésre. Arra számítottam, hogy itt kábé kiegyenlített lesz a mezőny, ami nagyjából bejött, de egy kis kellemes meglepetés is ért...

Az 550 főnél megállított szavazásnál 225 fő szerette jobban a bal oldali képet, és 325 fő a jobb oldalit. Ez 41-59%-ot jelent, amire már talán lehet azt mondani, hogy igen, "ízlések és pofonok" mentén dőlt el, melyik a kedvenc. Itt azt akartam bebizonyítani, hogy ha valaki ért hozzá (jelen esetben én...), akkor tudja elemezni, amit lát, és ennek mentén el tudja dönteni, mi a jó enteriőr (fotó... - ezt azért teszem mindig hozzá, mert a kompozícióknak egy-egy szeletét látjuk újrakomponálva, tehát lehet, hogy az egész nem is olyan baba, mint ahogy azt a jó fotós szem láttatja...). Ami nekem kifejezetten jó kedvet csinált, hogy ennyien jobban szerették a bátrabb, kék enteriőrt. Persze megértem azokat, akik a "fehér" mellett tették le a voksukat, mert ha abban kéne döntenem, milyen közegben szeretnék élni, akkor nálam még tartja magát a puritán fehérség. Ha viszont úgy nézem, melyik enteriőr izgalmasabb, kreatívabb, "okosabb" szín és anyaghasználatban, melyiket nevezhetjük stylist bravúrnak, akkor nem véletlen, hogy én is, a legtöbb kollégám (és édesanyám... :)) a jobb oldali képre tettük le a voksunkat. És ezért örülök, hogy ez a kék enteriőr több voksot kapott. Igaz, a minta nem nevezhető reprezentatívnak, messze van a magyar közízlés a Térkultúra olvasótáborától (puszi, nektek, jó ízlésűek!!!! :)), mégis azt gondolom, hogy igenis fejlődtünk, bátrabbak vagyunk, bevállalósabbak, nyitottabbak a különlegességre, igényesebbek - legalábbis a vágyak szintjén biztosan. És ezt tök jó! :)

Addig pedig, amíg a vágyakból valóság lesz, mindenkinek azt javaslom, nyissa ki a Pinterestet, nézzen sok-sok képet, vegyen szép magazinokat, és elemezze, ami lát. Nézze meg, hogy jobb lesz-e az összkép, ha elvesz valamit a térből, vagy éppen belerakna még valamit, figyelje meg a színek árnyalatát, hőmérsékletét, arányait, egymáshoz való viszonyukat, az anyagok és minták arányait, a rendezés "vonalait"... Értelmezve nézze a képeket, próbáljon (akár magában...:)) beszélni róluk, hogy konkretizálja a megérzéseit, mert abból lehet tényleg megtanulni, mi is valóban a szép.