Itt a retro drótképünk!

Meglátni és megszeretni, így jártam ezekkel a vasból hajlított, retro falidíszekkel, amikor a Fabrika kitette a facebook oldalára. Nagy szerencsém volt, hogy azonnal lestoppoltam, mert pár perccel utána már őrület alakult ki a kommenteknél, mindenki a képeket akarta. A két mókás figura eredeti helyét vagy egy strand épületén, vagy egy klasszik retro, vörösköves déli parti balatoni nyaralón tudom elképzelni... De eredetét és készítőjét sajnos homály fedi - ha valakinek lenne emléke, vagy információja, kérem, ne tartsa magában! 

Ösztönös és pillanatnyi döntés volt a beszerzés, még át kellett gondolnom, hol lesz a helyük. Első körben - méretükből fakadóan - éppen a tv falunk üres részére gondoltam tenni őket a "dreams don't work unless you do" print helyére, és csak utólag konstatáltam, hogy tartalmilag is milyen klasszul bepasszol a jellemzően figurális gyűjteménybe. 

Régen mindig olyan szükséges rossznak tűnt nekem a tv és környéke (kivágnám a fenébe, ha Dani nem akarna rajta sport közvetítéseket nézni), most viszont valahogy nagyon megszerettem a lakásnak ezt a szegletét is. Még a tv fekete pacáját is a kompozíció nyugodt részeként tudom értelmezni, amely hozzáad és nem elvesz a végeredményből. Ez az érzés adja nekem a jól végzett munka örömét, ezt gondolom a szakmám legszebb részének: amikor valamilyen hátrányos szituációból kifejezetten előnyös helyzetet kerekítek.

Tavaly nyáron költöztünk be, amit tudtam, ami passzolt, hoztam magunkkal, amit gyorsan lehetett, beszereztem, mert én már azt szeretem, ha a nulladik perctől mutatós és nem félkész házban létezünk. De egy lakásból/házból akkor lesz otthon, a minden sarkában érezni az ott élők elképzeléseit a világról, ha benne van a múltjuk és jelenük. Dolgozom az ügyön... :)