Három pontban szeretném kiemelni a döntéseim lényegét:
1. Tiszteletben tartom a lakás/ház/ingatlan külső stílusát, és az enteriőrhöz azzal összhangban fogok hozzányúlni. Ezt fontosnak tartom még munkában is, különben úgy érezném, hogy nem lakást, hanem díszletet gyártok (ennek egyik sarkos példája Gerard Butler new yorki otthona, amely egy átlagos régi gyárépületben található, ahol berendeztetett magának egy lekoszlott francia kastélyt - ITT). Ez nem azt jelenti, hogy egy adott enteriőrnek maradéktalanul meg kell valósítania a külső jegyek által kijelölt utat. Pusztán annyit, hogy nem illik markánsan eltérni, valamilyen formán rá kell kapcsolódni. A high tech, a minimalizmus például minden térben rendben van (panelben és régi kastályban egyaránt) hiszen így mintegy "modernizáljuk" a designt. Ez kortárs, ez nem ciki. Viszont marhára nem érezném hitelesnek, amit csinálok, ha például vintázsra rendezkednék be egy panelben. Még nem kellett emiatt visszamondanom munkát, a megrendelőim mindig megbíztak bennem, én meg meghallgattam az igényeiket, és aszerint alakítottam át és finomítottam őket (stílus terén), hogy úgy érezzem, egészséges kompromisszum született, amelyet én is fel tudok vállalni, és amellyel a megrendelő is maradéktalanul boldog.
2. Elemzem a tárgyak eredetiségét...
Az elemzésem ismérve pedig a következő: önmaga-e a tágy, vagy akar-e másnak látszani, mint ami ő valójában. Ennyi. Ha ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, akkor mindig el tudjuk dönteni, hogy egy darab autentikus-e, és ha biztosra akarunk menni, inkább amellett döntsünk. Divatban megengedőbb vagyok magammal, és gondolkodás nélkül megveszek egy olcsóbb rózsaszín műszőr bundát, hordom, ameddig tetszik, aztán elajándékozom. Egy bútor ára jobban tud fájni.
Bár itt is el tudok csábulni egy-egy hülye giccsre, egyszerűen megtetszik, nem tudok ellenállni, kicsit kiélem magam, aztán továbbpasszolom.
Nézzünk néhány Ikea példát. Bocs, ha fáj... Szólok, hogy nekem is vannak olyan darabjaim, amiket itt most cikizek, azért nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, csak támpontként gondoltam megosztani veletek a gondolatmenetet.
Mi a Norsborg és mit kommunikál? Egy skandináv áruház sorozatgyártott terméke, amely egyszerű és letisztult és praktikus. Önazonos? Az.
Mi a Stocksund? Egy skandináv áruház sorozatgyárott terméke, amely stílusában angoloskodó. Önazonos? Nem.
Amúgy a Stocksund egy nagyon jó és kényelmes kanapé, és a szemnek is kellemes, klassz arányokkal készült. Mégis, ha mondjuk klasszikus enteriőrt tervezek akkor inkább választok egy egyszerű modern kanapét (pl. Ikeából a Kivik nagyon szépen beilleszthető minden stílusba), és teszek hozzá felújított régi foteleket, autentikus bútorokat az "eredetiség" jegyében. Nem drágábbat választok, csak úgy állítom össze a portfóliót, hogy a végeredmény tényleg "stílusos" legyen.
Nézzünk egy másik példát... Két remek széket hoztam...
Mit üzen a PS 2012? Egy skandináv bútorgyár által újonnan legyártott ergonomikus műanyag szék. Önazonos. Persze meglovagolja a divatos mid century modern formavilágot, de attól még nagyon is mai.
Mit üzen a Kullaberg? Egy skandináv bútorgyár által újonnan legyárott régi gyári műhelyszék. Önazonos? Fene se tudja... Ugyanis a tárgy annyira letisztultan jeleníti meg a régi műhelyszékeket, hogy tulajdonképpen újraértelmezésnek is elmegy. Nincs benne semmi felesleges olyan díszíntő elem, ami pusztán azt a célt szolgálná, hogy jobban műhelyszéknek látszódjon... Minden egyszerű vonalvezetésű, letisztult, miközben tökéletesen megidézi az annyira divatos lofots hangulatot. Sok esetben - például egy modern asztal mellett - valószínűleg inkább eredeti műhely széket választok, ha ipari-loftos hatásra vágyom, egy antik íróasztal mellett viszont simán jobban néz ki a Kullaberg. Más kérdés, hogy akkor lehet, hogy egy nem műhelyszékre emlékeztető modern tárgyat választok. Megint más kérdés, hogy marhára nincs a piacon elérhető áron stílusos forgószék, így lehet, hogy mégis Kullaberget választok. :) Kábé, ez játszódik le bennem, amikor bútort választok.
Az Ikea tele van szuper tárgyakkal. Olyanokkal, amelyek legyőzhetetlen árakkal képviselnek megbízható stílust, letisztultságot és ízlést. És mindig jön egy pár darab, amely meglovagol egy nagy divathullámot, és nem feltétlenül megy át egy szigorú "stílusrendőrségi" mustrán. Ezek persze apróságok, inkább talán lakberendező tanoncoknak érdemes elgondolkodni rajtuk.
Fabrikör (szólok, hogy nekem is van... épp most jött vissza helyette az irodából a möbelkunstos szekrényem, a fát, amit azóta ebben tartok, egyszerű fekete fém izében szeretném tárolni, szóval, eladó féláron, ha valakinek kell...) - régi gyógyszeres szekrényt idéz. Bár szerethető forma, praktikus is, ráadásul a vitrin egy rohadt nehéz műfaj, ha szigorúan nézem, akkor bizony ez ciki...
3. Elemzem a tárgyak "tartósságát". Ma, amikor minden rohamosan terjed az Interneten, amikor a divathullámok már sokkal gyorsabban elülnek, ez egy elég fontos szempont. Nem jó 5 év múlva ott ülni a lakásban, hogy bakker, kár volt, de most egy darabig nem nyúlok hozzá... És azt is meg kell vizsgálni, hogyan lehet együtt élni egy adott dologgal. Ami látványra bejön egy hotelben, étteremben, az nem biztos, hogy jól fog esni a mindennapokban. Egy rokonom, akinek a konyháját segítettem megcsinálni, ragaszkodott a narancssára-sárga-fekete mintás cementlap hatású csempéhez a konyhapult felett. Én próbáltam visszafogottságra inteni, de ő nagyon ragaszkodott a dologhoz. Most vallotta be nekem (nem sokkal több, mint egy év telt el...), hogy már utálja a csempét, és nagyon bánja, hogy nem hallgatott rám. Egy-egy bútornál még csak-csak bedőlhetünk az aktuális divanak, nem is beszélve a kiegészítőkről, szerintem ez kifejezetten jó játék, de beépített cuccoknál nagyon fájó tud lenni. Ha egy lakberendezési tétel (legyen az csempe, bútorféle, stb...) nagyon látványos, markáns, ehhez képest nagyon jó áron van, azt érdemes fenntartásokkal kezelni és gondolkodni a dolgon. Amikor már dömpingszerűen árasztja el valami a piacot, az azt jelenti, hogy mindjárt vége a divatjának. Hiába mondod, hogy nem érdekel, az ember azért nem függetlenítheti magát teljesen a nagyobb tendenciáktól, hatással vannak ránk, ha akarjuk, ha nem.
Nagyon nehéz dolog ez a lakberendezés, tudom, és nincs instant recept. De nem baj, ha az alap jó ízlésen túl még rakunk mögé egy kis ideológiát is. A tudatosság mindig jobb döntések felé viszi az embert.
Kedves Petra! Nem pusztán kezdő/tanuló lakberendezőknek hasznos ez az írásod, hanem bizony sok gyakorlónak is. Köszönet érte! Amennyire ismerem, figyelemmel követem a kollégák munkáit, nagyon kevés olyannal találkozom, amelyik hasonló elvek mentén készült volna el. Nem az alapos, átgondolt tervezést hiányolom, hanem azt az árnyalt szemléletet, ami ilyen szép logikusan végigelemzi a tereket, a berendezésükkel együtt. Enteriőrtörténet, a belső terek stílus szempontjából történő elemzése sajnos nem volt tananyag a lakbersuliban, csak bútortörténetet tanultunk.(Nem tudom, most van-e, régen nem volt.) Egy lakás(otthon) berendezése azonban nem csak bútorokból áll, tehát komolyan kellene ismerni a szőnyegeket(!), és a tárgykultúra történetét is. Nagyon hiányoltam.( Nem véletlen, hogy korábban kiakadtál a kollégákra, mert honnan is ismernék jól a perzsaszőnyeget, ha egyszer élőben nem kellett tanulmányozniuk, és összehasonlítaniuk más darabokkal?... )És amivel indítottad, az épületet magát. Nagyon fontos. Milyen a lakás alaprajza? Miért olyanok a térkapcsolatok? és mit lehet ezekkel manapság kezdeni? Tovább árnyaltad most a képet azzal, hogy mikor választod inkább az eredeti ill. a ma készített, de a régit idéző bútorokat, tárgyakat. Sokan teljesen ódzkodnak mindentől, ami régi, amit már valaki használt. Engem bizonyos esetekben zavar ( ha már olyan sérült a fája, hogy kiszakítja a ruhám, ha ráülök a székre, vagy pl. egy ipari lámpa zománca már nagyon lekopott és nagyon sok rajta a rozsda. A régi orvosi szekrény is elgondolkoztat, mert az összes ilyen régi darabot csak nagyon gondos külső-belső tisztítás után merném használni. Vannak régi bútoraink, örökölt, és régiségüzletből származó is. Imádom őket. Bő tíz-tizenöt éve, amikor széket és kanapét kerestem, szembejött velem a BÁV egyik üzletében álmaim kanapéja. Akkor végigpróbáltam az összes akkor kapható, formában, kényelemben, árban versenyző darabot a modern vonalon, hátha lesz meggyőzőbb. Nem lett. A szépségről nem is beszélve!:) A székek hasonlót tudtak: kényelem-tartósság-szépség hármasát, a skandináv tömegtermék székek alulmaradtak eme összehasonlításban, az ár pedig hasonló volt. Miután leverték a konkurenciát, némi szépészeti beavatkozás (újrakárpitozás) után, boldogan élnek nálunk. A formai szépségüket érvényesülni hagyó modern, egyszínű kárpit kapcsolja őket a jelenbe, a tér mai összetevőihez. Mivel én nem szeretem cserélgetni a bútorokat és a többi berendezést sem, a tartósság és a hosszú távú tetszés fontos. Azért az is idetartozik, hogy egy aktuális divatáramlat idején, az összes végigjárt csempeboltban csak az aktuális két-három divatáramlatba tartozó burkolatokat láttam. Könnyű megcsömörleni. Viszont a sok járkálásnak a hátránya mellett az előnye is megvan: tényleg csak azt veszed meg, amit huszadjára sem untál meg, így az kiállja az idő próbáját(nálam biztos). Üdv: Ági
VálaszTörlésKedves Petra!
VálaszTörlésAz 1.ponthoz kérdeznék: Mi áll jól egy panelnak? Vannak jó példák? Kérlek ha tudsz mutass ilyet. A hazai lakber újságok csak drágább lakásokkal és házakkal példálóznak. Pedig tagadhatatlanul sok panel van, igaz nem ezek a legértékesebbek a hazai piacon. Vannak példák arra, hogy lakberendező tanácsát kérték panelhez? És persze jól is sikerült:-)
Van ami jól áll egy panelnak egyáltalán?
A vintázs biztos nem, az almazöld, narancssárga falas hazai "mediterrán" biztos nem, az angol kastélyos szintén nem (a példaként hozott Gerard Butler new yorki otthona is tényleg borzalom), a bézs-venge is szörnyű szerintem, a sok laminált butoros szintén......
Mi van ha valaki a high techet és a minimált sem szeretné egy panelban, mert túl hideg és nagyon idegen a lakójától. De szerintem a most trendi (és lassan szerintem unalmasan ciki) hazai "skandi" is stílusidegen egy panelhoz: pl. mert nem ugyanazok az ablakok (méret, arány, stb).
Mit lehet tenni egy panellal, ami legtöbbször sajnos rosszul lett eleve építve? (lacsony és rossz arányú ablakok, alacsony belmagasság, rossz alaprajz, rossz térkapcsolatok......Lehet ilyen nehéz helyzetből is kihozni valamit? Persze nem a ritka jó elrendezésű panelokra gondoltam most.
Van jó példa egyáltalán? Jó lenne látni, mert én még egyet sem láttam, ami lehet persze az én hibám, és tényleg örülnék ha lenne jó példa is, mert nagyon sok embert érint, akik ha nem is végtelen büdzsével de biztos szívesen kihoznák belőle a legjobbat abban a szellemben ahogy a DIVATOS + ÚJ + OLCSÓ = KOMMERSZ cimű bejegyzésben is írtad, hogy ne legyen kommersz.
Nem panelban lakom, de már sokat gondolkoztam hogy miért nincsenek jó példák, vagy hogyan tudják megoldani úgy, hogy elkerüljék azokat a hibákat amikről mostanában írtál.Persze lehet kevés panelhoz tudnak lakberendezőt hívni, és nem a panelt szeretnék a lakberendezők is kihívásként értelmezni. Azért könnyebb egy polgári lakás berendezni, ott az építészet (magas ablakok) már eleve egy szép tiszta vászon. Szóval én tisztelem az olyan lelkiismeretes és tehetséges lakberendezőket is mint a Te munkád, de ha valaki hasonlót tud alkotni egy panellal is az számomra már maga a csoda,mert nehéz munka. De remélem sok jó példa is van, és csak nekem nincs elég fantáziám hogy elképzeljem, hogy lehet megoldani a feladatot. Sajnos csak azt tudom hogy ne.
Köszönöm, hogy tanítasz is, mert engem tényleg érdekel, hogy egy "profi" milyen megfontolások mentén működik. És nem azért mert lakberendező szeretnék lenni (ehhez én nem értek), hanem csak azért hogy művelődjek és jobban megértsem a munkájukat és hogy felismerjem és tudjam értékelni ami igazán jó.
Üdv, Klári
Kedves Petra!
VálaszTörlésEz egy nagyon gondolatébresztő, jó írás. Az "önazonosság" kérdése bútorral kapcsolatban még sosem vetődött fel bennem.
Csatlakozom Klári felvetéséhez: én arra lennék kíváncsi, mit tudna kezdeni egy lakberendező (pl. Te) egy olyan esettel, amikor a megrendelő ragaszkodik mondjuk a fele meglévő bútorzatához (esetleg neked nem tetsző darabokhoz is) és a költségvetése is korlátozott. Ilyen esetekben (ami az emberek többsége számára elég életszerű szerintem) milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a berendezkedésben? Köszönettel: Anita
Szia Anita!
TörlésHát igen, vannak ilyen esetek... Én mindig, minden esetben igyekszem felhasználni a szerintem jó, vagy olcsón átértelmezhető darabokat. De ha valami nagyon nem működne szerintem, akkor egyszerűen nem vállalom a munkát. Szart egyedül is tud csinálni, felesleges rá kifizetnie engem. :)
Na megnéztem a Gerard Butler lakását ha már így kínálgattad :-) Hát mit mondjak, pénzt nem sajnáltak az biztos! azon gondolkodtam, hogy ha mondjuk engem oda meghívna és nem számítva a látványra betoppannék hozzá valószínűleg pár másodpercig bennem akadna a szó.
VálaszTörlés