Térkultúrások, szevasztooook!

Hátvégén konyhakiállítás 2018!

Tudjátok - már aki régen olvas - nem mindig rajongtam a hazai kiállításokért. És nem azért, mert nem ismerem el azt a rengeteg munkát, amit a szervezők és kiállítók beletesznek egy-egy ilyen alkalomba, hanem azért, mert kis ország vagyunk, kis kereslettel, ehhez mérten a kiállításaink is ilyen "magyar narancsok" lesznek.

Mégis azt gondolom, hogy van javuló tendencia: a válság láthatóan elült, az építőipar fellendült, az árak ennek megfelelően szintén az "egekbe szöktek", ami - ha hiszitek, ha nem - jó. Azért jó, mert ezzel kifizetjük a beleölt munkaórák valós értékét, így megéri a mesterembernek, az asztalosnak, a mindenkinek azzal foglalkozni, amivel szeret. És nem utolsó sorban megéri nekik itthon maradni. Igaz, ha megkérik az árát, akkor a minőséget is elvárhatjuk, és ez se rossz...
Nagyon áttételesen - hogy egy kis közgázt is belevigyünk, ha már ez az eredendő szakmám - ez még a drágább pénzen építkezőknek se rossz. Mert ha ők - teszem azt - minőségi ruhát gyártanak, akkor az itthon maradt villanyszerelő az ő terméküket fogja megvásárolni a jól megkeresett fizetéséből, és így lesz is miből kifizetni a minőségi építkezést.  Az alacsony munkabér nem jó. Csak annak jó, aki a magas életszínvonalú országok kiszolgálószemélyzete szeretne lenni... A képzett, minőségi jól kereső munkaerő a jó, akik magas hozzáadott értéket termelnek.

Na, de nagyon elkanyarodtam a címadó témánktól. Szóval, idén is Konyhakiállítás! Megmondom őszintén, mindig elég pikírten nyilatkoztam róla - de bocsássátok meg nekem - legalább kétévente kinézek Milánóba, azzal összehasonlítva meg hát, mit is mondjak...

Viszont az is igaz, hogy
1. Nem mindenki jár ki Milánóba az iSalonira (ne is menjetek, ha nem ezzel foglalkoztok, ilyenkor csillagos égbe szöknek a szállás árak - már ha van - és négy napi megállás nélküli caplatással se tudjátok bejárni az egész helyszínt)
2. Jó, ha tudjuk, hogy mi van a nemzetközi porondon, de ne lógjon már bilibe a kezünk, az még jobb, ha tudjuk, hogy itthon mit lehet kapni és mennyiért.

Talán idén - a növekvő keresletre való tekintettel - több konyhabútor gyártó is kilátogat, hogy megmutassa legújabb megoldásait. Ennek volna valós értelme.

De nem csak ennek. Mert folytatódik a technológia trendje...  A főzőlapba integrált páraelszívó, az okos vízlágyítő, a kívánt "ruhába" öltöztethető hűtő, és még egy csomó olyan - itthon - újdonságnak számító dolog bemutatkozik, amelyek nélkül a jövőben lehet élni, de minek... :))))

Viccet és PR sablont félretéve, tök őszintén... Kinek érdemes kimenni:
- aki konyhát tervez cserélni, felújítani a közeljövőben, aki építkezik, vagy építkezni tervez, lakást vesz, vagy átalakít... (amellett természetesen, hogy eljön a Tértanoda "Tökéletes konyha" tanfolyamára, és megtanulja, hogyan rakja össze úgy a funkciókat, hogy az éppen az ő igényeihez simuljon észrevétlen).
- minden - lakosságnak dolgozó - szakmabelinek (szerintem) illik feltérképezni az itthoni kínálatot, függetlenül attól, hogy ismeri-e a nemzetközi trendeket, mert kell tudni nyújtani megfizethető alternatívát egy Minotti konyhára is.

És akármennyire fikáztam is az elmúlt alkalmakat, MINDEN Konyhakiállításon találtam egy-két olyan dolgot, ami még nekem is jól jött a későbbi munkámhoz!

Kinek érdemes még kimenni?
Aki imádja potya kaját és kávét... :) Isteni dolgokat lehet megkóstolni, cserébe nem kell túl sokat végighallgatni, ha éppen nem releváns a téma.

Lesznek műsorok is: Bíró Lajos Jókuti Andrással egy otthon elkészíthető Michelin-csillagos fogást rittyent össze, de Mautner Zsófi, Kovács Lázár, Dobó Ági és Németh Ádám, a Konyhafőnök 2016-os győztese is bemutatókkal vár a kiállításon.  Borbás Marcsi hagyományos ízekkel érkezik, Lila Füge, vagyis Havas Dóra pedig saláta csodákkal! Emelett több nyereményjátékon részt vehetsz, ahol tényleg komoly tárgyak kerülnek új gazdához.

Szóval azt mondom, irány a konyhakiállítás! Itt minden infot megtaláltok:
http://konyhakiallitas.hu/programok

És vegyetek részt Facebook játékunkon is (ITT)! A releváns posztban található kérdést megválaszolók között 3x2 db ingyen jegyet sorsolok ki! Gyertek!!!!

Hello Thonet Nr 41!

Tegnap este leütöttem négy nagyon különleges széket a Vaterán. Rákerestem a különböző szakértő portálokon, és megtaláltam, hogy ez a Thonet Nr 41-es, vagy egy másik katalógusban Nr 441-es szék. Ami érdekes, hogy a támla fa részének kialakítása nem befele olyan íves, mint az alábbi székeken, de megnéztem az 1906-os katalógusban (22. oldal) és valóban - külön kérésre - rendelhető volt "glatt", azaz sima profillal is. Kicsit aggódtam, hogy talán a nádazását szétszedték és rákárpitoztak (bár a kárpitozás megoldása elég "original"), de aztán megtaláltam  a neten ugyanebből a szériából az alábbi, fa ülőfelületeset, így már biztos vagyok benne, hogy lehetett kárpitozva is rendelni. Jobban tetszene nádazott, vagy fa változatban, de így legalább kényelmesebb... :)

Nézek valami egyszerű bársony anyagot (zöldet szeretnék), és már mehet is a nyaralóba... Ugyanis kicsit nekiállunk a "pajta projektnek", igaz, nem a pajtát csináljuk meg, hanem a molnár-lakot modernizáljuk - egyelőre csak belülről. Hamarosan arról is jönnek a részletek.

Ami külön vicces, hogy éppen a napokban osztottam meg a facebookon egy kiskanapés Thonet garnitúrát a GalériaSavariáról (itt), az ugyanezen az oldalon megtalálható Nr 437-est...  Ha valakit érdekel, még elérhető! 

Katalógus képek: innen, a többi képet lejárt aukciós oldalakról szedtem le. 

Hogyan nyúlnék egy panellakáshoz?

Csap Viktor zseniális belsőépítész (ITT) sokunk  panellakásokhoz fűződő érzelmeit formálta szerintem... Többet csinált, mint egyszerűen teret tervezett: megmutatta nekünk, hogy gyakorlatilag majdnem mindenből lehet értéket varázsolni. A panellakás modern. Méreteiben is erre van hitelesítve. És hát az egészet körbeveszi a ma olyan divatos beton - csak elő kell keresni! :)

Természetesen ez egy viszonylag nagy költségvetésű átalakításnak tűnik... De egyszerű felületeket kialakítani, és például lekaparni a vakolatot igazán nem kerül sokba... :))

Ha valaki panelben lakik, és nem tud azonosulni a hight tech-kel (tapasztalatom szerint a többség ilyen...), és szeretne valami "polgáribbat", barátságosat, akkor azt is meg tudja ízléses körülmények között valósítani...

A panel modern, a panel retro, gyakorlatilag bármilyen modernista berendezés eredetien fog mutatni benne. Legyen az MCM (=retro), vagy bauhaus, vagy ezek keveréke... És figyelmeztetlek Titeket, hogy már itt kopog a kapuban a 80-as évek... A korszak rettenet bútorai nemsokára új értelmet nyernek... Egy-egy ilyen darabot is beemelhetünk, akár kanapé formájában, ahova bekuporodhatunk, és visszanézhetjük például a Szomszédok összest...

Az alábbi képen egy panelban is szuperül mutató intellektuális polgári eneteriőr látható. Elég könnyed recept... Először is egy egyszerű Ikea Stockholm bőrkanapét látunk (500.000 Ft, de tényleg klasszul néz ki), amelyet egy natúr Kilimmel tettek egyedivé (például itt - 150.000 Ft), a svéd designer csapat Pholc Tage 50 lámpáját nem találom a saját oldalukon, de itt van egy 110.000 Ft körüli áron, nem tudom, ennek a zöldje ugyanolyan szép-e, vagy ez valami festett kamu... Ahhoz képest, hogy - építészeti nézőpontból - az egyik legnagyobb magyarunk, Breuer Marcel tervezte a Wassily fotelt, fájóan keveset látni belőle itthon. Most eladó kettő a GaleriaSavarian (itt). Nyomtass képeket, rakj be növényt, és szevasz, kész a tökéletes (nem csak...) panel enteriőr. :)))

Én mindig azt tartom a legkényelmesebb verziónak, ha 

- veszünk egy modern kanapét, ami megfelel az igényeinknek és kényelmes (és jó áron van...)

- akár dekorációból, akár lámpából, vagy kisbútorból válsztunk valami régit, egyedit (ezeket ússzuk meg a legolcsóbban, egy kis íróasztalt, egy dohányzóasztalt, egy retro, vagy antik fotelt, vagy annak áthúzását például...)

- könyvespolcból, valami visszafogottat (egyszerű modernet)

- függönyből valami visszafogott egyszínűt, ezekből az Ikeának zseniális kínálata van, verhetetlen áron.

- és akkor a szőnyeg... aminek szentelek majd egy külön posztot, de mindig azt vallom, hogy ha valaki nem engedhet meg magának különleges darabot, akkor ezt vegye tudomásul, és ahelyett, hogy valami látványos, az eredetire hajazó bóvlit választana, amivel gyakorlatilag degradálja a környezetét, inkább keressen a térbe simuló, egyszerű darabot, ami éppen csak behozza a melegséget, de nem tolakszik a képünkbe, nem mutatja magát, csak finom aláfestést ad a bútorozásnak. 

Az árban a fenntinél még megengedhetőbb és nem üvöltően kommersz végelen számú - panelben is mutatós könnyed - szobaváltozatok közül hoztam egyet. Persze ez is lehetne sokkal szofisztikáltabb: a könyvespolc lehetne valami különleges forma, a lámpa is lehetne kevésbé "futószalagos", stb..., de én most tudatosan egy olyan nappalit hoztam össze, amit tényleg könnyűszerrel bárki beszerezhet magának. Technikailag, mert, hogy anyagilag azért ez sem filléres, annak ellenére, hogy a legjobb tudásom szerint próbáltam olcsósítani a dolgokat...

Kanapé: IDdesign (itt)

Dohányzó asztal: Vivre (itt)

Növény: Lantlevelű fikusz

Könyvespolcok: Ikea Eket (itt)

Függöny: Ikea Majgull (itt)

Szőnyeg: RugVista (itt)

Fotel, retro poszter: Möbelkunst (itt)

Akvarell: GaleriaSavaria (itt)

Lámpa: Nowodvorski (itt)

Ha kihagynánk a különleges és eredeti vintage posztert, ha Ikeás fotelt és asztalt választanánk, akkor üvöltően katalóguslakássá válna az egész. Azt gondolom, hogy (az amúgy jó árú), egyszerű kézi szövésű indiai szőnyeg - 250x250 cm és 74.000 Ft - is nagyon fontos a "kifinomultabb" hatáshoz. 

És természetesen ez most egy üres alap...  Kell az a jó pár díszpárna, könyv, asztali lámpa, dísztárgy és kütyű, ami még egyedivé varázsolja az otthonunkat. Ezeknek is fogok egy posztot szentelni. Jó hír, hogy az ilyen tárgyak szép lassan gyűjtögethetőek, tévedni is lehet, hiszen nem olyan bonyolult adni-venni őket... És zárójelben jegyzem meg, hogy én magam egyáltalán nem utálom a feliratos képeket. Szerintem egy-egy darab klassz modern ízt tud adni a régi festményeknek például... Ha az üzenetet úgy választjuk ki, hogy az jelentsen is számunkra valamit, akkor miért ne? Ráadásul ezek is fillérekből cserélhetőek, ami alkalamat ad egy kis játékra. 

Hogyan állok neki egy lakás berendezésének és hogyan választok tárgyakat?

Az ösztönös döntések helyett egy kicsit tudatos irányba szeretném elvinni a lakberendezést, itt a Térkultúrán. Lehet, hogy inkább tanuló/kezdő kollégáknak érdekes, amit most leírok,  de szerintem mindenkinek érdekes lehet, hogy egy "profi" milyen megfontolások mentén működik.

Három pontban szeretném kiemelni a döntéseim lényegét:

1. Tiszteletben tartom a lakás/ház/ingatlan külső stílusát, és az enteriőrhöz azzal összhangban fogok hozzányúlni. Ezt fontosnak tartom még munkában is, különben úgy érezném, hogy nem lakást, hanem díszletet gyártok (ennek egyik sarkos példája Gerard Butler new yorki otthona, amely egy átlagos régi gyárépületben található, ahol berendeztetett magának egy lekoszlott francia kastélyt - ITT). Ez nem azt jelenti, hogy egy adott enteriőrnek maradéktalanul meg kell valósítania a külső jegyek által kijelölt utat. Pusztán annyit, hogy nem illik markánsan eltérni, valamilyen formán rá kell kapcsolódni. A high tech, a minimalizmus például minden térben rendben van (panelben és régi kastályban egyaránt) hiszen így mintegy "modernizáljuk" a designt. Ez kortárs, ez nem ciki.  Viszont marhára nem érezném hitelesnek, amit csinálok, ha például vintázsra rendezkednék be egy panelben. Még nem kellett emiatt visszamondanom munkát, a megrendelőim mindig megbíztak bennem, én meg meghallgattam az igényeiket, és aszerint alakítottam át és finomítottam őket (stílus terén), hogy úgy érezzem, egészséges kompromisszum született, amelyet én is fel tudok vállalni, és amellyel a megrendelő is maradéktalanul boldog.

2. Elemzem a tárgyak eredetiségét...
Az elemzésem ismérve pedig a következő: önmaga-e a tágy, vagy akar-e másnak látszani, mint ami ő valójában. Ennyi. Ha ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, akkor mindig el tudjuk dönteni, hogy egy darab autentikus-e, és ha biztosra akarunk menni, inkább amellett döntsünk. Divatban megengedőbb vagyok magammal, és gondolkodás nélkül megveszek egy olcsóbb rózsaszín műszőr bundát, hordom, ameddig tetszik, aztán elajándékozom. Egy bútor ára jobban tud fájni.
Bár itt is el tudok csábulni egy-egy hülye giccsre, egyszerűen megtetszik, nem tudok ellenállni, kicsit kiélem magam, aztán továbbpasszolom.

Nézzünk néhány Ikea példát. Bocs, ha fáj... Szólok, hogy nekem is vannak olyan darabjaim, amiket itt most cikizek, azért nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, csak támpontként gondoltam megosztani veletek a gondolatmenetet.

Előre bocsátom, hogy mind a Norsborg, mind a Stocksund kanapét nagyon szeretem... Ez pusztán egy nagyon szigorú stílusrendőrségi vizsgálat.
Mi a Norsborg és mit kommunikál? Egy skandináv áruház sorozatgyártott terméke, amely egyszerű és letisztult és praktikus. Önazonos? Az.
Mi a Stocksund? Egy skandináv áruház sorozatgyárott terméke, amely stílusában angoloskodó. Önazonos? Nem.
Amúgy a Stocksund egy nagyon jó és kényelmes kanapé, és a szemnek is kellemes, klassz arányokkal készült. Mégis, ha mondjuk klasszikus enteriőrt tervezek akkor inkább választok egy egyszerű modern kanapét (pl. Ikeából a Kivik nagyon szépen beilleszthető minden stílusba), és teszek hozzá felújított régi foteleket, autentikus bútorokat az "eredetiség" jegyében. Nem drágábbat választok, csak úgy állítom össze a portfóliót, hogy a végeredmény tényleg "stílusos" legyen.

Nézzünk egy másik példát... Két remek széket hoztam...

Mit üzen a PS 2012? Egy skandináv bútorgyár által újonnan legyártott ergonomikus műanyag szék. Önazonos. Persze meglovagolja a divatos mid century modern formavilágot, de attól még nagyon is mai.
Mit üzen a Kullaberg? Egy skandináv bútorgyár által újonnan legyárott régi gyári műhelyszék. Önazonos? Fene se tudja... Ugyanis a tárgy annyira letisztultan jeleníti meg a régi műhelyszékeket, hogy tulajdonképpen újraértelmezésnek is elmegy. Nincs benne semmi felesleges olyan díszíntő elem, ami pusztán azt a célt szolgálná, hogy jobban műhelyszéknek látszódjon... Minden egyszerű vonalvezetésű, letisztult, miközben tökéletesen megidézi az annyira divatos lofots hangulatot. Sok esetben - például egy modern asztal mellett - valószínűleg inkább eredeti műhely széket választok, ha ipari-loftos hatásra vágyom, egy antik íróasztal mellett viszont simán jobban néz ki a Kullaberg. Más kérdés, hogy akkor lehet, hogy egy nem műhelyszékre emlékeztető modern tárgyat választok. Megint más kérdés, hogy marhára nincs a piacon elérhető áron stílusos forgószék, így lehet, hogy mégis Kullaberget választok. :) Kábé, ez játszódik le bennem, amikor bútort választok.

Az Ikea tele van szuper tárgyakkal. Olyanokkal, amelyek legyőzhetetlen árakkal képviselnek megbízható stílust, letisztultságot és ízlést. És mindig jön egy pár darab, amely meglovagol egy nagy divathullámot, és nem feltétlenül megy át egy szigorú "stílusrendőrségi" mustrán. Ezek persze apróságok, inkább talán lakberendező tanoncoknak érdemes elgondolkodni rajtuk.

Fabrikör (szólok, hogy nekem is van... épp most jött vissza helyette az irodából a möbelkunstos szekrényem, a fát, amit azóta ebben tartok, egyszerű fekete fém izében szeretném tárolni, szóval, eladó féláron, ha valakinek kell...) - régi gyógyszeres szekrényt idéz. Bár szerethető forma, praktikus is, ráadásul a vitrin egy rohadt nehéz műfaj, ha szigorúan nézem, akkor bizony ez ciki...

Lövbacken asztal - a 60's-70's évek kifinomultabb asztalait idézi, holott egyszerű Ikea tömegtermék. Mindig is imádtam, ennek ellenére mondom: ciki.

Itt van még egy ciki - a Klingsbo. Gyári tömegtermék, amely kovácsoltvasat idéz.

Mit választanék például a fennti két asztal helyett? A Lövbacken helyett, ha a stílus úgy kívánja, de pénz nincs rá, akkor leütnék a Vaterán egy régi retro asztalt, ha a pénztárca megengedi, akkor keresnék egy igazán különleges Mid Century Modern darabot. A Klingsbo helyett néznék egy igazi kovácsoltvas alternatívát, ha fontos a stílus, ha csak egy fekete, kerek asztal kell, akkor választanék egy szuper-önazonos Fjallbo-t.

 Vagy egy kerek Vittsjöt.

Így gondolkodom el azon, hogy egy tárgy ciki-e, vagy sem. Szerintem egyébként úgy érdemes nekifutni ennek az egésznek - amennyiben van érdeklődés a design iránt - hogy a nagyobb-olcsóbb darabok letisztultak, egyszerűek, "semmitmondóak", és a kisebb darabok - ahol megengedhetjük magunknak a relatíve drágábbat - lesznek a teret megszemélyesítő darabjaim. Egy-egy ilyen kisebb darab persze legyen látványra meghatározó (pl. egy látványos lámpa), hogy markánsan elvigye a lakást a kommersztől.

3. Elemzem a tárgyak "tartósságát".  Ma, amikor minden rohamosan terjed az Interneten, amikor a divathullámok már sokkal gyorsabban elülnek, ez egy elég fontos szempont. Nem jó 5 év múlva ott ülni a lakásban, hogy bakker, kár volt, de most egy darabig nem nyúlok hozzá... És azt is meg kell vizsgálni, hogyan lehet együtt élni egy adott dologgal. Ami látványra bejön egy hotelben, étteremben, az nem biztos, hogy jól fog esni a mindennapokban. Egy rokonom, akinek a konyháját segítettem megcsinálni, ragaszkodott a narancssára-sárga-fekete mintás cementlap hatású csempéhez a konyhapult felett. Én próbáltam visszafogottságra inteni, de ő nagyon ragaszkodott a dologhoz. Most vallotta be nekem (nem sokkal több, mint egy év telt el...), hogy már utálja a csempét, és nagyon bánja, hogy nem hallgatott rám. Egy-egy bútornál még csak-csak bedőlhetünk az aktuális divanak, nem is beszélve a kiegészítőkről, szerintem ez kifejezetten jó játék, de beépített cuccoknál nagyon fájó tud lenni. Ha  egy lakberendezési tétel (legyen az csempe, bútorféle, stb...) nagyon látványos, markáns, ehhez képest nagyon jó áron van, azt érdemes fenntartásokkal kezelni és gondolkodni a dolgon. Amikor már dömpingszerűen árasztja el valami a piacot, az azt jelenti, hogy mindjárt vége a divatjának. Hiába mondod, hogy nem érdekel, az ember azért nem függetlenítheti magát teljesen a nagyobb tendenciáktól, hatással vannak ránk, ha akarjuk, ha nem.

Nagyon nehéz dolog ez a lakberendezés, tudom, és nincs instant recept. De nem baj, ha az alap jó ízlésen túl még rakunk mögé egy kis ideológiát is. A tudatosság  mindig jobb döntések felé viszi az embert.

Mit rakjunk a falra?

Mindig hirdetem, hogy a dekoráció - különösképpen a falra kerülő képek - tekintetében kicsit azért legyünk "sznobok". Ez persze nem azt jelenti, hogy Szinyei alá nem adhatjuk....
Véleményem szerint a dekoráció  ugyanis ugyanannyit képes rontani a szobán, mint amennyit javítani, ha nem jól választjuk ki. És persze egy-egy tárgy nem is önmagában érdekes, hanem a körülölötte lévőkkel együtt alkot értelmezhető kompozíciót. Mit értek ezalatt? Egy izgalmas tárgy, vagy jól megválasztott kép annyira fel tudja magasztosítani a környezetét, hogy simán megfér mellette több "kommerszebb" darab, sőt ezek a különleges tárgyak képesek újraértelmezni a sorozatgyártott bóvlikat...

Szeretnék mutatni egy gyors példát, hogy eloszlassam azokat a tévhiteket, hogy valami pálforduláson mentem át, és innentől csak designer darabokra hajtok, vagy ilyesmi....  Az alábbi lakás a mai ízléses közhelytár mintaképe.  Én sajnos már rosszul vagyok a látványtól - manapság minden önjelölt lakberendező ilyenekkel haknizza körbe a facebookot - rengeteg magyar példát tudnék hozni, de minek sértegessek bárkit is. Hoztam külföldről egyet...  Az alapdarabok nem rosszak: Ikea Besta tv bútor (egyik kedvencem), Ikea Vittsjö szekrény (imádom), Eames szék replica (halálosan unom már, de amúgy nyilván nagyon jó darab), mellette egy Martini side table (zseniális, itthon nem annyira elterjedt, az USA-ban viszont eléggé), valami szürke kanapé (jó választás, mindig az alapdarabok visszafogott színválasztására buzdítok mindenkit), kamu szőnyeg, egyen márványlapos asztal (Vivre, IDdesign, stb... helyek állandóan változó kínálatában). Ez tulajdonképpen az internetről három kattintással összeguberálható alap bútorozás. Rossz? Nem! (Én mondjuk a széket és a szőnyeget semmilyen körülmények között nem választanám be, pont azért, mert a sok használat miatt elkommercializálódott - ha van ilyen szó...).
Alap felállásnak nem lenne rossz. Akkor mi a baj? A lakást tervező személy (vagy az otthon tulajdonosa) egyáltalán nem fektet energiát abba, hogy legalább a dekorációval személyre szabja a lakást... Bement az Ikeába, megvett egy csomó keretet, és egyszerű, fantáziátlan printekkel megtöltötte. A tárgyak sem személyesek, ha tippelnem kell, akkor egy nagybevásárlás alkalmával összegubizta őket a H and M Home és Zara home kínálatából. Ízléses az otthon? Tulajdonképpen igen. Nincs benne semmi ronda. Csak éppen az a bajom vele, hogy - ha nem lenne benne az egy-két replica - simán azt hinném, hogy Ikea katalógusból vágták ki.

Hoztam egy másik képet, ami nagyon jól megmutatja, hogy miről beszélek, amikor az egyedi tárgyak erejét méltatom. Ez is tele van közhelyekkel, replikákkal, mégis sokkal izgalmasabb... Itt is van Ikea asztal (szerintem csak a láb az, az asztallap valami más...), kamu Eames szék, kamu Gino Sarfatti csillár... Vagy eredeti? Egy műértő akár összespórolja, ha nincs feleslegesen kiadandó pénze, szóval a fene se tudja, de nem is számít... Csak azt akarom mutanti, hogy ugyanazok a közhelyes dolgok mennyire másképpen jönnek ki, ha megfelelő körítést adunk nekik. Egy eredeti barokk tükör, egy fa létra, a háttérben megbúvó nádazott szék, a - szintén nem hű, de egyedi, viszont - szép, kopott perzsa, és ami még nagyon lényeges: az eredeti fa hajópadló (ez egy olcsó verzió, fenyő, és nem a drága tölgy svédpadló!) együtt életet lehelnek a térbe. Pedig a képek itt is elég kommerszek, de van létjogosultságuk: letisztultságukkal ellenpontozzák a barokk tükröt. Valahogy az az érzésem, hogy a képek teremtenek hidat a cirádás aranykeretes tükör és a csillár között.

Látjátok? Nem is az számít, hogy mi van a falon, hanem az összhatás. Hogy a tárgyak együtt mit adnak ki. Emiatt nem lehet általánosságban azt mondani, hogy - például - egy olcsó print ne volna jó választás, hiszen minden csak a kompozíción múlik.

Én is szeretem variálni az olcsó printeket, a külföldről beszerzett ilyen-olyan posztereket (amelyekhez személyes kötődésem van), és a különdleges festményeket. Ezek a festményeink igazából azt a szerepet töltik be, mint a fennti fotón látható barokk tükör.

Hogy mennyire nem rossz választás egy nagy szerelmet megvenni akár drágábban is, azt a néger kisfiús festményünk prezentálja. Még édesapám vette Tornay Gyula festményét, amibe én rögtön beleszerettem, így amikor külön költöztem, elkunyiztam... Azóta jön velünk mindenhova, és mindig fontos helyen jelenik meg.  Azt gondolom, hogy az egyszerű klisékkel berendezett hálószobánkat ő menti meg a kommerszségtől.

Az étkező asztal fölé id. Keleti Jenő festményét vettem meg. Mielőtt rábukkantam, nem ismertem a festőt, de azóta igazán megszerettem. Remek retro enteriőrfestményei vannak, most is eladó több, rá tudtok keresni. A nagy méretű kép 85.000 Ft volt, ezt nem mondanám soknak. Színeiben remekül passzol hozzánk, témájában viszont nem igazán "erdei lakos". Én szeretem a hangulatát, de azt hiszem, ez lesz az a darab, amelyik átkerül majd valamelyik - neki való - belvárosi lakásunkba, amikor megtalálom a hozzánk passzoló tökéleteset. Ez persze eltarthat akár több évig is... Mert a tökéletes darabok hosszú évek gyűjtésével kerülhetnek hozzánk. 

(A nyitó képen szereplő sárga pulcsis női portré egy véletlen találkozásból került a városligeti házunkba Amikor még a Falk Miksa utcában laktunk, ahogy hazafele bandukoltam a közértből - hónom alatt egy káposztával - megláttam egy éppen futó aukciót az azóta sajnos bezárt Biksady galériában. Az ablakból jól látszott, hogy éppen ezt a festményt hozták ki. Bementem, és szerencsémre senki nem vitte el. Ekkor felhívtam Danit, hogy azonnal jöjjön le, és nézze meg, mert teljesen beleszerettem, és mennyire csúcs lesz az új házunkba, amit akkor már kibéreltünk, csak még nem költöztünk be. Az aukciók végén lehetőség van az el nem kelt tárgyak visszahívására, így lett a miénk kikiáltási áron a sárga pulcsis nő.)

A házunk - de főleg a nappali-konyha-étkező - állandóan változik, ráadásul - ahogy mondtam - a tökéletes darabok felkutatása évekbe telhet. Az éppen aktuális lelki állapotunktól függően persze ezek az adott pillanatban tökéletesnek tűnő cuccok is egyszer csak értelmüket veszíthetik. Ilyen ez... Ezért jó játszani a falakkal/dekorációkkal és ezért nincs soha kész egy lakberendezésre fogékony ember otthona... 

Tegnap például posztert nyomtattam a kiadásra készült lakásunkba, és úgy gondoltam egyúttal a minap Karáról készült - nekem nagyon tetsző - fotót is kinyomtattatom, végülis csak 2000 Ft darabja, és egy darabig szívesen nézegetem a házban is. Feltettem a falra az "igazit", míg megtalálom a falra való igazit... :)

Ez a fotó a koszos-vizes lovamról...

 ... aki most bekerült a nappaliba. A könyvespolcok is jönnek-mennek, keresik a helyüket, ez most éppen itt landolt... :)

Ezt pedig a lakásba választottam poszternek, a fotót a neten találtam. Nem tudom átjön-e, de marha jól néz ki a szabadság szobor, olyan, mintha izzana...

Btw - ha posztert szeretnétek nyomtatni, a legeslegjobb szívvel ajánlom NETPRINTER szolgáltatásait. Csodás minőségben nyomtattak, pár óra múlva már érkezett is az sms, hogy mehetek átvenni a képeket. Már annyi sz.rt végigjártam, hogy üdítő volt megtalálni ezt a profi csapatot...

Szóval itt a végén annyiban összegezném a mondandómat, hogy fordítsatok kellő figyelmet a dekorra is, mert hiába végeztetek jó munkát az otthonotok berendezésével, ha ez nem működik, akkor - a látvány szempontjából - fene megette az egészet. :) És a jó dekor nem egyenlő a drága dekorral! Fontos, hogy megjelenjenek az otthonunkban személyes elemek, de én például a futszalagos "gagyitól" se rettegek, sőt... Ezek a darabok lehetőséget adnak egy kis játékra! A lényeg, hogy igyekszem jól kombinálni őket, hogy elkeüljem a közhelyességet.

Két példa kép: itt és itt a többi saját.

Új vatera kincseim - és ahova kerülnek

Szeretném az eredetiségről szóló gondolatmenetemet egy kicsit gyakorlatibb síkon folytatni...

Remek külföldi és hazai stylistoktól lestem el a technikáját annak, hogyan is dekoráljunk egy otthont látványosan. Ezt a Tértanoda sikeres "Dekorálj" kurzusain meg is osztom a hallgatókkal, a helyszínen kis kütyükkel gyakorolunk, képeket elemzünk, és nagy örömömre, sokszor már másnap kapok fényképeket az egyszerű fogásokkal megújult otthonokról...

Azzal, hogy a bútorokat kiválasztjuk, még csak a kereteit adjuk meg az otthonunknak. Egy-egy egyszerű bútor remek választás, hogy semleges hátteret adjon személyes tárgyainknak, amellyel aztán felöltöztetjük a lakást. Ezért szeretem a letisztult vonalvezetésű komódokat, polcokat - ráadásul ezeket a nagyobb darabokat ilyen "jellegtelen" formában igazán olcsón be lehet szerezni akárhonnan, adott esetben az Ikeából is.

Ilyen kedvenceim például....

Az Eket szekrény (ITT), amelyet szerszám nélkül tudunk összerakni, és elég szép kidolgozása van (gérben találkoznak az oldalak...)

Egyszerű könyvespolc a Fjalkinge (ITT), ahol a kevésbé látványos elemeket fiókba rejthetjük.

Szeretem a Malmot (hiszen tudjátok, a facebookon megosztottam veletek, hogy hatot szereltem össze...), ezt már tekinthetjük az Ikea klasszikussá minősült darabjának (ITT).

És hát persze itt az adu ász, az olcsó és mutatós Vittsjö (ITT), amelyet rengeteg otthonba beterveztem már. Egyszerű fém váza tökéletes alany DIY megmozdulásokhoz: festettem már fehérre és aranyra is. 

Szóval - többek között - ezek olyan olcsó és egyszerű bútorok, amelyeket bátran beemelhetünk otthonunkba, hogy utána kedvünk szerint személyesítsük a rápakolt különleges tárgyainkkal, könyveinkkel. 

És persze vannak kütyüben is divatok, amelyeket követhetünk, de még növényben is!!!! Manapság ugye egyetlen trendi otthonból se hiányozhat egy kaktusz. Vagy egy lantlevelű fikusz. És szólok, hogy ismét menő az anyósnyelv.... :)))) Tetszik? Használjuk bátran! Tegyük ízlésünknek megfelelő kaspóba, körítsük egyedi kiegészítőkkel, és máris személyünkre szabtuk a divatot. Miért is ne frissítenénk/játszanánk a rendelkezésre álló térrel... Hiszen egy tárgy beszél hozzánk: üzen vele a készítője, és adott esetben mást fogadunk be belőle mi, ráadásul közben változunk mi is, és a kor is, amelyben élünk. 

De rátérve végre a poszt címére... Lassan összeáll a nappalink. Érkeztek újabb könyvespolcok, és bár iszonyú tempóval nő az itteni könyvállományunk (a régieket nagy részét egyelőre a városligeti házban hagytuk), elfér rajta egy kis dekor... 

Le is ütöttem egy-két dolgot. Hamarosan érkeznek postán. 

Két kis köcsög a konyhába:

Szintén a konyhába érkezik ez a régi vas lovas bárd: 

Régi vágyam egy lovas kerámia szobor a könyvespolcra:

 Ezt a cuki réz madarat pedig a dohányzóasztalra szánom a könyvek tetejére:

Az összes kis kütyüért kb. 20.000 Ft-ot fizettem. Majd megmutatom őket a helyükön, ha megérkeztek! 

Nyitókép forrása: itt

Eredeti, vagy egyedi?

A Térkultúrának mindig voltak izgalmasabb és visszafogottabb napjai, és most nagyon boldog vagyok, mert egy-két belőlem őszintén kibukó és kevéssé finomkodó poszttal elképesztő pezsgés indult meg a héten! Az emberek elgondolkodtak és írnak, reagálnak, egyetértenek, vagy kritikát fogalmzaznak meg...

Főleg az alábbi két poszt sarkallta vitára az embereket:
- Perzsa szőnyeg modern lakásba
- Divatos + új + olcsó = kommersz

A neten fellelhető sok - szerintem - bóvlinak minősíthető lakás hatására megírt kibukós posztom gyors kirohanás volt, nem igazán átgondolt, hanem érzelemből megírt tartalom. Ennek ellenére vállalom minden mondatával, igaz, néhol, a gondolatébresztő kommentek hatására kicsit finomítottam az álláspontomon. Engedjétek meg, hogy a két, rám legnagyobb hatást gyakorló "kritikát" beemeljem ide, és a válaszomnak nagyobb terjedelemt adjak.

/Kép forrása: nlcafé/

"A divatot, trendeket eleve az utánzás és a menekülés kettőse mozgatja. Érdemes azért mérsékelten követni az aktuális trendeket, talán kevesebbet „inspirálódni”.
https://www.nlcafe.hu/otthon/20140619/hogy-berendezik-a-sajat-otthonukat-a-profik/
A lustábbak amúgy mindig jól járnak, nekik is biztosan tetszik a pinteresten a falhoz állított létra, meg a régi zsúrkocsi, meg van egy csomó ilyen példa, de lusták beszerezni, aztán meg már úgyis kínos lesz, szóval mindig csak azt a kis időt kell nyugiban kivárni."

/Kép forrása: nlcafé/

Amikor számonkértem, hogy most akkor rossz példaként hozta-e be a nappalijainkat az üzenetküldő (szégyen - talán az elmúlt napok néhány támadasa miatt - de jól felpaprikáztam magam, ahelyett, hogy jobban koncentráltam volna a tartalomra....) akkor a következő választ kaptam:

 "Nem, dehogy, nem negatív példának tettem be a linket (remek nappalik) csak azért, mert akkor még egyenesen imádtad a replikákat, ezt nyilatkoztad a cikkben. És csak azt akartam dadogni, hogy nem a lelkiismeret kezd el hirtelen feltámadni, hanem akkor kezd el zavaró lenni, akkor fogjuk menekülőre, ha már túl sok a követő. De ezt Simmel okosabban megírta. Písz. üdv, Lovász László"

/Kép forrása: nlcafé/

Erre erősített rá egy következő kommentelő: 

"Itt hangzott el a kulcsmondat: "nem a lelkiismeret kezd el hirtelen feltámadni, hanem akkor kezd el zavaró lenni, akkor fogjuk menekülőre, ha már túl sok a követő" Így van. Nem hirtelen az eredetire kezdesz el vágyni, hanem oda menekülnél a sokaság elől. A cikiség jelző akkor fogalmazódik meg benned, amikor már minden tarka kutya is olyat akar, mint te, amikor már nem akarsz azok közé tartozni, akiket tetszik vagy nem, kicsit lenézel. A tömeg, a proli, a tudatlan massza...vagy hívhatjuk akárhogy. És ezzel nincs is semmi baj, ez természetes. Csak az nem annyira korrekt vagy igaz, ha az eredeti darabok hirtelen felistenítése mögé bujtatjuk az emberundorunkat. :)"

És ez az egész nagyon elgondolkodtatott.... Annyira, hogy muszáj volt az egész jelenséget az indulataimon túl megvizsgálni. Egyrészt, mert az egyediség/eredetiség kérdéskör simán megér többet annál, hogy lábjegyzetekben kommunkáljunk róla, másrészt, mert úgy érzem, a téma összefügg azzal, hogy a lakberendezéshez való viszonyom válságba került, hogy megkérdőjelezek mindent, amit korábban csináltam, vagy most csinálok, hogy napjainkban többet lovagolok, mint amennyit tervezek...

Lászlónak nem tudok elég hálás lenni, hogy felhívta a figyelmemet egyetemi tanulmányaim méltatlanul elfeledett gondolkodójára. Georg Simmel német filozófus, szociológus pszichológus (1858-1918) Válogatott társadalomelméleti tudományi tanulmányok c. kiadványában található elmélete a divatról. Simmelre általában jellemző, hogy a társadalmi jelenségeket egyfajta dualizmuson keresztül magyarázza, a divatban ez az egyszerre jelen lévő kitűnés és utánzás kettőssége. A divat egy adott minta utánzását jelenti: egy-egy egyedi igény teremt divatot, amely terjed, és ahogy az alsóbb réteg magáévá teszi, a felsőbb réteg elhagyja azt az elkülönülés igénye miatt. Tehát az elterjedés, újabb egybeolvadás révén a divat saját megszűnése felé halad, miután éppen e terjedés szünteti meg a különbözőséget.

1955-ben Elihu Katz és Paul Felix Lazarsfeld foglalkozott először az ún. "influencer marketinggel" és finomította a simmeli felső réteg - alsó réteg összefüggést a véleményvezérek és a követők kapcsolatára. És amíg Simmel a társadalom "idegességének" tulajdonította a divatok változásának sebességét, ma inkább a közösségi média, de úgy általában a felgyorsult információáramlást tesszük felelőssé. Az influencerek eredetiek szeretnének lenni, a followerek pedig a “menők” csoportjához tartozni, de minél később csatlakozik valaki, annál kevésbé lesz eredeti, és a nagyobb tömeg úgy jár, mint a lúzer a piramisjáték alján…
Én magam mindig kerestem az eredetiséget, de közben meglovagoltam a divathullámokat is. Személyes fejlődésemnek azt tartom, ha választásaimat tudatosan elemzem, és képes vagyok eldönteni, hogy egy adott tárgyat a divat, vagy egy őszinte, belső kényszer miatt választok. És bár szeretném magam leválasztani a manipulátorokról, a szakmám ezt nem engedi, hiszen annyi döntést kell hoznom a mindennapokban, amennyi eredetiség a földön nincs! Ez okozza az én szakmai frusztrációmat.

A másik kommentelő kicsit sarkosabb véleménye azon gondolkodtatott el, hogy mi az egyedi és az eredeti, és, hogy valóban "az eredeti darabok hirtelen felistenítésébe" akarnám-e bújtatni "az emberundoromat."

Észrevettük-e eddig, hogy az EREDETI a magyarban egy többértelmű szó. Eredeti, mert az a gyártó készítette, akinél a gyártási jogosultság van, vagy - átvitt értelemben - eredeti, mert különleges, szokatlan, érdekes és újszerű.

Vagy, a Wikiszótár.hu értelmezésének első pontja szerint: “Eredeti (melléknév) = Mások által utánozott (példány, írás, alkotás), amelyből több későbbi hasonló alkotás, fordítás, átdolgozás, másolat készül.” Mennyire izgalmas, hogy az EREDTI, azaz a márkás sorozatgyártott darab – ahogy a wikiszótár rámutat - már nevével önmagában hordozza saját másolatait. Hiszen, már, azzal, hogy kimondjuk, hogy "eredeti", feltételezzük, hogy van másolat...

Nem kéne-e ekkor megbarátkoznunk a gondolattal, hogy – egy véletlenszerű divathullám – közönségessé változtathatja a szeretett darabot.

Jogos-e a felháborodásunk, amikor egy forma elvszeíti érdekességét és újszerűségét (viccesen szólva az eredeti elveszíti eredetiségét...), mert – köszönhetően az olcsó másolatoknak - minden otthonban jelen van?

Jogos-e, hogy az olcsó másolatok – közép távon - elértéktelenítik azoknak a befektetését, akik hajlandóak voltak kifizetni azt az árat, amivel megtisztelik a tervezőt, a minőségi gyártást és a fenntartható fejlődést? Mert az "eredetiség" egyúttal ezeket is jelenti, és igen, ha innen nézzük, akkor "felistenesítem" az eredeti darabokat, bár az is igaz, ezt már a korábbi posztomban is megtettem (ITT).

Nem tudom…

Lehet, hogy az “eredetiség” szó jelentése, valamint az ipari termelés hatására a tervezőtől különválasztott tömeggyártás törvényszerűvé teszi ezt a folyamatot… Törvényszerű, mert ezeket a termékeket kifejezetten sorozatgyártásra tervezték!

John Stuart Mill filozófus szerint az utánzás egy pszichológiai örökség, amely a gondolat és gondolatlanság házasságából született. Az utánzó embernek nincs felelőssége, nem kell döntést hoznia... Senki nem szeret ilyen szerepben tetszelegni, de már a feloldást is - paradox módon - az általam nagyra tartott emberek otthonaiban keresem... :)

Összességében úgy látom, hogy a nagyok egy úton járnak..

Megmaradnak eredetinek (azaz különlegesnek, érdekesnek és újszerűnek) azzal, hogy EGYEDI darabokat választanak, iparművészeti tárgyakkal és képzőművészeti alkotásokkal veszik körbe magukat, és amibe egyébként belefér egy-egy nagyra tartott tervező eredeti (vagy replica) darabja, amit nem az utánzás, hanem a tisztelet hív be. Ennek egyik szélsősége a tárgy-fetisiszta Philippe Starck lakása (ITT), másik pedig a bonyolultabb vizuális ingereket mellőző, az egyszerűségre, a funkcionalitásra és a minőségre koncentráló John Pawson otthona (ITT).

Köszönöm az izgalmas kommenteket, örömmel várom őket ide is... 

Radiátor téglafalon

Egy olvasói kérdés érkezett hozzám téglafallal kapcsolatban... 

"Szia! Tudom, hogy régebbi a cikk, csak nekünk most lett aktuális, így most találtam rá. :) A kérdésem az lenne, hogy ha olyan falra szeretnék téglaburkolatot, amin van egy radiátor, az mennyit ront a kinezetén, az összhatáson? Vagy esetleg azt nem is lehet? Köszönöm, Csilla"

Kedves Csilla! 
Természetesen lehet bontott téglát tenni radiátoros falra is. Le kell szedni a radiágort, és szépen felburkolni a téglát alá is. A radiátor le- és felszerelését érdemes szakemberre bízni (víz-gáz szerelő), aki így abban is tud segíteni, hogy a plusz falvastagság miatt rövidebb falon kívüli csövet meghosszabbítsa a szükséges hosszra. 
Sok sikert kívánok! 
Üdvözlettel,  Petra

Egyébként a radiátoros cégek imádják téglafalon reklámozni portékájukat... Nem csoda, gyönyörű háttér bármilyen stílushoz... :)

Képek: itt, itt, itt és itt

Divatos + új + olcsó = kommersz

Akik követik a blogot, tudják, hogy kis szabadságot vettem ki magamnak.... Megvan ennek az oka. Bár a munkámat a mai napig szeretem,  és továbbra is imádom a különdleges enteriőröket, az extravagáns megoldásokat, kicsit ki kell tisztítani a fejemet.

Ennek a blognak az a célja, hogy segítsen eligazodni a ma divatos irányzatokban, segítsen hozzájutni azokhoz a tárgyakhoz / ötetekhez / kereskedőkhöz / szakemberekhez, amiken / akiken keresztül magatok is megvalósíthatjátok álmatok otthonát.  De mostanára egy kicsit elbizonytalanodtam. Nem vagyunk-e mi, bloggerek is jelentősen felelősek abban, hogy a különböző oldalon megtalálható szuper kommersz otthonokat skandináv letisztultsággal, ötletes eklektikus, stb...  jelzőkkel felmagasztalják, csak mert valaki képes összeválogatni a filléres kínai kínálatból egy színeiben stimmelő lakást, ahol a különleges és kézműves tárgyak és anyagok filléres ócskaságokká alacsonyított másolatai virítanak.

El vagyok keseredve, mert azt látom, hogy ez a kommersz ömlik ránk mindenhonnan, hogy semmi nincs biztonságban, ami szép, ami különleges, mert hamarosan jönnek a másolatok, és elözönlik a piacot magukkal rántva az eredetit.

A mára elterjedt és felgyorsult gyakorlat miatt muszáj felülvizsgálnom öt évvel ezelőtti álláspontomat (ITT). Én régen tényleg és őszintén azt gondoltam, hogy nem bűn, nem ciki másolatot venni egy-egy bútordarabból. Nekem is van... Jacobsen  egg chair replicám, meg kamu Serge Mouille lámpáim. És tudjátok mit? A mai tendenciát tekintve, és amivé ez az egész intézményesített másolat piac vált, meg kell mondjam, hogy ejutottam oda, és be kell valljam: igenis bánom! Szép lassan keresek helyettük eredeti különlegességeket, és meghirdetem ezeket, vigye, aki kéri, aki szeretné, aki nem bánja, hogy ezzel klasszikus darabokat vulgarizál.

Mára, ha valami szép, és az ízlés- és véleményformálóknak tetszik , hamar bekerül a közízlésbe a felgyorsult információáramlásnak köszönhetően. Nagyon kevés idő telik el, mire a gagyi piac ráteszi a mancsát egy-egy ilyen darabra, és megindul az ócska másolatok tömegtermelése.  A fennti kis montázsba éppen és pont összeraktam egy ilyen lakást - minden van benne, amivel ma egy "ízlésees" lakást hirdetnek: metró csempe, kamu cementlap, laminált francia parketta, Eames replica szék, műanyag ezüst tükör, ipari jellegű lámpák, kamu Beni Ourain szőnyeg, meg interneten rendelhető ócska kárpitozott fotel...

De mi köze a fenti képnek ezekhez?

 

Hát igen... Semmi.... 

És kicsit szégyellem is magam... Mert egy csomó általam tervezett lakásban/irodában ott figyel egyik-másik kamu cucc. Kamu burkolat, kamu bútor, kamu tükör, kamu valami. Talán azzal menthetem magam, hogy én igenis veszem a fáradságot, hogy különleges, eredeti darabokkal kombináljam őket, de őszintén mondom, nem vagyok benne biztos, hogy jár nekem felmentés. 

Szóva ez a poszt most kicsit arról szól, hogy bizonyos frontokon visszavonulót fújjak, hogy szembenézzek azzal, ami valamennyire az én felelősségem is a ma kialakult ócska-kultuszban, ugyanakkor nagyon szeretném, ha ennek a posztnak (is) pozitív kicsengése lenne... 

Mindenkit szeretnék arra buzdítani, hogy ha tetszik neki valami, akkor ne az eredetire hajazó ócska másolatokat vásárolja, hanem próbáljon meg ilyen-olyan helyeken, használt bútorok között, ötletes új bútorok között (igen, inkább IKEA!!!) alternatívát keresgélni... 

És, ha nincs pénze franciaparkettára, ne akarjon franciaparkettát. Keressen olyan alternatívát, ami nem olyan ciki mint a panelokból összeillesztett laminált másolat. Ne vegyen a nomád gyapjúra hasonlító gagyi műanyag szőnyeget, hanem válasszon egy egyszerűbbet - pl. egy sima krém színű shaggyt, ami nem akar másnak látszani, mint ami. 

Például a fennti képen egy stílusában hasonló, de nem "kamu" lakást állítottam össze... A kék fotel a társadalmi szerepvállalásáról is híres Remodel kínálatából érkezett (ITT), a szőnyeg egyszerű és olcsó Mömaxos (ITT), a fehér szék az Ikea terméke (ITT), a képen szereplő blondel tükörhöz hasonló a Vaterán időről időre felbukkan (ITT), de érdemes keresni a Jófogáson, a Galéria Savarián, vagy személyesen az Ecserin és az egyéb bolhapiacokon. Ha már ipari lámpát választunk, legyen eredeti az ArtKraft kínálatából (ITT), mellé egyszerű fromavezetésű modern lámpákat válasszunk például a Rábaluxtól (ITT), és az étkezőasztalért is érdemes kicsit jörbejárni a boltokat, és az se baj, ha olyan helyről választunk, amelyik jellemzően replicákkal, olcsóbb kínai cuccokkal dolgozik, csak tudjuk kiszűrni a kommerszebb dolgokat (ITT). A parketta - ha nem telik svédpadlóra - legyen valamilyen egyszerű, de élethű erezésű laminált padló. Egy sima fehér csempében, és egy finom betonhatású szürke járólapban se fogunk csalódni hosszú évekig. Ráadásul ez utóbbin remekül mutat egy szőnyeg, amelyet ugye az éppen aktuális ízlésünkhöz/divatunkhoz tudunk igazítani, akár a fürdőszobáról, akár a konyháról van szó... 

Összességében annyi tanácsot szeretnék adni, hogy ami mindenhol szembe jön, főleg, ha már megjelennek az olcsósított változatai, azoknak a betervezésével érdemes nagyon óvatosan bánni, mert onnan már nagyon hamar lecseng a divat, és elkezd cikivé válni, ami korábban annyira tetszett... És ezért érdemes egy-egy eredeti darabot is megvenni, ami hosszú évtizedekig elkísérhet minket. Mert vulgarizálhatják akármennyire az Eames székeket például - amikor már minden gagyi kitört lábú kínai másolat halmokban áll a szemétdombokon - na, az eredeti akkor is értéket fog képviselni...