Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nagyon nem tudok ráhangolódni a karácsonyra idén. Talán az időjárás teszi, hiszen még mindig képes vagyok pulóverben tevékenykedni a kertben, talán az egyéb elfoglaltságaim, mindenesetre vasárnap még a második gyertyát is elfelejtettük meggyújtani az adventi koszorúnkon. Miután a gyerekek felhívták a figyelmemet a mulasztásra, egészen elszégelltem magam. Elvégre én vagyok az Asszony a háznál (még ha a férjem jobban is főz, én meg fúrni-faragni szeretek jobban), akinek hagyományos feladata az otthon melegének ápolása. Ráadásul szakmabeliként nagyon durva mulasztásnak tekintem, hogy a karácsonyi dekor még mindig a fiók mélyén lapul. Úgy döntöttem, ma mindent jóvá teszek, és meglepem a gyerekeket, mire hazajönnek, igazi "jingle bells" fíling fogadja őket.
Ti, akik régóta olvassátok a blogot, ismertek már annyira, hogy nem szeretem elaprózni a dolgot: ha karácsonyi hangulat, hát szóljon nagyot! :) A látványosság mellett szempont volt még a fenntarthatóság... Nem bírom nézni a boltokat elárasztó sok sz.rt, nem vagyok hajlandó a kínai gyerekek véres verítékével legyártott huszonhetedik porcelán szarvasfejet megvásárolni, hogy aztán a földet elárasztó szeméthegy tetején landoljon pár év múlva, amikor a beton hóember jön divatba... Lehet, hogy a raklap cuccok már a könyökötökön jönnek ki, de az a helyzet, hogy nekem éppen szükségem volt plusz kettő darabra a szénabáláim alá, így jött az ötlet, hogy ezzel kezdjek valamit, hiszen az újonnan beszerzett, két tiszta raklap "rendes" használatbavételig remek dekorációként funkcionálhat. Amúgy az is eszembe jutott, hogy ha valakinek nagyon pici a lakása, vagy elutazik az ünnepekre, akkor egy raklapra felfestett karácsonyfa az eredetit is kiválthatja. Belevágtam hát...
Elmentem a festékboltba, és beszereztem egy doboz vizes bázisú Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfestéket csodaszép krém színben. Ez egy kicsit szürkés beütésű, nem negédes vaníliás, szóval éppen az, amire vágytam... Aztán arra is gondoltam, hogy természetközeliség ide, vagy oda, a karácsonynak mégiscsak része a csillogás, leemeltem hát a polcról egy doboz Poli-Farbe Platinum Decor metáleffekt festéket is arany színben. Szerencsém volt, mert a festékboltban eladtak nekem két szép raklapot is (szabadkoztak, hogy náluk 2.500 Ft darabja, de nekem jól jött, hogy nem kell külön köröket futnom, úgy éreztem, időben és benzinben is bőven megéri...).
Szépen kefével letisztogattam a raklapokat. Úgy döntöttem, nem csiszolom meg, mert akkor elvész a szép, enyhén szürkés patinája, meg amúgy is... Lusta vagyok...
Letettem a raklapokat egymás mellé a földre, és kijelöltem a felfesteni kívánt minta határait. Először maszkoló (tesa) szalaggal gondoltam megoldani, de az összes itthon lévő tekercs tönkrement (össze-vissza szakadt, ahogy le akartam hámozni), így jó pár "bé" betűs szó dünnyögése után kreatívan madzaggal jelöltem ki a háromszög formát.
Aztán ki is festettem. Direkt nem figyeltem az egyenletességre, hogy rusztikus hatást keltsen az egész. De így gyorsabb is... :)
Aztán néztem-néztem, és úgy éreztem, kell majd még valami a tetejére. Pl. egy csillag. Monduk faágakból. Nem volt nehéz dolgom: egy erdőben lakunk, csak a kapun kellett kilépnem, hogy összeszedjek egy-két leesett akác ágat. Amúgy először marha nagy csillagot raktam össze, tök bénán nézett ki, szóval szólok, hogy kb. 30 cm-es ágakkal lesz arányos a csúcsdísz a két raklap méretű fához. Először két háromszöget spárgáztam össze, aztán ezeket egymáshoz erősítettem.
Ezek még a marha nagy háromszögek... Nem tudom, miért nem vettem észre már mindjárt az elsőnél, hogy gáz lesz... :)
Na, de itt már letörögettem az ágakat kisebbre. Közben a krém színű zománcfesték is nagyjából megszáradt. Na nem teljesen, de annyira igen, hogy rádolgozzak az arannyal. Egyébként ezért is szeretem a vizes bázisú festéket... Nem büdös (lakásban is simán festegethetsz vele), gyorsan szárad, az ecsetet is simán kimosod vízzel és legfőképpen természetbarát.
Fogtam egy szivacsot, és finoman rámentem a metáleffekttel. Megpróbáltam lefotózni nektek, hogy mennyire menő lett, de pont nem látszik semmi... Pedig élőben zseniális. Diszkrét, mégis aranyosan csillog. Annyira lelkes lettem, hogy kicsit még a dávid csillagra is rákentem a szivaccsal.
Amikor mindennel elkészültem, bevittem a két festett raklapot a nappaliba, festet felülettel a földre raktam őket egymás mellé (ott, ahova szántam őket, hogy ne kelljen cipelnem, mert együtt már nem egy emberes meló lenne), és két deszka darabbal összerögzítettem őket. A képen - még szabadon - látható deszka darabokat hátul-belül felcsavaroztam.
Ezek után az egészet felállítottam, jól a falhoz toltam, és egy fém L profillal a falhoz rögzítettem. Igen, befúrtam egy tiplit a falba, de én ebből nem szoktam problémát csinálni. Vagy ráakasztok majd valamit, vagy egy fehér matricával leragasztom a tiplit a következő használatig. Ha pedig végleg nem kell, akkor eltávolítom, egy kis gipszet teszek a lyukba, és ujjal elmaszatolok rajta egy kis falfestéket. Nem nagy ügy...
És ilyen lett egészben:
Nekem minimálban is nagyon bejött a design, de a gyerekek kedvéért raktam rá díszeket is. Előkaptam a dobozunkat, és az összes natúr-arany darabot kihalásztam belőle, majd egyenletesen eloszlattam a "fán". A rögzítéshez a szerencsésebbek már használhatnak rajzszöget, nekem sajnos, nem volt itthon, így kis csavarokat fúrtam be, és arra akasztottam a díszeket.
És íme megint teljes pompájában. Egyszerűen imádom...
De van egy tanulsága is a mai napnak... A felütésben arra panaszkodtam, hogy idén nem érzem ezt a karácsony dolgot... És tudjátok mi történt? A készülődés - amit először egyfajta kényszerként éltem meg - meghozta a hangulatomat. Ráadásul az egész nem volt több, mint három óra, amiben egy kis kávészünet is benne foglaltatott! Szóval, ha ti is hasonlóan éreztek, akkor vegyétek a fáradtságot, készítsetek valami szépet, dekorláljatok, süssetek mézeskalácsot, vagy csináljatok bármit habitusotokhoz mérten, és maga a tevékenység fogja meghozni a várakozást. Komolyan mondom, próbáljátok ki!
