Az életem egy jelentős részébe engedek betekintést így a blogon kersztül, nem lehet, hogy éppen arról ne beszéljek, ami a posztolásaimat leginkább befolyásolja. Eldöntöttem hát, hogy ma megosztom Veletek, miért nem írtam új bejegyzést már több, mint egy hónapja, amikor korábban napi szinten osztottam meg veletek friss tartalmat.
Több, mint 10 éve nyomom rendíthetetlenül a lakberendezést, gyerekkori hobbimat választottam hivatásomul, amiben ráadásul nagyon sikeressé is váltam. Nem csak a munkaidőmet, de minden percemet meghatározta a szakmám: ha étterembe mentünk, utaztunk, mindig új megoldásokat lestem, az interneten legtöbbször lakberendezéssel kapcsolatos tartalmakat böngésztem, női magazinok helyett enteriőrrel foglalkozó kiadványokat lapozgattam. És mindemellett folyamatosan dolgoztam és írtam… Bár mindenki méltatta a rengeteg energiámat, nekem ez egyáltalán nem volt fáradtság, mert imádtam csinálni! A túltolt meló viszont megbosszulta magát: mostanra kicsit elfáradtam… A vidékre költözés, a lovaglás, mind arról szól, hogy új környezetben, új hobbival kicsit kieresszem a gőzt, feltöltődjek, újra építkezzek. Ahhoz, hogy ez maradéktalanul összejöjjön, még blogposztolás szintjén se szeretnék "dolgozni". Természetesen továbbra is megosztok Veletek mindent, ami a körülöttem található enteriőrökkel kapcsolatos (tervezek írni a házunkról, kifejteni néhány posztot az egyes felmerülő problémákról, menet közben van még egy-egy kivitelezésem, stb…), de az elkövetkezendő időkben nem tartom magam a napi posztolási rendhez (sőt…), ritkulnak a bejegyzések, rövidül a tartalom. A kisebb részleteket folyamatosan megosztom Veletek facebookon, és csak a nagyobb volumenű közlendőmet fejtem ki továbbra is a blogon. Szóval egy évre "nyugdíjba vonulok"… A tanítást nem hagyom abba - gyeretek a TÉRTANODÁBA (hamarosan kiírjuk az újabb időpontokat) - de kevesebb munkát vállalok, több időt töltök a családommal, az állatokkal és a házunkkal.
Nem búcsúzom, de lassított tempóra váltok! Remélem együtt marad ez a 8 éve bővülő szuper olvasói csapat - én itt leszek, továbbra is lehet kérdezni, beszélgetni, vitatkozni, mert ha kell, akkor lóhátról is válaszolok… :)
