Több ismerősöm oldalán is láttam, hogy mennyire dekoncentráltak újabban, mert várják az új jövevényeket. Hát igen, itt a tavasz, születnek a kiskutyák! :) Mi is izgatottak vagyunk…
Szerintem kétféleképpen lehet jól dönteni. Az egyik közülük a kockázatosabb út. Amikor egy kidobott árvát fogad be az ember. Erre írom a "Napi Kutya" posztokat (ITT), hiszen annyi sok gyönyörű és kedves kis-nagy kutya várja az álomgazdit. Mi is megléptük a dolgot, így került hozzánk Rézi kutya 7 éve a Zöld Menedék Állatvédő Alapítványtól. Rézi tüneményes, szereti a gyerekeket, jól kijön az azóta - szintén - befogadott cicusunkkal, nagyon kedves, tanulékony és szófogadó kutyus, szóval tökéletes választás volt, de azért vannak vele dolgok… Például marhára ugat. Erről sehogy nem tudom leszoktatni. Aztán vannak benne olyan félelmek, amelyeket hozott magával. Bizonyos hangoktól, szituációktól retteg és menekül. Mindig be tudom hívni - én vagyok neki az Isten - de azért kockázatos lehet, ha nem figyelek. A körúton is póráz nélkül tudom vinni, a közért előtt kikötés nélkül vár, stb, de ha egy parkba megyünk, és meghallja a labda nekiverődését a kerítésnek, akkor teljesen készen van… Ezeket a "hibákat" két dolognak köszönhetjük. Egyrészt, miután nem ici-pici kölyökként fogadtuk örökbe, volt már egy terhelt előélete, amelyet csak nyomokban ismerünk (a benne található puskagolyók miatt pl…). Ebből a félelmei adódnak. Másrészt adottak olyan fajtatulajdonságok, amelyeket örökölt. Réziben elég erős a zizegős terrieres vonal, ezt megfejelve egy terelő ösztönnel. Ennek köszönhető a sok ugatás-szaladgálás. Ezek persze nem igazi problémák, de tudatos választással nagyobb eséllyel ki lehet őket küszöbölni. Úgy döntöttünk, a második kutyánkat így választjuk…
Megbeszéltük Danival, hogy a vidékre költözésünk miatt (gyakorlatilag egy erdőben fogunk lakni) jó lenne egy házörző kutya is. Aki, bár nyugodtan jöhet-mehet a házban, alapvetően (ha nem vagyunk otthon és éjszaka) kinn alszik egy csinos kutyaházban, és vigyáz ránk. Úgy döntöttünk, hogy alapvetően nem "szerelemből", nem külső alapján, hanem az összeírt, elvárt tulajdonságok alapján fogjuk kiválasztani a leendő családtagot. Olyan kutyát keresünk tehát, amelyik amellett, hogy őrzi a házat, azért szivesen utazik velünk ide-oda. Kuvasz, komondor így kiesett, azokkal nem egyszerű jönni-menni. Sajnálom, mert nekünk volt egy kuvaszunk gyerekkoromban, és talán a legjobb kutya volt, akit ismertem! Persze minden kutyát rá lehet szoktatni mindenre, csak sokkal nehezebb dolgunk van, ha a kitenyésztett tulajdonságok ellen kell dolgoznunk. Szeretnénk, ha fajta jellemzők alapján gyerekszerető, családbarát kutyáról lenne szó. A juhászkutyák ilyenek. Legyen nagy is persze, olyan tekintélyt parancsoló. De okos, és jól tanítható. Akárhogy néztük a dolgot, logikusan a németjuhász tűnt a legjobb választásnak. Szeretem a farkaskutyákat (anyukámék már a másodikat "koptatják"), de az a baj velük, hogy még a legkörültekintőbb választással is beeshet - a túltenyésztésből adódóan - egy idegrendszeri hiba, illetve a mozgásszervet érintő rájuk jellemző egészségügyi probléma, a diszplázia. Emellett - és ez most nagyon csúnya lesz… - kicsit "unom" a színüket. Azért - még ha most sokan fel is hördülnek - csak lényeges az is, hogy igazán tetsszen nekem a kutya, akivel lehúzok 12-15 évet. Így először a fekete németjuhászokat nézegettem, aztán rájöttem, hogy létezik egy fehér változat, a svájci juhászkutya. Utánaolvastunk a fajtának, és ezzel el is dőlt a dolog marha gyorsan… Dani is, én is beleszerettünk a képekbe, sok videót néztünk, stb, és megállapítottuk, hogy pontosan ilyen kutyát keresünk. Hamarosan meg is látogattunk egy szuper tenyésztőt, és már majd' egy éve tudjuk, hogy kik lesznek a leendő kutyáink szülei és mikor tudjuk elhozni őket. Mert az is nagyon sokat számít, hogy ne egy szaporítót támogassunk a vásárlásunkkal, hanem olyan felelősségteljes tenyésztőt, aki nem csak jól tartja a kutyát, hanem arra is figyel, hogy az általa létrehozott vérvonal gazdagítsa és előre mozdítsa a fajta jövőjét. A mi tenyésztőnk például nem sokkal az ottjártunk előtt hozott kiskutyát Argentínából és küldött egyet Japánba. Mert így megy ez azoknál, akik igazán komolyan gondolják a minőségi kutyatenyésztést...
Szokásomhoz híven hoztam néhány enteriőr-kutya képpárosítást, hogy megmutassam - éppen véletlenül - milyen jól mutat majd a kutyusunk egy skandináv-rusztikus enteriőrben, amilyen a miénk is lesz… :)
De Kara lovammal is szépek lesznek, amikor majd együtt vágtatunk a mezőkön… :)
Azt már tudjuk, hogy körülbelül 2 hét múlva születik meg a kiskutyánk. Szukát fogunk választani, de azt még nem döntöttük el, hogy szeretnénk-e tenyésztéssel is foglalkozni, vagy ivartalanítjuk. Ha lesz rá energiánk, hogy versenyekre vigyük, és ott eredményes is lesz, akkor még az is lehet, hogy - a tenyésztő segítségével - keresünk majd neki egy hozzávaló, jóvágású pasit… :) Jaj… Még egy új hobbi a láthatáron… Ez már Dani dolga lesz!
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!