Nagy a felháborodás a blogvilágban…
Tudni kell rólunk, lakber bloggerekről, hogy egy tök jó és összetartó csapat vagyunk. Sokan egészen a kezdetek óta összejárunk, és több közös projektet véghez vittünk már. Ez nem azt jelenti persze, hogy mi mind feltétlenül imádjuk egymás munkáit. Nyilván vannak olyan emberek, akiknek a stílusa közelebb áll hozzám, másoké meg nem annyira, sőt időnként (de nem fogom ám soha elárulni) van, ami egyáltalán nem tetszik nekem. És gondolom, nekem is volt már olyan munkám, ami a többiek közül verte ki a biztosítékot valaki(k)nél. És akkor mi van? Muszáj ezt megosztanom ország-világgal? Tényleg beljebb vagyok azzal, ha nyilvánosan fikázom a sorstársaimat?
Egy cipőben evezünk, és erre van egy jó mondás: "aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha b@sszák…" Ha nap, mint nap kirakjuk magunkat a kirakatba, az rengeteg előnnyel jár: ismertek leszünk, munkákkal keresnek meg, stb… Az olvasóknak is jó, mert ingyen jutnak rengeteg fontos információhoz. Ezért egyetlen árat fizetünk csupán: el kell viselnünk a trollokat és a nem mindig konstruktív kritikákat. De én komolyan gondolom, hogy ennyi kijár nekünk. Ha az elismerést be akarjuk zsebelni, igenis le kell nyelnünk a kritikákat is. Az egyik nem megy a másik nélkül. Ennyike…
Mindemellett azt gondolom, egyet elvárhatok a "sorstársaktól": EMPÁTIA. Legalább mi ne szapuljuk egymást, ha kintről úgyis megkapjuk a magunkét… Ez nem azt jelenti, hogy finoman ne mondhatnánk meg, ha valami nem annyira jön be, mint pl. én is kaptam már olyat valamelyiküktől, hogy "tudod, hogy imádom a munkáidat, de ez most nem annyira jön be nekem". Egyáltalán nem sértődtem meg. Bár én még ennyivel se élek: egyszerűen elhagyom a lájkot, ha valami nem tetszik. (Srácok, ez nem azt jelenti, hogy ahol nincs lájk, azt bizti nem szeretem!!!! Sokszor lemaradok ám dolgokról…:)).
Ezt a szabályt talán így még egyikünk se mondta ki. De én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos dolog, és én biztos tartani fogom magam hozzá. És igenis elvárom a blogbarátaimtól, hogy ők is hasonlóan viselkedjenek velem.
Merci-Ancsa (szuper blog ITT) FUCK YOU párnája verte ki a biztosítékot az egyik "kollégánknál". És ez a FUCK YOU annyira emblematikus. Azoknak szól, akik nem bírnak elviselni semmilyen másságot és különcséget, akiket zavar mások sikere, akiket zavar mások ízlése, akik szerint "egy nő nem beszélhet így", akik a faszt is kesztyűbe fogják! Minden ilyen embernek azt mondom, hogy FUCK YOU!!! A saját lakásába mindenki azt tesz, amit akar, és senkinek nincs joga megmondani, hogy jól teszi-e vagy sem, mert semmi köze hozzá. Különben meg:
Fényképek: itt, itt és itt
Szerintem túl reagáljátok ezt az egészet.Rendszeresen olvasom a lakberendezési blogokat, kiválasztottam 4-5-t, amiket bekönyvjelzőztem, és naponta nézem, van-e frissített tartalom. Számomra mindannyian olvasásra érdemesek vagytok, és más-más az erősségetek. Rájöttem, melyik blogíróról van szó, mondjuk a párnára nem emlékszem, (sem itt, sem ott)inkább egy másik megjegyzése volt az, amiről azt éreztem, kissé személyeskedő. A csúnya beszéd valóban nem nőies, ettől függetlenül kicsúszik az ember száján, ha erős érzelmi hatás alatt áll.És pont ez a lényege: nem kötőszó, nem díszpára, nem kell állandóan farkast kiáltani...Neki volt egy véleménye, ami nem baj, inkább az a gond, hogy egy hallgatólagos szabályt felrúgott, de ez a ti körötökön kívül nem igazán jött le az átlag olvasónak.
VálaszTörlésIgen, én is azt gondolom, hogy most ezt a párna ügyet egy kicsit túltoltuk! Nem akarok rosszindulatú lenni, már csak azért sem, mert rólam a blog mindig nagyon elismerően nyilatkozott.
TörlésViszont van az élethez, az emberekhez egy fajta hozzáállás, amit rettenetesen antipatikus. Ennek hangot kell adjak.
Nem érzem azt, hogy mi bármit is túltoltunk volna, az M&A dekor mindig is célpont volt. Itt nem a párnáról van szó, olyan fokú gyűlölet kampány vett körül, amit nem érdemeltünk meg. Sok-sok támadását hagytuk figyelmen kívül. Első körben rólunk is mindig elismerően nyilatkozott a, aztán valamiben nem értettünk egyet, profikból eredménytelen nullákká lettünk leminősítve. 1 évig bírtuk a szurkálódást, azt hiszem el elég jó eredmény. Sok-sok embert megbántott a blog/blogger, nem is gondolnátok, hogy mennyit. Privátban leírták az emberek a sérelmeket, volt akit rossz Anyánk nevezett és erről még posztot írt, csak azért , mert az illető megvédte az álláspontját. Ez így nem járja, hogy mindenki retteg, mikor lesz belőle célpont. Ő tolta túl, nagyon is túltolta....és a fagyi visszanyalt. Ennyike.
TörlésNem jön le annak az olvasónak, aki nem olvassa rendszeresen az oldalát, a számára kínossá váló bejegyzéseket, hozzászólásokkal együtt törli, így történt ez most is. Hidd el Panni, nem viccből robbant ez a bomba, rengeteg előzménye volt...egyébként egy átlag olvasónak szúrt szemet az ominózus, bennünket alázó bejegyzése.
Törlés