Talán nem mindig lehet észrevenni, gyakran kifejezetten "titkolom", de posztjaim témái nagyjából az engem foglalkoztató gondolatokat fedik le. Most is egy ilyen érkezik, de elég nyíltan felvállalva.
Nem olyan régen egy kedves ismerősöm úgy kommentálta az egyik facebook posztomat, hogy "szórakoztató lehet Petrának lenni"… Ezen nagyot nevettem, de azért el is gondolkodtatott, hogy tényeg az-e. És kénytelen vagyok beismerni: nem csak a környezetemet fáraszthatom már időnként a csapongásaimmal, az újabb és újabb ötleteimmel, de magamat is… :) A szituáció még egyáltalán nem kezelhetetlen, csak sajnos az ötleteim egy részét rendre megvalósítom, aminek köszönhetően most már két élet se lenne elég a kezelésükhöz.
Nem segít ám a dolgon, ha az ember a hobbiját választja hivatásként, mert ami egyrészt irigylésre méltónak tűnik (na és nem panaszkodom, az is), az egyúttal azzal is jár, hogy nincs kikapcsolás. Ha azt dolgozod, ami igazán érdekel, amit maximálisan szeretsz, akkor benne leszel az úgynevezett flow-ban, azaz igazi örömmel "úszol" a dolgaiddal, és úgy merülsz alá a feladatokban, hogy szinte észre se veszed az idő múlását. Nekem szerencsére nagyon sok ilyenben van részem. Nem csak a mások lakásainak megtervezése közben tudom átélni, de saját ügyeim kapcsán is. Időnként - komolyan! - egy merő flowban telik el egy hét… És ez azért kemény: úgy romantikus vacsizni, hogy közben a falburkolatot kapirgászom, hogy vajon milyen anyagból készült… Vagy a játszóházban azon merengeni, hogyan csinálnám én ezt meg sokkal dögösebbre, ahelyett, hogy mondjuk a gyerekekre fókuszálnék… Na ilyenkor érzem, hogy lassítani kéne. 10 év alatt jutottam idáig.
A fenti képen első önálló, bel-budai lakásom nappalija látszik, amelyik elindított az új úton. Egy nagyon szép bauhaus ház második emeletén, 85m2-en rendezkedtem be.
Ilyen volt a fürdőszobám, akkor még piros korszakomat éltem… :)
A felújítás elég jól sikerült, és a lakás magazinban is megjelent (fotó: Székely Péter), barátok kezdték a segítségemet kérni, sőt a UPC-nek (ahol akkoriban dolgoztam) is berendeztem egy új call centert… :)
Épp a felújítás előtt ismerkedtem meg Danival, és mire az utolsó szöget is bevertem a falba, már tudtuk, hogy együtt fogunk lakni. És valahogy úgy alakult, hogy rögtön együtt is kezdtünk építkezni. Megragadtuk a lehetőséget, és egy csődbe ment vállalkozótól átvettük a tetőtér beépítési projektet Dani Falk Miksa utcai lakásának házában. A korábbi barátnővel berendezett régit eladtuk, a legklasszabb újat természetesen megtartottuk, így lett első közös otthonunk egy gyönyörű, teraszos lakás a belvárosban. Közben pedig elvégeztem a lakberendező iskolát.
Aztán mire itt is végeztünk mindennel - hiába gondoltam, hogy innen aztán soha nem fogok elköltözni - megjött a kedvem valami máshoz. Egy igazi nagypolgári miliőhöz. Szerencsére a férjemben partnerre találtam, és miután a környéken nem találtunk szimpatikus általános iskolát az ekkor még ovis gyerekeknek, a Városligeti pedig nagyon tetszett nekünk, arra gondoltunk, hogy közelebb költözünk hozzá, és a diplomata negyed környékén nézünk körül. Nem sokat vacakoltunk. Nem telt el 2 hónap az ötlet kipattanása és a költözködés között…
A fürdőszobában például csak festettük a csempét.
A sok költözködés közben mostanra megszámlálhatatlan mennyiségű otthont terveztem meg, rengeteg építkezést vezényeltem le, mondhatni egyfolytában lakberendeztem. Eljutottam oda, hogy a hobbimból munka lett, és - hogy visszakanyarodjak az első bekezdéshez - nem tudok kikapcsolni egy percre sem. Döntöttem: új hobbi kell! És mivel már nagyon régóta kacérkodtam a lovaglással (gyerekkoromban kicsit gyakoroltam is), most végre igazán belevágtam! Aki egyszer elkezd lovagolni, az ismeri az érzést: lovaglás teljesen kikapcsol.
Nincs mit szépíteni, annyira beszippantott ez a lovas élet, hogy legszívesebben állandóan ezt csinálnám. Szerencsére Danit is sikerült megfertőznöm. Így aztán kacérkodunk a gondolattal, hogy milyen volna valahova kiköltözni. Ahol akár minden este kilovagolhatnánk együtt. Meg a gyerekekkel… "Cserébe" persze reggeli csúcsban autóznánk a suliba. Megrögzött belvárosiaknak ez egy marha nehéz döntés. Pláne, hogy csomó embert ismerek, akik éppen költöznek vissza. Sok emberrel beszélgettem viszont (sőt házat is terveztem nekik), akik semmi pénzért nem jönnének vissza a beton dzsungelbe. Szóval tanácstalanok vagyunk…
Stílusban nyilván van már elképzelésem… Miután megvolt már az eklektukus-bauhaus, a modern, a nagypolgári, most jöhetne valami modern-rusztikus…. Ilyesmi….
Tudnátok tanácsot adni? Főleg olyanok véleményére lennék kíváncsi, akik kiköltöztek valahova Budapest vonzáskörzetébe, de Budapesten dolgoznak. Szeretik? Megbánták? Visszaköltöznének? Soha többet Budapest? :)
Dilemmában vagyunk, és minden érintett tanácsa, véleménye jól jönne. Kérlek Titeket, ha nincs tapasztalatotok a témában, ne mondjátok meg a frankót - mert véleményem nekem is van… Tényleg igazi történetekre és tapasztalatokra volnék kíváncsi, de arra nagyon! Köszönöm!!!!
Fotók: Kerekes Kata és Illés Barna (Falk Miksa), Gosztom Gergő (nagypolgári), the style files (rusztikus enteriőr)
Szia Petra! Mi Hévízgyörkön lakunk. Csendes, nyugis falu, Bp. autóval 30 perc, van egy nagy lovarda :) Szeretjük!
VálaszTörlésAmikor néhány éve kimondtam, szeretném, ha vigyázhatnánk egy vidéki házra, nemsokára bejelentkezett egy ismerős házaspár, hogy míg Bécsben vannak, lakjunk a leányvári házukban. Csapot-papot itt hagytunk, és kiköltöztünk (lakás kiadva). Gondoltam, jó lesz tesztnek, akarunk-e kiköltözni majd véglegesen is a Pilisbe. (Én akartam, naná!)
VálaszTörlésMinden reggel jó korán keltünk, hogy beautózzunk együtt. Hazafelé bevártuk egymást. És nem nagyon maradtunk a városban programokra, mert többnyire fáradtak voltunk. A napok eléggé darálónak tűntek. Ha vonattal mentünk, a menetidő a Nyugatiig 80 perc volt. Gyakran elakadt a vonat (szinte minden hazaúton), és volt olyan, hogy a 34 km-s utat 180(!) perc alatt tettük meg. Autóval 45 perc volt a rekordunk.
A hétvégék kárpótoltak. Olyankor kirándultunk a környező erdőkben, ücsörögtünk a kertben, olyan volt, mint egy nyaralás. És jó levegőn aludtunk. A ház mögött már csak szántók, rétek voltak, gyönyörű holdvilágos éjszakák, tücsökciripelés, madárdal, sünök és egerek (a házban is).
Ez a néhány hónapos tapasztalat nekünk arra volt elég, hogy tudjuk: vagy vidékre költözünk és ott is dolgozunk, vagy maradunk a városban. (És remélem, egyszer vidékre költözünk!:)
Én a 17. kerületben nőttem fel, az már szinte Bp. vonzáskörzet távolságra van. Borzasztóan utáltam onnan bejárni a Műegyetemre mind BKV-val, mind autóval. Soha többet nem költöznék "ki" Bp-ről. Úgy gondolom, akinek értékes az ideje, annak érdemesebb akár kisebb m2-en Bp-en maradni. Szerintem 30 perc alatt max Bp. széléig lehet eljutni, utána jön még a kihívás. Én pl. az M3 bevezetőt 2-3 perc alatt elérem Zuglóból, ha Budára kell mennem, az kb 30 perc.
VálaszTörlésPersze biztos van olyan idősáv ami kedvezőbb, de pl. mikor M3 felújítás volt, azért sajnáltam az embereket, akik más városból járnak be.
Esti csúcsban volt, hogy Zuglóból 1 óra alatt értem a Lágymányosi híd túloldalára, gááááááz...
Vidéken nőttem fel, kis faluból nagyobb faluba, kisvárosba, majd 17 évre a Balaton partjára. Tudom, mit jelent a vidéki élet, szerettem is nagyon. Az élet úgy hozta, hogy 8 éve Budapesten, annak is a közepén (VII.kerület)élek úgy, hogy közben volt egy hat hónapnyi kiruccanás Tökölre, napi bejárással kocsival, szigorú munkaidővel. Hat hónapnál tovább nem bírtam. Egy óra Budapestre reggel, egy óra vissza este. Napi két óra autózás az M-án (és hiába szavalsz közben verset, vagy szójátékozol az előtted menő kocsik rendszámával, egy idő után rettenetes). A hétvégék a fűnyírás-levélsöprés bűvöletében - és csak pillanatokig tartottak. A belvárosban két lépésre van minden - nem kell hatalmas programszervezés egy színházhoz, mozihoz, egy kellemes vacsorához. Hétvégenként nincs fűnyírás, a budai hegyek mindig várnak természetjárni :) Nem költöznék ki a városból, csak akkor, ha ott dolgozom ahol lakom.
VálaszTörlésMi csupán egy vidéki nagyváros legbelvárosából költöztünk ki egy falu legeseleghátsó utcájába, szóval nem túl hasznos, amit írok...
VálaszTörlésNagyon hasonlót élünk meg Veronikáékhoz, és csupán a gyerekek bejárásával kapcsolatos tapasztalatomat szeretném hozzáfűzni. Mikor ide jöttünk, a nagylányunk 18 éves volt, ő főleg a bosszúságot látta, a külön programjaira való eljutás-hazajutás maceráját.
Időközben a középsőnk is megnőtt, ő busszal vergődik haza gitár, néptánc után, gyalogol a busztól elég sokat és még aztán tanul. Nem nagyon bánja, nagyon szeret itt lakni, nem menne vissza a városba.
A kisfiunkkal kapcsolatban meg a bevárás, taxizás, és a programlehetőségek ésszerű szelektálása van. Ő nagyon-nagyon boldog itt. Minden nap el is mondja. Kicsit kilóg a suliban, arra a kérdésre, hogy mivel szeretsz legjobban játszani, ő azt válaszolta, hogy a szomszéd gyerekekkel. (Megy a bunkerezés, bújócskázás, medencézés, bicajozás...)
Ha már egyszer hazajöttünk, igen nehezen megyünk vissza a városba.
(Egyébként meg tényleg olyan, mint a nyaralás. :D Nagyon jól alszunk, nagyon jól, ez hatalmas fordulat nekünk. Sokkal kevesebbet vagyunk betegek. Ezen még mindig csodálkozom. A kert rengeteget ad. Sokat császkálunk a környéken.A férjem teljesen rákapott a növényfotózásra. Szeretjük a szomszéd néniket, ők is szeretnek minket. Néha lepottyantanak egy szatyor gyümölcsöt az ajtó elé, vagy egy kis virágpalántát. A fiam nyírja a füvet az egyik néninek.
És lesz kutyánk. Végre. :D Nekünk így lesz kerek a világ, és hát "kifizetjük az árát", nekünk megéri.)
Arról nem is írtam, hogy a barátok is 3x meggondolják, meglátogassanak-e... (itt persze a viszonylag gyakori közösségi életre gondolok, nem évente 1x) Illetve te is átgondolod többször "visszamenjél"-e egy esti programra Bp-re...
VálaszTörlésGondolj a gyerekek kiskamasz korára! Amikor egyedül szeretne programot csinálni, de nem tud iskola után hazaugrani átöltözni. Mi Buda szélén laktunk, de a kamaszkorom nagy része a könyvtárban és a Belvárosi kávéházban telt iskola és edzés v. más program miatt.
VálaszTörlésMi a Gellérthegyről költöztünk először Érdre, mert nagyobb lakást szerettünk volna, kerttel a gyerekeknek. Imádtuk, újépítésű volt, mindent mi találtunk ki, csodás kert játszótérrel, a központban volt, vonat 5 percre gyalog. Szóval tökéletes volt, csak hát iskola nem volt "normális" a gyerekeknek. Sulit a 2. kerületben találtunk, 1 évig naponta autóztunk 3-4 órát, suliba, melóba, vissza suliba aztán haza. Gyerek fáradt volt, mi is, úgyhogy visszaköltöztünk az iskola közelébe. Az érdi lakás nagyon hiányzik, de az, hogy 10 perc alatt a suliban vagyunk, hogy pár év múlva a gyerekek egyedül is mehetnek iskolába, most úgy érezzük megfizethetetlen. Nem beszélve arról, hogy nem kell fél órát autózni, ha bárhova el akarunk menni. És az is szempont, hogy ha gyerekek nagyok lesznek, bulizni mennek stb., szintén kényelmesebb lesz, hogy itt vagyunk a közelbe. Úgyhogy én ebből a szempontból város párti vagyok. Majd kiköltöztök, ha a gyerekek kirepülnek :D.
VálaszTörlésNagyon nehez kerdes. Mi Debrecenbol es Szegedrol (nem falvak :D) koltoztunk Bp-re,de minden elonye ellenere nem birtuk sokaig, alig vartuk, hogy vehessunk egy hazat valahol Bp kozeleben, meg a bejarast is vallalva. Mi Gyomrore mentunk, ahonnan meg mindig esszeru keretek kozott be lehet jutni Bp-re. A budai oldal mar akkor is (2001) elhetetlennek tunt bejarasilag. Nem bantam meg, mert karpotolt minket, hogy a gyermekem naponta friss levegot szivhat az ovoda udvaran. Oktatasilag sem kellett kompromisszumot kotnom (nagyon jo Tanar nenit valasztottunk, szerintem az elejen ez a legfontosabb), amikor meg ott laktunk. Nem mondom, hogy nem volt nehez amikor nap, mint nap ingaztam a Parlamenthez, sot neha szornyunek ereztem..., de amikor lattam a lanyom boldog arcat, akkor nem foglalkoztam ezekkel a dologokkal. Jartunk kirandulni, csak ugy estenket kinn aludtunk a kertben, mert lattuk a csillagokat, lovagoltunk, szoval eltunk. Ha szinhazba vagytunk fel ora alatt benn lehetett lenni autoval (persze csak este). Teny, hogy auto nelkul mindez iszonyu macera, nekunk 1.5 evig nem volt auto, jo meg gyerek sem, de a ferjem kesobb is vonattal jart, mert ott ki tudott kapcsolni. (nem ertem ma sem, hogyan :D). Mindegy a vege az lett, hogy kikoltoztunk a UK-ba. Itt most 5 percre lakom a munkahelyemtol, a parom 10 percre es imadjuk, mondjuk ez egy nagyvaros szele, mint pl.a XVII. kerulet, csak dombokkal. Nagyon nagy konnyebbseg, hogy nem veszi el napi 2-3 orankat az ingazas. Plusz itt egy vagyon a tomegkozlekedes. Itt nem lepodunk, meg, ha 2 km-el arrebb egy lovarda van es van rengeteg...
VálaszTörlésDilemmazunk a hazamenetelen es felvetodott a kozelebb koltozes gondolata, de az egyetlen indok a lanyunk, Lena mar 12 eves es mar nem talaljuk meg az elvarasunknak megfelelo iskolat es az ingazas sem tul udito egy ennyi idos gyereknek. Nem utolso szempont, hogy feltem, de nagyon. O mar nem sokaig tart igenyt a szulei segitsegere....Viszont, mindezek ellenere sem akar bekoltozni, es mi sem, inkabb elviseljuk azt a nehany kellemetlenseget, az elonyokert amiket nap, mint nap ereztunk...
Szoval nagyon nehez, szerintem ne csak a budai oldalon nezelodjetek, ha raszanjatok magatokat, mert a masik irany is szep es konnyebb bejarni, pl.en dolgoztam a Dozsa Gyorgy uton (XIV.ker.), ami fel ora autoval, az meg nem olyan veszes.
Remelem megtalaljatok a szamotokra legjobb megoldast. :) Szurkolok :)
Mi még a gyerekek születése előtt költöztünk vissza a szülővárosomba Budapestről. Egy percre sem bántuk meg. Minden alkalommal, ha a Bp-en járok elképedek, hogy milyen baromi nehéz lehet itt kicsi gyerekekkel. Nyilván ez szocializáció kérdése, de szerintem remek, hogy már a nyolc éves is simán elmehet boltba biciklivel egyedül, a tíz éves pedig biztonságban bandázhat a környéken a haverjaival. A férjem Bp-en dolgozik és minden nap ingázik, de volt olyan albérletünk a fővárosban is, ahonnan többet autózott, mint most Százhalombattáról. Nemrég egy tervezett gumiüzem miatt felmerült a költözés. Elkezdtünk nézelődni. Először Bp-en is de ezt hamar feladtuk. Ami viszont tanulság volt, hogy nem szeretnénk rosszabb infrastruktúrájú helyen élni, mint a mi kis városunk. Ha figyelembe veszed a viszonylagos közelséget Bp-hez (nem csak autóval, de tömegközlekedve is), a megfelelő oktatást és orvosi ellátást, sport és kultúrális lehetőségeket stb., azaz hogy a településen belül lehetőleg a hétköznapokon mindent meg tudj oldani, akkor szerintem nincs túl sok választási lehetőség.
VálaszTörlésSzia Petra!
VálaszTörlésBudajenőre, majd Telkibe költöztem ki 6 éve az akkor 4 éves kislányommal a férjemhez.
Telki nincs messze, de nincs kötött pályás közlekedés, így a reggeli utazás (általában csúcsidőben szoktam indulni) 1 óra körül van, este (7-nél előbb ritkán indulok haza) fél óra alatt megjárom az 5. kerület – Telki távot. Mivel pár évet leszámítva egész életemben ingáztam, ezért ezt nem érzem megterhelőnek (eleinte tömegközlekedéssel jártam, akkor jobban megviselt a bejárás és az is igaz, hogy még sokkal jobb lenne a helyzet, ha többet dolgozhatnék otthonról).
Infrastruktúrák tekintetében van egy kis bolt, hentes, zöldséges, posta, de nem az én munkaidőmhöz igazodó nyitva tartással. A boltok nem jelentenek problémát, mert hazafelé Budakeszin megoldom a bevásárlást, de az ajánlott levelek felvételével hadilábon állok (hétvégén nincs nyitva a posta).
Orvosi ellátás tekintetében megint csak Budapesthez vagyunk kötve, de háziorvos és gyerekorvos van Telkiben is.
Amikor kiköltöztünk, azonnal lett helyünk az oviban, a helyi iskola alapvetően jó, de 6 és 8 osztályos gimnáziumokból szintén a fővárosban vannak legközelebb olyanok, ahova szívesen járatnám a kislányom, így hamarosan neki is kezdődik az ingázás (Budakeszin is van középiskola, tehát akár járhat közelebbi településre is).
Ha esti programunk van, az is szinte mindig a belvárosban van (és Telkibe kicsit drága a taxi), bár Telkiben is jó közösségi élet van (falu disznaja, falu káposztája, Telki fesztivál, jótékonysági programok), és a szomszédaink is nagyon rendesek, rendszeresen összejárunk velük, jó időben pedig együtt vonul házról házra a gyerekcsapat. Pesti barátaink is szívesen jönnek, vagy mi megyünk, ez nem jelent nagy problémát.
Amit nagyon szeretek az a csend és a harapható levegő, az erdő közelsége, a levegő vidéki illata, hogy a gyerekeket bármikor el lehet engedni bicajozni, mert alig van forgalom a környéken, az erdei út, amin nap mint nap bejárok és gyönyörű télen, nyáron és még ősszel (télen mondjuk csúszik, és egyszer egy vaddisznócsordába botlottam, máskor meg őzcsordába, de ezzel lehet élni, sőt igazi élmény még ez is).
Végigolvasva amit írtam valószínűleg a vidéki élet több szervezést igényel (mert mondjuk este 8-kor ha nincs kenyér, akkor legközelebb 10 km-re van), de én annyira szeretem a környékünket és a nyugalmat, hogy nem költöznék vissza, nekem megéri a macera.
Dóri
Sziasztok! Nekem Minden barátom visszaköltözött BPre, Gödöllőről, Érdről stb. Fő indok uaz mont a fent említettek: gyerekek után/ gyerekekkel gályázni nem mókás! Mi most keresünk lakást, a keresési kritérium: max. 30 perc legyen az út tömegközlekedéssel a Petőfi hídig.
VálaszTörlésÉn a 17. kerületben nőttem fel, innen jártam suliba és később dolgozni is. Soha nem volt semmi bajom vele. Kb 2 évre a leendő férjemmel beköltöztünk a belvárosba albérletbe. Akkor azt nagyon élveztük. Aztán amikor terhes lettem kiköltöztünk újra a 17-be, szintén albérletbe, de folyamatosan kerestük az OTTHONUNK. Végül Pécelen találtuk meg mindazt amit kívántunk. Nekünk fontos volt, hogy közlekedés szempontjából több lehetőség legyen. Itt van "kékbusz" és vonat is, az M0-on pedig Budapestet bárhonnan megközelíthetjük. A gyerekek oviba még a 17-be jártak/nak, de suli az már itt lesz/van, ha pedig középsuli vagy egyetem Budapesten lesz, akkor azt ők egyedül is el tudják majd érni. Fontos volt az is, hogy ne legyenek annyira összezsúfolva a házak, mint pesten, erre itt a domboldal is jó hatással van azon túl, hogy a minimális telekméret is elég nagy. És persze az is fontos volt, hogy a gyerekek biztonságban legyenek ha mondjuk elmennek biciklizni vagy csak az utcán játszanak. Szóval nekünk ez a távolság bevált!! Anno Sülysápon vettünk egy telket, mai fejemmel nem tudnám ott elképzelni az életem, az már túl messze van!! :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésMi most a 16. kerületben albérletezünk. Petra ajánlom figyelmedbe, mert lovarda szempontjából is jó meg bejárás szempontjából. Nagyon szeretjük, de azért vágyunk egy kicsit vidékre vissza,d e ne legyen messze meg a miket felsoroltak már többen. Mivel a 16. ker nekünk drága, ezért Csömört szemeltük ki. Nagyon jó a kulturális élet,a bejárás,a falu hangulata mégis van minden, de a 16. kerület szó szerint a szomszéd utca, ezért, ha középsuliból nagyobb választék kell, azt még bőven meg tudjuk oldani.
A lovak miatt Nektek is ajánlom figyelmetekbe Csömört! Lóparadicsom :)
Sziasztok! Nagyon köszönöm a sok hozzászólást! Igazából a hely már meg is lenne (nyilván valamibe beleszerettem…). 10 perc séta a kis vonatállomás, 34 perc a Nyugati, óránként jár a szép új vonat. 20 perc az Octogon kocsival (reggeli csúcsban viszont 40 perc a gyerekek sulija - ott lakó osztálytárs mondta), és lenne két kocsink is. Ráadásul a pesti házat nem adnánk fel, szóval vissza is csinálható az egész, de egy anyagi rizikója van olyan szempontból, hogy költözünk ide-oda, ráadásul ha nem jön be a sztori el tudjuk-e adni a házat annyiért, amennyiért vettük és amennyit még bele fogunk ölni… Szerintem minden azon fog múlni, hogy sikerül-e olyan árat kialkudnunk, amivel nem lenne túl nagy a bukás, ha mégsem jön be a dolog. És még mindig gondolkodunk…. De azért az is igaz, hogy egy életünk van, amit ebbe bele akarunk préselni, azt meg kell tenni, mert a hospice házban már hiába sirdogálok, hogy "de kár, hogy nem próbáltam ki magam vidéken… :)))
VálaszTörlésKedves Petra,
VálaszTörlésMi is kiköltöztünk a városból két kicsi gyerekkel és nagyon szeretjük. Ha bemarad az ember az a baja, hogy sok az ember, büdös van és sehol egy fa, ha meg kiköltözik akkor meg sokat kell utazni és minden sokkal szervezősebb, szóval biztos nincsen tuti jó...
Mi bérlünk egy lakást, pont azért hogy ha netán nem jön be a kiköltözés, a vidék, hamar vissza lehessen csinálni.... meg vidéken eladni sokkal nehezebb mint a városban. Bár szerintem ha olyan klassz lenne a ti házatok, hogy az eladásnál mindenki csak azt akarja :)
good luck,
Petra
Szia Petra!
VálaszTörlésNem olvastam végig az összes hozzászólást, szerintem halgassatok a szívetekre!
A vidéki lovas élethez kitartás (előbb utóbb saját lovat is szeretnétek) és elhivatottság kell.
Többféle életet éltem már, de a legjobb a kétlaki volt.
50km-re laktunk Bp-től (Duna-Tisza köze), busszal vonattal kellett bejárni, rémálom volt, de ennek ellenére sem fordult meg a fejemben, hogy azért, hogy ezt ne kelljen minden nap átélni Bp-re költözzek.
Aztán megismerkedtem akkori párommal és három éven keresztül kétlaki életet éltünk (Tiszántúl), mert mindketten kötetlen munkaidőben dolgoztunk. 3-4 nap Hortobágy, 3-4 nap szüleim házában és dolgozás. Imádtam, semmihez sem fogható érzés. Mintha egész évben nyaralnál.
Az igazi programok vidéken vannak:-)
Most is vidéken lakunk (Dunántúl), 30 perc alatt a déliben vagyok vonattal, autóval is szintén, fél óránként járnak zónázó vonatok, ez a vonal nem olyan szívás, mint a nyugatihoz tartozó. Már van egy kislányunk és minden megváltozott. A gyerkeket kell tudni gördülékenyen megoldani, a többi megy magától.
Sajnos azt az érzést én is nagyon jól ismerem, hogy gondolatban nem tudsz kikapcsolni, a gondolatok lecsendesedéséhez nekem az utazás mindig jól jött, elfogadtam és igyekeztem meglátni benne a jót. Igyekszem mindig arra használni ezt az időt, hogy rágangolódjak. Munkába menet már a munkán gondolkodni, munkából hazajövet pedig ha beszállok az autóba akkor ott hagyom a munkát a parkolóban és az otthoni dolgokkal foglalkozom gondoltaban, aminek persze nagy része nem valósul meg, mert Anya tervez Gyerek újratervez:-))) Anyaságom során nekem a kertünk lett a hobbim, megmentett a midennapok szörnyedelmétől. Erre kükön dolgozni kell, de menni fog, mert tudod, hogy mit kell megoldanod, de szerintem ezzel nem mondtam újdonságot:-)
Na, segitettek a velemenyek valamiben?:-) Szerintem Te mar tudod mit akarsz csinalni, meg hat amig ki nem probalod ugysem tudod meg, hogy jol dontenel vagy sem. Nagyon sok pozitiv es negativ velemenyt olvastam, en szemelyszerint ezek alapjan nem tudnek donteni, de nem is akarok kikoltozni sehova sem:-)
VálaszTörlésTöbb,mint 10 évig éltem budapesten.Majd párom kedvéért vidékre költöztem 14 éve!Most már gyerek is van,és nincs az az isten,ami miatt visszaköltöznék pestre.Tömeg,büdös és forgalom.A videki nyugalom megfizethetetlen számunkra.
VálaszTörlésAzt hiszem, kb. tudom, mibe szerettél bele... Csak most olvastam ezt a posztot..
VálaszTörlésMi Pilisborosjenőn lakunk, közel a városhoz, 20 perc alatt az Oktogonhoz be lehet érni jó forgalom esetén.
Gyönyörű zsákfalu, a Kevély lábánál, lovardákkal...
Mi nagyon szeretjük, a gyerekek Pestre járnak suliba, nem túl nagy macera.
Most költözünk nagyobb házba, építkezünk, hajrá!
Ps.: Pilisborosjenő jobb mint Üröm, mondhatnám, 'más kategória':)