Össze-vissza csempe

by Mutina

SHARE:

Istállóból design lakóház

Lovely Cottage 1946-ban megnyerte az angol "Grand Nationalt" (csak szólok, hogy egy lóró, van szó, aki egy komoly nemzeti lóversenyt nyert…:)), majd visszavonult kipihenni fáradalmait ebbe a Manchester mellett található istállóba. Ez volt az épület fénykora, és sajnos a rákövetkező fél évszázad eléggé elbánt vele… A lerobbant épületet végül műemlékvédelem alá helyezték. Az épület csodás karaktere és fényes múltja megindították az AR Design Studio tulajdonosait, akik megtartva eredeti szerkezetét (és a benne található használati tárgyak egy részét) új funkciót adtak az épületnek, amely mára 3 hálószobás lakóház.

Beköltöznék, és az egyik szobába vinném magammal a lovamat is! :)

Forrás: inhabitat

SHARE:

Drótlámpák a Goa Homeban

Ma délelőtt a Király utca környékén jártam, és ha már arra tévedtem, beugrottam megnézni a Goa Home legújabb kínálatát. És ezekbe az esetlegesen lígő-lógó drótlámpákba azonnal beleszerettem... :) Ráadásul tök kifizethető: az egyiken 24.900 Ft-os árcédulát fotóztam. Gondoltam, hátha pont valami ilyet kerestek!

SHARE:

Fehér csempével egyszerűen

Még mindig félve mondom, mert a legtöbben a mai napig kérik tőlem: óvatosan a metró csempével, mert már a csapból is az folyik... Félő, hogy nemsokára ugyanilyen hévvel szeretnétek majd megszabadulni tőle. Én is szeretem persze és nem egyszer használom is, de engedjétek meg, hogy jó szívvel ajánljam tulajdonképpen a legköltséghatékonyabb megoldást... Az egyszerű 15x15-ös Zalakerámia Carnevalt, amelynek négyzetmétere 1.850 Ft (itt).

Ezt használtuk a Szöszi fürdőszobáiban és a konyhájában is! :)

Szöszi fotók: Tóth Milán

SHARE:

OTTHONTERÁPIA: ÖRÖKKÖN-ÖRÖKLÉS

Akár tetszik, akár nem, beszélnünk kell róla: az otthonunk és vele együtt a tárgyaink bizony túlélnek minket. Az utolsó nagy költözésünk alkalmával már csak mi megyünk, az életterünk és tartozékai (noha addig bizonyos értelemben a részünk voltak, mi pedig az ő részük) maradnak.

Az öröklés folyamatán keresztül ráláthatunk arra, hogy az otthonunknak nem kizárólagos tulajdonosai, hanem inkább csak átmeneti lakói, vagy ha így jobban tetszik, kronológiai társbérlői vagyunk csak, hiszen hajlékunkat sok esetben mi is kapjuk valakitől, hogy majd tovább adjuk valakinek.  Az örökítés láncolatán keresztül mentődik át a jövőbe, vagyis az „örökbe” tárgyi szinten mindaz, ami fontos számunkra, az előttünk ott élő számára, az előtte ott élő számára és így tovább.

Kanada francia ajkú részén él egy szokás: amikor az idősek többé már nem tudják ellátni magukat, és szociális intézménybe költöznek, „széttörik a házukat” (casser maison).  Fontosabb tárgyaikat, ingóságaikat szétosztják szeretteik között, így biztosítják életük folytonosságát még személyesen, és így, ezzel a rituális háztöréssel kezdik meg a készülődést oda, ahová az otthonuk és a tárgyaik már nem tartanak velük.

Beköltözni egy családtagtól, vagy ismerőstől örökölt házba egészen más történet, mint egy idegentől vásárolt lakást birtokba venni. Míg az utóbbi esetben számos mágikus cselekedethez, (tisztasági festés, takarító szolgálat) folyamodunk, hogy az előző lakó nyomát és szellemét kiűzzük tudatunkból, addig örökség esetén gyakran épp a kiűzés esik nehezünkre.

Hiszen az előző lakó nem idegen, hanem számunkra többé vagy kevésbé fontos másik, aki többé már nincs velünk. Tárgyai, téri megoldásai őt képviselik számunkra, őrzik a keze nyomát, emlékeztetnek a szokásaira, közösen megélt eseményekre, a személyére. Minél fájdalmasabb és közelebbi a veszteségünk, vagyis minél kevésbé gyászoltuk őt el, annál nehezebben függetlenedünk tárgyaitól és téri megoldásaitól. 

Az öröklés számos ismert fordulata tulajdonképpen a gyászmunka tárgyi megjelenéseként tolmácsolható.

A testvérek gyakori marakodása a kapottak felett, mintha a veszteség, a halál tagadását képviselné, és egyfajta fájdalomcsillapítóként volna jelen. Utolsó rivalizációs lehetősége ez a szülők szeretetéért küzdő testvéreknek.  A szülők távozása épp a testvéri köteléket, a közös családi jövőt rázza meg alapjaiban, a testvéri összetartozás érzése jelenlétükben természetes volt, hiányukkal pedig gyakran újra definiálandó, akár csak az életben betöltött szerepeink.

A veszteség feldolgozásával párhuzamosan nem csak az elvesztett személy épül be belső "tárgyként" lelkünkbe, hanem szép lassan külső, dologi „képviselői” is elpakolhatóvá lesznek. Átalakíthatóvá, esetleg eladhatóvá válik az örökölt otthon, lassan mi is megjelenhetünk a térben. Vagyis az örökség már nem az előző lakó, hanem a benne élők hajlékává, identitáselemévé válik.

 

Az öröklés szimbolikája talán a családi generációk láncolatán keresztül ragadható meg legpontosabban. Az örökítők életük folytonosságát, az ÖRÖK-ségüket biztosítják azáltal, hogy életükben kijelölik tárgyaik, otthonuk sorsát. Szimbolikusan átadják a stafétabotot a következő generációnak, és egyben delegálják a számukra fontos értékek, ügyek, emlékek továbbvitelét. Életük esszenciájának szimbolikus tárgyi képviseletét a jövőben.

                                          

Az örökösök számára az öröklés eseménye tulajdonképpen egy elismerési rituálé: helyet ad számukra a családi generációk láncolatában, útlevelet nyújt életük kiteljesítéséhez az előző generációk által delegált értékek, életformák, emlékek mentén, ezáltal pontosítja és erősíti személyes és családi identitásukat egyaránt.

Számos családnál megfigyelhető a generációk hosszú során átívelő, szimbolikus hatalmánál fogva eladhatatlan ház, amelyet testvérek, unokatestvérek együtt örökölnek, és ami nem szolgál lakóhelyéül senkinek, de ha valaki bajba kerül, mindig rendelkezésre áll. Egyébként pedig nyaralóként, vagy családi események színhelyeként funkcionál, ahol a családtagok megélhetik eredetüket, összetartozásukat, megmártózhatnak az előző generációk ölelésében, és mindezt örökíthetik gyermekeik felé is. 

Egy pszichodráma játék keretein belül egy ifjú örökös otthonába látogattam. Húszas évei elején járó fiatalemberről beszélünk, aki nagyapja lakását örökölte, miután a nagyapa súlyos krónikus betegségben meghalt. A fiú ápolta őt, mivel lányaival nem volt könnyű viszonya a szigorú, zárkózott ember hírében álló nyugdíjas építésznek. Az ápolás közben gyengéd szálak szövődtek a nagyapa és a fiatalember között, akire az élettől való búcsúzás, az összegzés és végül a halál közelsége traumatizálón hatott. Még alakuló felnőtt identitása mindenestül felmarkolta a nagyapa örökét, és az addig graffitiző, világcsavargó, hipszter fiú egyik napról a másikra katonás napirend szerint, kitűzött napi feladatok árnyékában élő felnőtt lett.

Az örökölt lakásban még hónapokkal a nagyapa halálát követően is alig mozdult valami. A nappali teljes egészében megmaradt egyfajta nagyapa emlékszobának, ahová a jelen lévő személyes tárgyakon kívül még további fiókokból előbányászott emblematikus tárgyak: körzők, vonalzók, oklevelek kerültek. A dolgozóasztal úgy festett, mintha a nagyapa épp csak leugrott volna a sarki trafikba valamiért, mielőtt folytatja a munkát. A komódon egymás mellé sorakoztak az addig elpakolt családi fényképek, segítségükkel összebékültek az eltávolodott családtagok. A fiú személyes jelenléte csak a hálószobában volt valamennyire érezhető, ott egy falra rögzített függöny mögött külön hálóhelyet alakított ki magának, miközben a nagyapa ágya uralta a helyiséget.

A fiúnak segítségre volt szüksége a fiatalon átélt élmények feldolgozásában és a gyászfolyamatban. Meg kellett értenie, hogy a családi viszályok miatt olyan feladatok hárultak rá, amelyek valójában nem őt illeték volna. Tisztázni kellett, hogy a nagyapai örökség nem jelenti a nagyapa életfeladatainak, életstílusának az átörökítését rá, hogy saját identitás-bimbói megtartása mellett is őrizheti és továbbadhatja nagyapja emlékét. Az egyéves csoport végére az örökölt otthon már egészen másként festett: noha jó néhány tárgy (például a nagyapa íróasztala, fogasa, íróeszközei) megmaradtak, de ezek eklektikus gyönyörűségbe olvadtak a fiú világát képviselő dolgokkal. Például a nappali falára festett világtérképpel, a fiókokba rejtett festékszórókkal. A hálószobából kikerült a nagyapa ágya, viszont bekerült egy óriási függőágy, a komódról pedig számos régi családi kép végül a szülőknél kötött ki, míg helyükre néhány, addig ismeretlen lányfotó került… 

 fotók: itt , itt , itt ,  itt , itt 

SHARE:

Vivre kedvencek

Biztos sokan ismeritek a Vivre oldalt, ahol mindig aktuális akciókat, korlátozott időtartamban elérhető bútorokat és kiegészítőket kínálnak. Általában tényleg kedvezőek az árak, és alacsonyabbak, mint amennyiért amúgy fel tudnám kutatni, de vannak olyanok is, amelyek körübelül annyiért elérhetőek, amennyiért amúgy is lehet kapni őket a piacon (már, ha sikerül felkutatni, hogy hol).  Aztán sok olyan is volt, ami életben annyira ronda volt, hogy vissza kellett küldeni (volt egy kárpitos kanapé, amiről csomó fényképet kaptam életben, azt hittem lefordulok a székről a röhögéstől, de gondolom, akinek benne állt a pénze, az nem fogta fel annyira vidámat), igaz, szép rendben meg is kapták a pénzüket.

Lényeg a lényeg, ha tetszik valami, akkor érdemes a Vivréről beszerezni, és nagyon jó kis boltot lehet csinálni. Összeszedtem a mai kedvenceimet. Ha valami tetszik, gyorsan le kell rá csapni, mert elég rövid ideig érhetőek csak el… 

Cuki kis rózsaszín szék...

Ezek az asztalok például nem filléresek, de - így fotón - tekintve a kidolgozás minőségét, ár-értékben szenzációs...

Kamu Caravaggio lámpa tényleg nagyon olcsón...

Eames copy szintén "fillérekért"...

Én még ennél olcsóbban Kartell Masters másolatot nem láttam. Ha megveszitek, nyugtasson a tudat, hogy a tervező (Philippe Starck) maga mondta, hogy nem dühös a másolatok terjedésére, hogy őt ez szórakoztatja, és vásárolt is már saját másolatot… :)

Láncos csillár. A csicsa, ami kéne...

Kecses asztalpár "fillérekért"...

Acapulco hintaszék. A "hinta" szerezet aránytalanul vaskos a szék kecsességéhez képest, de azért tetszik...

Szőr puff. Megint nem a legolcsóbbak közül, de hát szerintem jól néz ki!

Kifejezetten drága, viszont szuper szexi!

Érdekes: a nagyobb olcsóbb...

Arany polc a glamouros stílus kedvelőinek...

Imádom a kültéri szőnyegeket. Rengeteg színben és méretben elérhető, ha másért nem is, ezért mindneképpen érdemes felkeresni az oldalt...

Ez az asztal egy műremek...

Tele a Vivre cuki csecsebecsékkel is. Azok kevésbé dobogtatják meg a szívemet, de azért mutatom, milyen klassz balhés dolgokat lehet fellelni...

Képek: www.vivre.hu

SHARE:

Élet 13 négyzetméteren

A Lakáskultúra előző számába szakértőként kértek fel. Ötleteket adtam, miként lehet egy lakásból leválasztani apró garzont. Szokásos szerénytelenségemmel állíthatom, az én megoldásaim se voltak rosszak, de ez itt legalább megvalósult! :) Nem mondom, hogy életem álma a kéró, de egyszerű, praktikus, és egy diáknak talán jobb, mint egy csótányos kolesz… Nem?

Tervező: Szymon Hanczar

Forrás: contemporist

SHARE:

Vidám barcelonai nappali

Vidám barcelonai lakást találtam a világhálón, amit nagyon üdének és klassznak gondolok. Külön nagyon tetszik, hogy úgy kombinálja  a drágább designer elemeket az Ikea gazdaságossal, ahogy én szeretem… :) Na meg az is vonzó, hogy kedvenc lámpám lóg az étkező asztal felett: Bell by Normann Copenhagen.

Forrás: not a paper house

SHARE:

Milyen szőnyeget válasszak?

Nagyon sokan kérdezitek meg tőlem, hogy merre érdemes körülnézni, amikor szőnyeget választotok, és ilyenkor sajnos nem dúskálok a válaszokban... Ma Magyarországon nagyon nehéz szőnyeget találni…

Most sem tudok végtelen mennyiségű céget ajánlani, viszont tényeg nagy örömmel mutatom be, hogy nagyon kedves partnerünk, a HeavenRugs, milyen klassz kínálattal dolgozik…

Nézzük meg, milyen ismérvek mentén lehet szőnyeget választani: érkezzen egy kis nappali-szőnyeg párosítás. Manapság nem divat előtérbe tolni a szőnyegeket, jellemzően inkább csak finoman a szoba hangulata alá játszik egy jól kiválasztott darab. Ahogy az alábbi képen is: a kompozíciót a kanapé, a párnák és az asztal adják ki, a szőnyeg csak diszkréten kiegészíti az általuk megteremtett atmoszférát...

Mint például ez...  ITT

Vagy ez... ITT

Van, amikor mégis szeretjük a kontrasztot, és egy jól megválasztott perzsa teszi otthonossá nappalinkat... 

Például ilyen? ITT

Vagy maradjunk egy sima fehér shaggy szőnyegnél? Ez jó választás, ha eleve sok színnel operáltunk, hiszen a fehér mindennel harmonizál... 

Tessék, van ilyen... ITT

Vagy azért legyen benne egy kis minta? Ez most nagyon divatos... 

Legyen! ITT

Aztán van az a helyzet, amikor a szőnyeg nem háttérszereplőként jelenik meg, hanem kifejezetten markáns része a kompozíciónak. Például meghatározza a hangulatot… Van, amikor a szőnyeg jelöli ki az enteriőr markáns színvilágát:

Tessék, egy szép sárga.. ITT

És lehet ezt még fokozni is… 

Ez például elég színes, nem? :) ITT

Szóval azért látjátok, lehet találni minden hangulatnak megfelelőt a Heaven Rugs kínálatából. Érdemes átnézni az online kínálatot (ITT), vagy elmenni személyesen a MAXCitybe, és ott megismerkedni a darabokkal... 

SHARE: