Most már harmadik éve, hogy rendszeresen kijárunk Székelyudvarhelyre, ahol először turistáskodni jártunk - majd, mivel "saját" barátokra leltünk, vissza-vissza járunk, hogy jókat beszélgessünk, igyunk-együnk (Michelin csillagot Kati néninek!!!) , kártyázzunk, és újabban lovagoljunk… :)
Hazafele pedig mindig megállunk Korondon, hogy onnan hozzunk szuvenírt. A klassz racka szőrök is innen kerültek a lakásunkba, egy-két fonottkosár, és természetesen vettünk a híres korondi fazekas termékekből is. Vigyázni kell, mert a bazársor tele ócska bóvlival, van viszont néhány neves mesterember, akiknek érdemes meglátogatni a portáját.
Én véletlenül estem be tavaly Ilyés Vészti Mihály udvarára, de idén már célirányosan mentem. Nagyon szépek, igényesen festettek a hagyományos népi motívumokkal díszített termékek is, de én valami frissebbet kerestem itthonra, ami a konyhánk provence-os és modern elemeivel is harmonizál. Öröm nekem ránézni most a konyhaszekrényre: az új méz- és cukortartónk mindig eszembe juttatják ezt a szuper hosszú hétvégét!
Egyébként tavaly egy köcsögöt vettem, amiben a fakanalaimat tartom:
Ha még nem jártatok Erdélyben, feltétlenül látogassatok el! Nem csak az emberek, de a táj is páratlan! :)
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.
szívemet melengető, ha az otthonomról van szó :) köszi, a szép szavakat.
VálaszTörlés