Megérkeztünk Dél-Amerikából… Egy szomorú családi esemény miatt hamarabb, mint gondoltuk, de azért - a megszokott buenos airesi testvérlátogatáson kívül - így is rengeteg új élményben volt részünk. Idén Peruval bővítettük az utazást. A Machu Pitcchun már láttátok a pink tornacsukámat (
itt), most bemutatom a limai élményünket:
Astrid és Gastón éttermét, amely a S.Pellegrino, a világ 50 legjobb éttermét jegyző listáján az előkelő
14. helyet foglalja el. Ebédelni érkeztünk ide, este ugyanis már repültünk vissza Európába, Madridba (ahonnan szintén egy kulináris élménnyel jelentkezem majd…:)).
Először rossz helyre mentünk, a 2013-as Lonley Planet ugyanis még az étterem régi címét adta meg. Astrid és Gastón 2 éve átköltözött a különlegesen felújított
Casa Moreyra épületbe, amely önmagában is megér egy bemutatót, hát még ha ilyen csodás ételkölteményeket szolgálnak fel benne.
Az villát a XVII. század második felében építették, majd a XVIII. század közepén - az 1746-os pusztító földrengés után - újraépítették, ekkor kaptott gyarmati barokk díszítőelemeket. A villa - lekövetve Peru történelmét - számos funkciót kapott fennállása óta, mígnem 2014-ben beköltözött a híres limai étterem, az Astrid y Gastón. Amikor én jártam ott, még mit sem tudtam hosszú életútjáról, mégis teljesen elvarázsolt az épület… Gondoltam, megosztom Veletek.
A főbejárattól ez hangulatos folyosó vezet a vendégtérhez.
Magát a vendégteret az üveggel lefedett belső udvarból alakították ki, az épület jellegétől eltérően meglehetősen modernre. Az egésznek olyan kellemes az atmoszférája, a sok lelógó zöld, a világos bútorok, hogy nem érzek diszharmóniát az eredeti épüettel.
Látványkonyhában készülnek a költemények...
A padló mintáját leköveti a fal. A legnagyobb négyzetek helyére rétegelt lemez került változó vastagságban.
Az épületben amúgy szépen megmaradtak a tradícionális dekorációk…
És hát persze itt a lényeg is…
Először hoznak a ház kenyereiből különböző isteni vajjal.
Aztán mi három előételt is megosztottunk… Egy - a ház különleges módján elkészített - perui specialitást, a cebichet, ami nyers halból készül, egy kagylós kompozíciót,...
… és fésűkagylót, ami az én nagy kedvencem...
Főételnek Dani egy fehér húsú halat kért hozzá helyi fehérbort, én pedig marhapofát egy perui, vörösnek nevezett, de inkább rozéra emlékeztető, furcsa karamellás ízű, kicsit félédesbe hajló borral. A sommelier háromszor is megkérdezte, biztos ezt kérem-e, szóval lehet, hogy nem számít valami jónak… :)
A végén rendeltünk két édességet, de a pincér visszaszaladt a konyhából, hogy inkább csak egyet kérjünk, mert a csokibomba nagyon nagy… Ez volt az új étlap első napja, így még ő sem volt mindneről képben. És tényleg a csokibomba hatalmas volt: kívül ropogós tejcsoki, belül egy kevés tészta, és mindenféle gyümölcs, menta meg fagyi és az elején az egész finoman füstölt a folyékony nitrogéntől. Nagyon szép volt, és rossz sem, bár nekem a sok dolog nem állt össze egésszé, vagy csak nem az ízlésem. A többi étel viszont szerintem is hibátlan volt.
Szóval azért szerencsére sikerült Lima jó és leghíresebb oldalából is kapnunk egy szeletet, mert önmagában a város szerintem kibírhatatlan. Dugó és tömeg, büdös van mindnehol, és nekem hiányzik belőle az igazi charm, ami annyi más dél-amerikai városban megvan.
Holnap egy madridi élménnyel jelentkezem, aztán ígérem, jön a lakberendezés is! :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!