OTTHONTERÁPIA - Na de mi is az az otthon?

Az egyetemi évek, az esküvő napja, a gyermek érkezése, a karácsony, a születésnapok, az otthon… Két dolog közös bennük: egyfelől életünk sarkalatos pontjai, másfelől ha meg kell határoznunk őket, mindegyikük valamiféle kollektív idealizálás áldozatává válik.

Ha bárhol feltenném e poszt címében megfogalmazott kérdést, jó eséllyel ilyesfajta válaszokat kapnék: „Az otthon a biztonság”. „Otthon önmagam lehetek”. „Az otthon a szeretteimmel közös hely”. „Otthonról elindulhatok, és visszatérhetek. A biztos pont.” De bárkivel üljek is le az ő konkrét otthonáról vagy otthonukról beszélgetni, az idealizált kép helyett előbb vagy utóbb minden esetben egy nagyon is összetett, és egyéni otthon-élménnyel találkozom. 

Amikor ugyanis általánosságban beszélünk az otthonról vagy életünk sarkalatos pontjairól, elsősorban vágyaink, pozitív fantáziáink szerint alakítjuk mondandónkat. Azt fogalmazzuk meg, milyen otthon-élményre, milyen életre vágyunk legbelül. Ha viszont saját otthon-élményünk kerül szóba, akkor már az ezerarcú realitás köszön vissza. Nézzük meg, hogyan.

Otthon-élményünk jó része tudattalan. Tudatosítása megmutatja, milyen belső tartalmak (érzések, élmények, fantáziák) szervezik egyéni és közös életünket, kapcsolatainkat. Mi között járunk-kelünk nap, mint nap.  A hálószoba például nem csak az ágyat, az éjjeliszekrényt és az olvasólámpát tartalmazza, hanem az ott megélt élményeinket, és azokból származó érzéseinket is. A jó, vagy kevésbé jó együttléteket, az összetartozást vagy a magányt, a bizalmat vagy a bizalmatlanságot, a gyerekeink beengedését vagy kitiltását, stb. És persze nem csak a hálószoba, hanem otthonunk minden egyes négyzetcentimétere. Mert otthonunk nem fizikai tér, hanem szociofizikai környezet, ahol az emberi és a tárgyi egymással szétválaszthatatlanul összefonódik.

Bátor vállalkozás felfedni, kiben milyen érzelmeket ébresztenek, milyen élményeket, történeteket idéznek a közös otthon helyiségei és tárgyai. A Dr. Sallay Viola által kidolgozott "Az otthon érzelmi alaprajza" nevű remek diagnosztikus és terápiás eljárás épp ezt célozza. Egy érzelmi alaprajz elkészítésén, majd feldolgozásán keresztül lehetővé teszi egymás otthon-élményének megismerését, egyben a kapcsolat(ok), család nehézségeinek, törésvonalainak, erőforrásainak feltérképezését is. 

Csak néhány példa: egy többéves házasságban élő férj az érzelmi alaprajzon a hitvesi ágy mellé az összetartozás érzését írta, míg a feleség a szorongásét. Az érzéseket tápláló élmények és történetek megosztása során kiderült, hogy a nő végigszenvedi együttléteiket, de sosem beszél erről férjének, hogy ne bántsa meg. 

Egy kisgyerekes családnál az étkezőasztal a gyerekekben a fenyegetettséget, a szülőkben az összetartozás érzését hívta. Kiderült, a szülők mindketten poroszos stílusban nevelkedtek, az asztalnál is „vigyázzállásban” kellett enniük, a szülői mintát követve ezt várták el gyermekeiktől is, akik rettegtek az étkezések során csúcsosodó kontrolltól, szigortól és válogatott büntetésektől. A gyerekek fenyegetettség érzését a szüleik táplálták, akik viszont nem saját gyerekeikkel, hanem szigorú szüleikkel élték meg összetartozónak magukat a családi étkezések során. 

Egy középkorú, gyermektelen pár férfi tagja csak a házon kívül volt képes elhelyezni a biztonság érzését, míg a nő telepakolta vele az egész házat. Később kiderült: a férfi már régóta elvágyott a kapcsolatból, jó ideje szeretője volt, amiről a nő persze mit sem sejtett...

Gyere, játsszunk! 

Ha van kedved, indulj el otthon, akár gondolatban, akár ténylegesen. Keresd meg azt a helyet odahaza, ahol a leginkább biztonságban érzed magad. Ha megtaláltad, kapcsolódj hozzá, próbáld felidézni, miért ez a tárgy vagy hely jelenti számodra otthon a biztonságot. Milyen élmények, történetek fűződnek hozzá. Töltődj fel általa kicsit, és ha van kedved, pár sorban oszd meg "őt" velünk is. Kíváncsian várom!

A bátrabbak a velük élőket is megkérdezhetik. J

Képek: itt és itt