Nincs az otthonoknak még egy helyisége, ami annyira összetett és izgalmas volna, mint a gyerekszoba. Teljesen odavagyok érte, elsősorban azért, mert pont olyan, mint Hermione varázslatos táskája a Harry Potter utolsó részéből: bár kívülről nem látszik, de minden belefér.
Egy
gyerekszoba egyszerre nappalija, hálója és dolgozója lakóinak (miniatűr
lakás a lakásban), párhuzamosan akár több kisember igényét is képes
kielégíteni, és bármelyik pillanatban kész az átváltozásra. Ha a szükség úgy
kívánja, szobából egykettőre várkastéllyá, dzsungellé, tengerré, lovas tanyává
vagy űrbázissá lényegül. Mert a
gyerekszoba egy varázslatos, képzelet, játék és alkotás lakta hely, már ha
minden jól működik.
És
nagyon fontos, hogy jól működjön, mert később az lesz életével elégedett,
hivatásában elmélyült és boldog felnőtt, aki gyerekként játék közben képes volt
teljesen átadni magát az őt körülvevő világnak.
A gyerekszoba a polgárosodás vívmánya, elterjedése szorosan összefügg a gyermekkor elismerésével. Éppen ezért megléte vagy hiánya az anyagi jellemzőkön túl jelezheti a gyermekkor, a gyermekek igényeinek elismerési szintjét egy családon belül.
Mindig nagyon elszomorodom, amikor olyan
otthonokkal találkozom, ahol ugyan vannak használaton kívüli „lomos” szobák,
külön gyerekszoba mégsem kerül kialakításra. Vagy ha igen, akkor esetleg egy
icipici helyiségben, míg a szülői háló a lakás másik végében sokkal nagyobb
teret birtokol. És mindig nagyon örülök, amikor azt látom, hogy külön gyerekszoba kialakítására
ugyan nincs lehetőség, de a közös térben teljes jogúan megjelennek a
gyerekdolgok is.
A gyerekszobák terjedésre hajlamos helyiségek: játékai,
mozdítható berendezési tárgyai előszeretettel jelennek meg az otthon egyéb
tereiben is. A gyerekholmik lakáson belüli térhódítása,
illetve a gyerekszobában uralkodó rend jelzi a gyerekek családon belül betöltött
szerepét.
Ha a gyerekszobában elvágólagos rend uralkodik, és a
kiszivárgó gyerekholmik gyorsan visszatoloncolásra kerülnek, akkor esélyes,
hogy a szülői elvárások, igények túlzott érvényesítésének esete forog fenn. Míg amikor a
gyerekholmi az egész otthont beteríti és a gyerekszobát is konstans csatatérré
változtatja, valószínű, hogy a határkijelölés a család kis hercegével
vagy hercegnőjével szemben nehezére esik a szülőknek.
A gyerekszoba a gyerekek fejlődése miatt általában a leggyakrabban átalakuló helyisége egy otthonnak.
Kezdetben a csecsemő optimális környezete maga az anya. Hiszen a felegyenesedett járás egyik evolúciós
következményeként az embergyerek koraszülöttként jön világra. Elmondhatatlanul száműzöttek és kiszolgáltatottak
vagyunk születésünkkor. Nem a forgókkal, csipogókkal és gyönyörű textilekkel felszerelt
babágyra van szükségünk, hanem a túl korán elvesztett anyai közegre: az illatára,
a szívhangjára és testmelegére. Minél többször és minél hosszabban.
Később, amikor már képesek vagyunk fogni, nyúlni,
kapcsolódni (vagyis a tárgyakon keresztül is felfedezni a világot és saját
magunkat) fontossá válik a fizikai környezet is. De az anyai közelség igénye
még jó darabig fontosabb, mint a saját szobáé. Játszani még kisgyermekkorban is a szülők közelében esik csak jól, és bizony éjszaka sem könnyű távol
lenni a biztonságuktól. Éppen ezért nagy áldás, ha a nappaliban, vagy konyhában
is lehet egy játszósarok, vagy ha a gyerekszoba maga kapcsolódik a nappalihoz.
Gyermekkorunkban jóval több időt töltünk a
minket körülvevő tárgyak, dolgok társaságában, mint számunkra fontos
személyekkel. A tárgyak nem csupán "ártalmatlan játékra" alkalmasak, alapfogalmainkat,
alapélményeinket is tőlük szerezzük, mert a játék igen fontos tanulási folyamat.
Először a segítségükkel tanuljuk meg
körülhatárolni saját testünket. Majd megtanuljuk, milyen a kemény, a puha, a
hideg, a sima, a szúrós, a közeli, a távoli, a kicsi a nagy, a színes stb.
Kisgyermekkorban identitásunk építésében is nélkülözhetetlenek, például
a lányok a babázáson keresztül (is) építik női identitásukat és a hozzá tartozó
szerepeket. Éppen ezért nagyon nem mindegy, milyen (játék)tárgyak vesznek körül
bennünket. És ebben a szülőknek fontos kapuőri feladata van.
Manapság szinte minden gyerekszobát
elborítanak a játékok. Ha a szoba közepére egy kupacba össze kellene hordani a
gyerekszoba játékait, meglepődnénk, mennyi minden zsúfolódik ott. Pedig
ahhoz, hogy a gyerekszoba varázslatos: képzelet, játék és alkotás lakta hellyé
váljon, egyáltalán nincs szükség sok játékra. Épp ellenkezőleg: a játékszerek
nagy száma ugyanis folytonos választási és váltáskényszer elé állítja a kis
lakót, ami megakadályozza a hosszú, elmélyült játékfolyamat kialakulását, a flow
megélését.
Mélyen egyetértek az Egyszerűbb gyerekkor
című könyv szerzőjével, aki szerint, ha boldogabb, igazabb gyermekkort szeretnénk
biztosítani gyermekeink számára, egyszerűsítsük le. Például felezzük meg a gyerekszoba játékmennyiségét.
Majd ismételjük meg a felezést. Újra és újra.
Mentsük meg gyerekeinket a stimulatív játékoktól: vijjogásra és
villogásra a túlingerelt világunkban egyáltalán nincs szükségük. Szabadítsuk
meg őket a fejlesztő játékok hadától is, hiszen ezek inkább a mi szülői
aggodalmunkról szólnak, az igazi játéknak nem lehet köze az előmeneteli
lehetőségekhez. Csomagoljuk el a
túlságosan kidolgozott, csak rendeltetésszerűen használható játékokat is, mert
megölik a kreativitást, hiszen nem hagynak lehetőséget arra, hogy a gyermeki
képzelet átformálja őket. A sérült darabokat sincs miért tovább őrizgetni.
Maradjanak meg azok, amelyek bármivé
képesek átváltozni egy játék során, amelyek nem korlátozzák gyermekünk
kreativitását, a képzelet szárnyalását, nem szűkítik le játéklehetőségét. Nem állítják rá egy
kizárólagos pályára, hanem engedik kipróbálni és megélni saját fantáziáját
és belső tartalmait. Amelyek szabadon hagyják számára a teret és a terepet.
Egy színes kendőkkel teli doboz például eljátszható történetek és megeleveníthető világok végtelenjét rejti magában. A kendőkből lehet sátrat építeni, vagy királyi/hercegnői palástokká, sőt láthatatlanná tevő köpennyé is válhatnak. Repülő szőnyegként mesés tájak felett repítik a rájuk ülőt, de ha a szükség úgy kívánja, egycsapásra óceánná alakulnak, a hetek óta hánykolódó tutajjal és azzal a bizonyos lakatlan szigettel a közepén...
Egy színes kendőkkel teli doboz például eljátszható történetek és megeleveníthető világok végtelenjét rejti magában. A kendőkből lehet sátrat építeni, vagy királyi/hercegnői palástokká, sőt láthatatlanná tevő köpennyé is válhatnak. Repülő szőnyegként mesés tájak felett repítik a rájuk ülőt, de ha a szükség úgy kívánja, egycsapásra óceánná alakulnak, a hetek óta hánykolódó tutajjal és azzal a bizonyos lakatlan szigettel a közepén...
Kedves Csilla!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a kedves posztot, nagyon tanulságos volt, igaz én még nem a saját gyerekeimen "gyakorlok", csak nagynéni vagyok. Éppen ezért kérdeznék, mit értesz azon: " a túlságosan kidolgozott, csak rendeltetésszerűen használható játékok". Kérlek írj példát nekem. Lehet másnak egyértelmű csak nekem nem, melyikek azok:-) Amúgy pont így gondolom amiket írtál én is. Szorgalmazom is az ismerősi körömben, hogy a felesleges játékokat ajándékozzák inkább oda a rászoruló családoknak. Plusz jó lenne tudni, mit csináljon még az olyan szülő a "játékfelezésen kívül", akiknek már nincs is személyes tere a saját otthonában mert mindent beborít a gyerekek játéka a lakás minden utolsó pontján. Köszönöm a tanácsaidat és ötleteidet!
Szép napot!
Klára
Kedves Klára,
VálaszTörlésElőször is rendszerezzenek. A rendszerezéssel és a rendrakással egyébként egy csomó mindenre megtanítjuk a gyerekeket: például a kategóriákba sorolásra, fontossági sorrend felállítására, értékelésre, leltározásra. Mintát adunk arról, mit kell tenni később az életben a felesleges dolgokkal, és hogy kell megbecsülni az igazán értékeseket. És nem csak tárgyi szinten, hanem a lelki életben is. Szintén fontos, hogy a gyerekek is megtanulják, hogy helye van a dolgoknak, a játékoknak szintúgy, mint ahogy később nekik is az életükben.
A mindent beborító gyerekjátékok esetén egyébként én biztos afelé indítanék egy beszélgetést, hogy mi a helyzet a gyerekek körüli határokkal, keretekkel. Vajon azért boríthat be folyamatosan mindent a játékhalmuk, mert a gyerekek és velük való foglalkozás egyébként is elöntötték a családot, és a szülők mint férfi és nő, és mint egyének valahogy alárendelődtek és elfelejtődtek a gyerekekre való összpontosításban? Nem ismerem ugyan a párt, de talán hasznos lehet először elgondolkodni az otthoni kereteken és határokon.
És majd' elfelejtettem: a "túlságosan kidolgozott, rendeltetésszerű játékok" alatt azokat értem, amelyek használati köre egyértelműen beazonosítható, és minden kis kidolgozott részletük ezt próbálja alátámasztani. Például egy műanyag marsjáró, ami ezt és ezt csinálja, ha megnyomják a gombjait, ritkán válik olyan kreatív és önkifejező játék alapjává, mint a poszt utolsó bekezdésébe utólagosan becsempészett kendők. De ez a titka a Lego és a Kapla sikerének is: nem hordozzák magukban a használati instrukciót (bár újabban a Lego hajlamos erre), hanem elegendő teret hagynak a gyerekeknek is a kibontakozásra. Minél kevésbé kidolgozott és meghatározott egy játék, annál többet tehet hozzá játék során a kisgyerek saját magából. A képzeletéből, kreativitásából. És minél több tere marad ezek használatára, annál jobban felfedezi saját magát, és belakja a körülötte lévő világot.
VálaszTörlésKedves Csilla!
VálaszTörlésKöszönöm a segítséget! Tényleg sokat segíthet egy otthonpszichológus, szép hivatás:-)Ez a poszt is sok embernek lesz segítség szerintem, mert nemcsak egy ilyen párt ismerek az ismeretségi körömben sem (bár ez nekik is jól jön). Az már külön gondolat hogy miért lehet ez általános probléma mostanság, de persze az ellenkező véglet sem jó. Az biztos, hogy én megszívlelem a fent leírtakat mikor majd gyerekünk lesz:-)
Üdv, Klára
Én el szoktam rakni pl. szekrény tetejére azokat a játékokat, amikhez nem nyúltak hozzá a gyerekek hetek óta. Így tettem el tél elején a favonat készletet sínekkel, mozdonyokkal együtt. Most amikor betegek voltak a gyerekek, és itthon volt a nagyobb is két hétig, elővettem. Felfedezték, és a 20 hónapos lányom, meg a 4,5 éves fiam másfél órát játszottak vele megállás nélkül, néma csendben, veszekedés nélkül. Mondanom sem kell, mekkora öröm volt ez számomra! Most a karácsonyra kapott parkolóházat készülök elrakni. Egyszerűen lecsengett. De hogy fognak neki örülni két hónap múlva!
VálaszTörlésMás: nekem nem sikerült még megvalósítanom, hogy ne hordják tele a lakás minden egyes helyiségét játékokkal. Egész nap pakolok, és kiborító. Mit csinálok rosszul?
Előre is köszönöm, Gabi
Kedves Gabi,
VálaszTörlésSemmit. Teljesen természetes, hogy telehordják a lakást játékokkal, a gyerekszobák tényleg terjedésre rendkívül hajlamos helyiségek. Főként, hogyha távolabb esnek az otthon közös tartózkodási helyeitől: a nappalitól, a konyhától. Ilyenkor praktikus lehet ezekben a helyiségekben is kialakítani egy-egy játékszigetet (elhelyezni egy polcot, vagy egy-két dobozt), ami sokat segíthet az elpakolásban. A nappali, a konyha, stb. közös családi territóriumok, ahogy a szülők dolgai helyet kapnak bennük, úgy van létjogosultsága ott megjelenni a gyerekdolgoknak is, hiszen tárgyak szintjén így teljes a családi közösség.
A széthagyott tárgyak helyre pakolásának, a rendnek és rendetlenségnek a kérdése pedig egy külön nagy téma (felnőtteknél, gyerekeknél egyaránt), terveim szerint hamarosan következik. :-)
Kedves Csilla!
TörlésKöszönöm a választ! Nagyon várom! :-)))
Üdv, Gabi
Jaj, Csilla, ez egy tényleg nagyon hasznos poszt. Egyrészt sokmindent elmond, amit egy lakberendezőnek is érdemes megfontolni egy gyerekszoba megtervezése során, másrészt - a gyereknevelési tanácsok - tök jól elgondolkodtak két dologról: a saját személyiségem alakulásának egyes aspektusairól, és arról, hogy mivel segíthetek a gyerekeimnek, hogy kicsit könnyebben rendezzék soraikat felnőtt korukban. Talán Neked mondanom se kell, hogy nálunk a gyerekszoba kupi teljesen okés volt, és anyám néha erőt vett magán és elpakolt… Csak, hogy igazoljam a teóriát… :)
VálaszTörlésés nem csak a fenti teóriát, hanem a rumliban megélt nagyobb kreativitásét is. Hiába na, valamit valamiért... :-) Bienvenida en casa!
VálaszTörlésNagyon köszönöm ezt a posztot is. Ismét szuper, elgondolkodtató. Kétgyerekes anyaként különösen jó volt ezt a posztot olvasni. Teljesen más aspektusból látok most pár dolgot, olyanokat amelyek állandóan foglalkoztatnak a gyereknevelés kapcsán. Van, amit így, az otthonon keresztül a segítségeddel értek meg. :)
VálaszTörlés