2016 - rózsaszín, imádlak!

Már a csapból is folyik 2016 legújabb divatszíne, illetve színei, idén ugyanis - szokatlan módon - a Pantone cég kettőt is hirdetett: a finoman fáradt rózsaszín Rose Quartz-ot, és a babakék Serenity-t. Ez utóbbival kapcsolatban kicsit el vagyok veszve. Még nem tudom, hogy egyszerűen nem szeretem-e ezt a színt (most és eddig nagyon határozottan így gondoltam), vagy egyszerűen csak le vagyok maradva, és néhány év múlva ölni fogok érte… Volt már ilyen is… :)

Naszóval, amíg megszeretem a kéknek ezt a számomra penetráns árnyalatát (vagy maximum soha nem szentelek neki posztot itt a blogon), előveszem egy kicsit a rózsaszínt, az ugyanis régi mániám… Akár kevés, akár sok, fehérrel, szürkével és feketével verhetetlen párosítás! 

Forrás: itt, itt, és itt

Evezzünk melegebb - ausztrál - vizekre...

Az a helyzet, hogy egyszerűen imádom Ausztráliát! Még egyetemista koromban egy évet Londonban töltöttem, ahol nagyon jó barátságba keveredtem egy ausztrál testvérpárral, akiket aztán - miután mind hazaköltöztünk, ki-ki a saját városába - egy egy hónapos ausztrál hátizsákos túra keretében meg is látogattam. Jamie a csodálatosan zöld és buja keleti parton lakott, Gavin pedig a vörös földes nyugaton, így tényleg sokmindent meg tudtam nézni. Akkor még nagyban közgazdásznak készültem, így nem kifejezetten lakberendező szemmel utazgattam, bár ha belegondolok, akkor mégis, inkább csak a fényképezőmet fordítottam jobbára a természet felé. Ami rendben is volt úgy, mert elképesztő dolgokat produkált ott a jó Isten, meg az időjárás, de mai szemmel és blogger üzemmódban persze már az építészet dokumentálásának is nagyobb figyelmet szentelnék…
A legeslegkedvesebbek számomra a régi, tipikus queenslandi stílusban épült házak, amelyek jellemzően a Brisbane környéki vidéken jelennek meg, és csinos áttölrt fa(faragott) verandáival nagyon romantikus látványt nyújtanak a pálmafák között. Ezekre az épületekre emlékeztet engem a most bemutatott csoda, amely eredetileg "Federation Queen Anne"  stílusban épült - épülettörténész legyen a talpán, aki most nekem pontosan el tudja mondani, eredetileg mi a különbség ezek között a kategóriák között - és két remek cég, az építész Luigi Rosselli, valamint az enteriőrért felelős Decus Interiors keze nyomán tökéletes összhangba került a mai korral és saját magával kívül-belül.
Az ausztrál belsőépítészet a maga sallang mentes szuper ízlésével amúgy is követendő példa minden enteriőr tervező számára. Én legalábbis erre felé igyekszem… :)

Forrás: home adore

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!!!

Ma reggel elég komoly összezördülésem volt Jézuska földi helytartójával, amikor felállította a méreg drága ezüstfenyőt, amely szerinte csodálatosan sűrű, szerintem meg (és természetesen egyben objektíven) elképesztően gnóm, formátlan és kacska… Tényleg majdnem megpukkadtam a dühtől, és azon keseregtem, hogy kár volt idén Bécsig menni a klassz új díszekért… Aztán valahogy minden jóra fordult. Megint rá kellett jönnöm, milyen jól választottam párt - Dani az egész helyzetet végtelen nyugalommal és humorral kezelte (ettől függetlenül jövőre a fa kérdést is a kezembe kell vegyem…), a gyerekek is jót röhögnek az egészen és rajtam, és közben az is eszembe jutott, hogy Bécsben sem az volt a lényeg, hogy mit vettem, hanem hogy két vidám napot töltöttem együtt édesanyámmal, akivel újabban nem vagyok annyit együtt, mint kéne. Szóval minden a helyére került így a szeretet ünnepén. Nektek is azt kívánom, hogy ez a karácsony igazi boldogságban és szeretetben teljen, és a nagy ünnepi rohanásban/készülődésben kicsit le tudjatok nyugodni, és arra koncentrálni, ami igazán fontos, és amiben valóban örömötöket lelitek! NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!!!

Helyén a String polcrendszer...

Itthon csak az igazi dizájnőrültek ismerik a String polcrendszert, amely 1949-ben indult lakáshódító útjára Svédországból. A magyar megfelelőjét biztosan sokszor láttátok már: a 70-es években minden modern lakásban megtalálható, fémkonzollal szerelt Panni polc gyanúsan hasonlít a Stringhez.
Idén egy igazi álom-munka talált meg. Egy híres bauhaus ház átalakítását tervezhettem meg, úgy, hogy az amúgy nem régen felújított, és bebútorozott házat kellett szinkronba hozni a megrendelők ízlésével és a ház eredeti stílusával. Itt a TV alatti részre került egy három oszlopos string összeállítás. Sajnos elég rossz lett a telómmal lőtt kép, de nemsokára úgyis érkeznek a profi képek… :)

Napi csomagolás: mézeskalács dekor

Rákanyarodtunk a célra, mindjárt itt a karácsony! :) Akinek érkezése volt rá, dekorált, és szépítgetett, karácsonyi hangulatot varázsolt. Aki meg nagyon ügyes volt, annak már készen sorakoznak a szekrényben az ajándékok, éppen csak csomagolásra várva… (De jó nekik…) Karácsonyig megindítom a "Napi csomagolást", mert mivel is lehetne személyesebbé varázsolni a boltban megvett kütyüket, ha nem egy igazán jópofa körítéssel. 

Ez a mézeskalácsos ötlet például teljesen levett a lábamról!

Ha pedig már minden csomagra jutott, a maradékból lehet girland...

Forrás és recept: decorators notebook

Lábnyom szavasfej

Utolsó pillanatos ajándék ötlet a nagymamának… :)

Forrás: lifehack

Tökhóember

Halloweenes maradékból. :)

Forrás: buzzfeed

George Nelson óra kéne...

George Nelson szuper-menő designer volt, az amerikai modernizmus megteremtője, aki 1908-1986 között élt. Rengeteg mai napig kúl tárgyat és bútort tervezett, de különösen sok órát, amelyeket ma a Vitra gyárt eredetileg. Annyira divatosak, hogy mindenfelé kaphatók replikák is. Na, ma - bár máshova terveztem éppen be - rájöttem, hogy nekem is kell egy…

Kivágtam egyébként a Vitra katalógusból a rengeteg óráját. És MIND nagyon szuper!

Nem éppen ebbe a posztba szántam, de ha már itt van szó George Nelsonról, akkkor még bemutatom a másik két sokat "idézett" darabját.  A coconut chairt…

… és a bubble lámpát. 

Jesszus, és majdnem lefelejtettem az egyik leglényegesebbet, amely ráadásul mind közül a legelső tervezés! A slat bench…

Egyébként meg ő George Nelson. 

Üdv a bécsi Motel One-ból!

Kicsit kiruccantunk édesanyámmal Bécsbe, ehhez pedig egy központi elhelyezkedésű dögös kis hotelt kerestünk… Így kerültünk az Operánál található Motel One Wien-Staatsoper-be, aminek nem csak a lokációja tökéletes, de mintha kifejezetten nekem, a dizájnőrültnek találták volna ki. 

Nincs a belsőépítészetben semmi túlzás, egyszerűen szépek a színek, hagyják kibontakozni a klasszikus épület eredeti elemeit, és egyszerű, de dizájnt értő ember számára szívet melengető berendezést kaptak a szobák.  Egy ilyet én is terveznék otthonra… Valaki? :)

Két csoda étkező-konyha

Két nagyon hasonló, különleges konyhát találtam. Mindkettő sötétszürke, és van hozzájuk létra. Míg a felső konyhában inkább a lámpa a fókuszpont, talán ezért is kapott jellegtelenebb asztalt, addig az alsónál, bár a lámpa különleges, mégis inkább az egyedi márvány asztal viszi el a szemet. Na meg a kép kompozíció. 

Mindkét konyha tökéletes. Egy zseniális svéd beruházó cég, az Oscar Properties termékei, még több szépséget az ő honlapukon (itt) találtok. 

Ronda babák és baglyok…

Kicsit elfoglalt vagyok mostanában. Nem elég, hogy mindneki karácsonyra szeretne komplett csoda-lakást, még a gyerekek körül is megszaporodnak ilyenkor a teendők. Például Luca napi vásárt tartottunk az iskolában, és erre minden család nagy erőkkel készül, mi sem maradhattunk ki belőle. Léna lányom Inspirációk Anita baglyát (itt) szerette volna megcsinálni picikében, ezúttal rizzsel töltve és varrva, Szása fiam pedig ronda-babákat szeretett volna készíteni. A végeredmény annyira sikeres volt, hogy pillanatok alatt elkapkodták az egészet… :)
Kedvenc pofáim:

Jan and Henry Prága

Teljesen véletlenül bukkantam rá a cseh tervezőpárosra, akik együtt Jan and Henry néven futnak. Munkáik az egész világon fellelhetőek, csodálatos lakberendezési termékeket és entriőröket terveznek.  Először a fenti képen látható Phill's Twenty7 bisztróra bukkantam rá, ahol a képeket prögetve előkertült ez a kerek asztal a felette található üveg lámpákkal… Argentínában láttam hasonlókat, csak nem ennyire díszeseket, gondoltam is rá, hogy ez biztosan valami dél-amerikai csoda. Aztán, ahogy a többi munkájukat nézegettem, kiderült, hogy ezt bizony ők tervezték!!! Jó hír ez nekem, mert legalább beszerezhetőek. A Neverending Glory lámpát a cseh Lasvit gyártja - milyen jó látni, ha egy országban ilyen szépen tudják kamatoztatni a történelmi hagyományokat… 

Egyébként ezen a képen keresztük jutottam el a lámpához… Ezt is ők tervezték. Marha jó, nem? :)

Fotók, tervezők: Jan and Henry

Elkészült a Cheppers irodája!

Minden munkára, amely a Térkultúra berkein belül készült, ugyanolyan büszke vagyok, mintha egyedül terveztem volna. Igaz, mind ott vagyunk a háttérben, ötletelünk az alaprajzon, konzoltálunk a dizájnról,  és így történt ez a webes szolgáltatások és honlapok fejlesztésével foglalkozó Cheppers iroda-projektjével, amelyet Hannus Tamás kollégánk vezetett le. 

2015-ben duplájára nőtt a Cheppers csapat létszáma, így a kezdeti közös munka - amely az akkori, kisebb iroda ráncfelvarrásáról szólt - valami sokkal nagyobbá nőtte ki magát. Új, tágasabb helyre volt szükség, amelyet a Szent István körúton találtak meg, egy könyvkiadással foglalkozó cég korábbi irodájában. Mondani se kell, a két tevékenység annyira eltér egymástól, hogy nem csak a - az amúgy csodálatos adottsággal rendelkező, ámde - lepukkant irodahelyiség redizájnolását kellett megoldani, hanem egy teljes térszervezési újragondolást, ahol fontos szempont volt az egyes helyiségek multifunkciós használatának lehetősége. A helykihasználás és a folyamatos bővülés miatt olyan megoldásokkal kellett élni, mint a teljes értékűen működő iroda, amely egy szempillantás alatt komfortos rendezvényteremmé alakítható. 

A Cheppersnél nem csak a közösségi helyiségekben, vagy a "skype szobában" lehet kicsit elvonulni: minden irodában kialakítottunk lazulásra alkalmas kis sarkot. Így kerültek be a babzsákok, a trendi drótfotelek, az egyedileg készített kárpitos bútorok és a sárgára festett kerti pad. 

A kazettás álmennyezet olyan adottság volt, amelytől nem lehetett megszabadulnunk… A kezdeti szontyolgás után előnyünkre fordítottuk ezt a (dizájn)hátrányt, és egyes kazettákat textillel, és műfűvel vontunk be, így szerintem igazán mozgalmas mennyezetet sikerült létrehozni, amely tök jól reflektál az alatta lévő eseményekre. 

"Természetesen" van téglafalunk - hányszor kapom meg, hogy ez a mi védjegyünk… :))). De hát Istenem, ha egyszer a meleg színeivel olyan barátságossá varázsolja a teret… A közösségi tér, így hangulatában kikerült az utcára, azaz teljes egészében sikerült leválasztani az irodáról… Ez szerintem óriási előny, amely maximálisan segíti az elvonulást.  A gondolati kötést a sárgára festett kerti pad adja meg, amely az egyik iroda helyiségben található... 

Sok az amerikai ügyfél, és marhára nem mindegy, mikor csörgetik meg őket telefonon…

Közösségi iroda tér. Az osb virágtartó kellően szeparál, de csak amennyire igény van rá. Az anyósnyelv pedig kiírthatatlan növény, tökéletes választás egy férfiuralmú irodába. Nem, mintha én - nő létemre - ne volnék növénygyilkos, szóval elnézést a szexista megnyilvánulásért!!!

"Sajtból van a hoooold…" - ÁÁÁÁ utálom ezt a számot! De a kép zseniális, nem?

Ott a háttérben a kerti pad!!! C-3PO előtt… 

Valaki épp most dobta vissza a Háború és békét a padlóra… Imádom a stylingot. :)))

Átlátás az étkezőre.

A főnöki iroda és tárgyaló sem lehet túl komoly egy ilyen helyen…

Büszkén és örömmel dőlök hátra. Most végre nem teljesen illetlen olyat mondanom, hogy azért jók vagyunk mi, Térkultúra! És köszönjük a lehetőséget Oroszvári Péternek és a Cheppers csapatának! Remélem, hamarosan tovább bővítünk… :))))

Fotó: Gosztom Gergő