Bemutatom a Szöszit!

Gyerekkorom összes nyarát a Balaton déli partján töltöttem az apai dédnagyanyámtól örökölt kis villaépületben, a Szösziben. A nevét a család két szőke kislányáról kapta, akiknek egyike, Edit az én nagyanyám volt.
A ház 1928-ban épült - akkor még - szép környezetben, közvetlenül a sínek mellett, ahol naponta egyszer-kétszer robogott el egy rövidebb szerelvény.

Azóta eltelt 87 év…
A tüneményes szomszéd villákat lebontották, helyükre rondábbnál rondább épületeket húztak fel. Ezeknek jelentős részén mára ott virít az eladó tábla, de kellenek a fenének…  A vonatforgalom is besűrüsödött, óránként biztos elhúz előttünk egy-egy szerelvény. De az is igaz, hogy egy sarokra a Szöszitől egy szuper adottságú, hatalmas szabadstrand épült ki jó kis büfékkel, finom lángossal, vizibiciklivel, hajóbérlési lehetőséggel, játszóterekkel,  "ugrálóval", és egyéb szuper gyerekes dolgokkal. Szóval vannak a villának előnyei és hátrányai is. A 87 év alatt erősen leromlott az állapota, igaz, kicsit mindig mindneki hozzátett, ám ettől elég káoszos lett az enteriőr. Elavult volt már minden: villanyászat, a vizesblokkok, a gázpalackos tűzhely. Több helyen feljött a burkolat, a bútorzat meg siralmas volt, egy része elhanyagolt, más része pedig megúnt régi rondaság.
A két Szöszinek több gyereke született, és nekik is több, így mára már nagyon sokan vagyunk egy nyaralóra, ami egyébként a jó családi viszonyoknak köszönhetően soha nem okozott gondot… Ettől függetlenül, mi például úgy döntöttünk, hogy szeretnénk egy saját dolgot, így lett miénk a balaton-felvidéki vizimalom és pajta, aminek a haladásáról (stagnálásáról) időnként posztolok egyet (ITT).
A család egy másik része viszont elég sokat utazik, az ő itthon töltött nyári heteikre pont megfelelt a régi villa. Ezért gálánsan felajánlották, hogy állják a költségeket egy bizonyos határig. Én pedig felajánlottam, hogy a további költségeket, a belsőépítészeti tervezést és a bonyolítást tudom vállalni. Így indultunk neki az építkezésnek tavaly.
A ház mellett egy kis garázs állt, ennek a helyére bővítettük tovább a házat. Egy szobát megszüntettünk, ennek a helyére rendes konyha épült, de két új szobát is kialakítottunk, egy kisebbet, és egy gyerekdühöngőt (6 fekvőhellyel).
A cél az volt, hogy úgy modernizájunk, hogy közben minél jobban megőrizzük a ház eredeti hangulatát. Főleg kívülről…

Ez sajnos időnként elég erős többletköltséget jelentett, főleg a tető tekintetében, ahova a régi pala helyett egy, a cserépnél jóval drágább újfajta pala került. 

Az új zsalugátereknél  mondjuk csaltam kicsit, nem tudtam ellenállni, hogy a régi, klasszik balaton-zöld szín helyett ne egy kicsit provence-osabb zöldet válasszak. Ezt egyébként nem, hogy nem bántam meg, sőt, imádom. Azóta a festő ide hordja a kuncsaftokat, hogy ilyet is tud, és már több helyen kenik a nyílászárókat… :)

Belül régen geometrikus mintájú cementlappal burkolták a verandát és a közlekedőket, amelyek mára nagyon rossz állapotba kerültek. A mintás felületi réteg erősen megkopott, foltossá és töredezetté vált. Nem volt más ésszerű választás, mint, hogy vérzző szívvel lecseréljük őket. Egy geometrikus mintájú greslapot választottam, hogy minél inkább emlékeztessen a régire. A nagy négyzetméterszám miatt nem fért bele a költségvetésbe az eredeti cementlap…
Azért úgy gondolom, ez se lett rossz… :)

Az asztalt az ArtKrafttól hoztam, a székeket nem olyan régen posztoltam (Dublino), a csillárt pedig a neten lőttem, majd kicsit kipofoztattam. A fehér padot egyedileg gyártattam, és Ikeás fogantyúkat kapott.
Izgalmas a tér másik oldala is. A verandát a ház többi részétől egy tolóajtó választja el. Az eredeti régi ajtókat használtuk fel újra. Lefestettük zöldre, és egyedileg gyártatott fém sínre akasztottuk őket.

A verandáról az "Iván szobájából" kialakított konyhába érkezünk. A konyhabútort és a gépeket az Ikeában vásároltam. A betonszerű pultot a Betondekor (ITT) alakította ki nekem. Egy méretre vágatott, duplungolt natúr MDF lapot kent le mikrotoppal. A pult feletti falat, mint minden vizes helyiségben, egyszerű Zalakerámia Carneval 15x15-ös, magasfényű fehér csempével borítottuk, amelyeket keskeny polcokkal zártam le. Ezeket egyébként az Ikeában kapható, Ribba képtartó polcból vágtam ki. A mennyzetről az ArtKraft ipari lámpája lóg, a fali kihúzhatós lámpákat Argentínából hoztuk be.

Két fürdőszobánk van, egy kádas és egy zuhanyzós. A kádasba került a régi LADA varrógép vázából kialakított mosdópult. A képkeret régi szöszis darab (csak lefestettem szürkére), a két falikart egy olasz bolhapiacon vásároltam. A varrógép vázat pedig ezúton is nagyon köszönöm Gigiéknek! :)

A gyerek dühöngő még nincs olyan állapotban, hogy bemutassam (bár az emeletes ágyakat már szép fehéresre lazúroztuk), de a másik három franciaágyas szobából már merek részleteket mutatni.
A legkisebb szoba az újonnan épült részben található. Az 140 széles fémágy régi Ikeás darab, én a neten találtam egyet, a két stokit Pestről hoztam le. Az asztali lámpa új felfedezés - Eglo Vintage, a mennyezeti pedig szintén ArtKraft ipari darab. A balatoni témájú képet a falon egy Pintér aukción vásároltuk.

Kedvencem - bár kicsit kilóg a stílusból... - a téglás szoba. A téglafal eredeti régi, erről leverettem a vakolatot, a fugákat fehér üvegtégla ragasztóval kentük ki, majd az egészet impregnáltuk. A villanyszerelés a fal másik oldalán történt, hogy ne "kaszabolja össze" a szép falat. A mennyezeti lámpa és a két fém éjjeli szekrény szintén ArtKraft, a fehér asztali lámpa pedig az Eglo Vintage kollekciójából van. Annyira dögös, hogy imádom, és 10.000 Ft darabja, ami szerintem szenzációs ár... A franciaágy ősrégi Ikeás darab, még emlékszem rá, és a neten találtam rá használttan de tökéletes állapotban.

A "Provence sárga" szoba is full Ikea, de ezek a bútorok már adottak voltak, néhány éve a tesómék vették ide őket. Azért kicsit tuningoltam rajta a sárgára festett éjjeliszekrényekkel és komóddal. Az ágy fölé még érkezik egy dögös kép...

Hát így állunk éppen. 

Köszönöm a Jakab Építészirodának (ITT) a tervezést és kivitelezést, a türelmet, amellyel a kikészüléseimet fogadták, és hogy olyan szépen végrehajtották minden hülye ötletemet. Nagyon szépek lettek a szakági munkák, tényleg. Köszönöm Zolinak (ITT) a szép pultot, és Gézának a fém tolóajtó szerkezetet. Nagyon köszönöm a Madar Épkőnek (ITT), hogy olyan gyorsan kisegítettek minket a párkánykövekkel! Életmentő volt és egy csoda lett! :)

Remélem hamarosan még több, profi fotós által készített képet mutathatok. Ezeket a telefonommal lőttem.