Egy sima általános iskolában heti egy rajz és egy technika hivatott a gyerekek kreativitásával foglalkozni, és fogékonnyá tenni őket a vizuális művészetek iránt. Van ellenben rohadt sok magyar (írás), matek (számolás), és van környezet, erkölcstan, vagy hittan és 5 (!) testnevelés óra... (Ez utóbbi mondjuk meglehetősen aktuális kérdés, így, hogy legdagadtabbak vagyunk az EU-ban...).
Hadd kanyarodjak el ide egy percre.
Mire jó az iskolai testnevelés óra? Most megmondom, nem sok mindenre.... (Mondjuk a fiam sulijában annyi pozitív hozadéka van ennek, hogy az egyiket néptánccal helyettesítik, és ezzel - úgy tűnik - szerencsésen meg is fertőzték őt, és ezt tényleg megköszönöm...) Abba belegondoltatok, hogy az 5 testnevelés óra 10 - nem pihenéssel, hanem - öltözködéssel és rohanással járó szünetet is jelent egyben? Ráadásul... Ha például a gyerek sportol valamit suli mellett. Ő elvileg kaphat felmentést X óra alól, csak, hogy a délutáni foglalkozások még ezután jönnek, azaz, így lenne egy lyukas órája, aminek meg nincs sok értelme... Így aztán végletekig kimerül az öt testnevelés órától, és a külön focitól, amivel - miután ez előbbit gyakorlatilag nem lehet leadni - annyit lehet elérni, hogy a tanulmányai miatt abbahagyja az amúgy imádott focit és legyen belőle egy következő kövér magyar... Na, gratulálok!
Oké-oké, hogy a testnevelés fél egészség, és hogy rá kell vezetni a gyerekeket a sportra. Segítsük az iskolai sportszakköröket, és igen, építsünk stadionokat, sportpályákat, és adjunk lehetőséget Felcsúttól Mátészalkáig minden gyereknek. De hagyjuk már meg az iskolát, arra, amire való: segítsük a gyereket kreativitása és tehetsége kibontakoztatásában, bármilyen irányú is legyen az...
Mert, hogy van az, hogy ma senki nem beszél arról, mennyire fontos lenne fejleszteni a gyerekek vizuális igényességét?
Körül szoktatok Ti nézni az ingatlan.com-on?! Ha nem, hát gyorsan menjetek, kattintgassatok, mert meg fogtok döbbenni: ez a vizuális kultúra ma Magyarországon.... (Most nem megyek bele abba százhuszadszor, hogy az esztétikus környezet kialakítása NEM pénz kérdés. Igényességen múlik, és jó ízlésen. Az egyikre nevelni lehet, a másikra tanítani). Mondhatjátok, hogy mi közöm nekem ahhoz, hogy ki milyen környezetben él, ha nem látom... Semmi, ez igaz. De akkor beszéljünk az építészetről, amely szerintem az egyik legeslegfontosabb vizuális művészet. Mert akár akarom, akár nem, körülvesz és - mint városlakó - meghatározza a mindennapjaimat.
Hogy lehet az, hogy az 1800-as évek végén épült egy ilyen Vásárcsarnok, ma meg egy ilyen Lehel piacot tudunk összehozni?!
Hogy lehet kihagyni ilyen ziccereket?! Olyan lehetőségekkel, mint például a Nemzeti Színház? Egy ilyen adottságú telekre anno egy Parlamentet sikerült felhúzni... Vagy kövezzetek meg: a MÜPA?! Szeretem az épületet, de tényleg. Igényes, apróságaiban ötletes, jók a tömegek, letisztult és teljes egészében mai. De - országimázs építési szempontból - egy k.va nagy kihagyott lehetőség. Nem elég erőteljes, nem elég karakteres. Persze lehet, hogy jobb is, mert ha próbálkoznak, akkor lesz belőle egymásiknemzetiszínház. Ne adj isten...
"Legyünk büszkék arra, hogy Magyarok vagyunk"... Erről szól most minden propaganda. De hogy?!
A legszívesebben a föld alá süllyedénk és egy emberöltőig elő se jönnék, amikor 2015-ben (!) egy ilyen kerül ki a milánói világkiállításra magyar pavilonként... EZT ELHISZITEK?!
Megmondom miért - ez a demokrácia velejárója - MA MINDEN PARASZTBÓL LEHET ORSZÁGOT VEZETŐ DÖNTÉSHOZÓ...
Különösen igaz ez Magyarországra, ahol - történelmi okokból ugye - mára még nem alakult ki egy bebetonozott politikai elit, ami egyébként nem baj szerintem, sőt... Szeretem tudni, hogy akár a fiam is lehet vezető politikus, ha értelmi képessége lehetővé teszi és
A 1800-as évek végén 1900-as évek elején - amikor Budapest, mondjuk úgy "elkészült" - bárók és grófok, tanult emberek vezették az országot, olyanok, akik az anyatejjel szívták magukba a kultúrát, amit meg nem, azt külföldi nevelőnők, és tanulmányutak plántáltak beléjük. Én azt gondolom, hogy ez a finomság hiányzik a kommunista és rendszerváltás utáni magyar vezetésből.
Itt lenne az ideje ezt a hiányosságot pótolni. Vizuálisan kéne nevelni a köznépet, hogy, amikor odajut és döntéshozó lesz, akkor ne fordulhasson elő, hogy egy "sámándob és bálnacsontváz kereszteződéséből" /HVG/ létrejött torzszülött képviseljen minket világszinten. És ne épülhessen közpénzből építészetileg értelmezhetetlen Nemzeti Színház. És így tovább...
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy egyrészt aggódom a gyerekemért, hogy a kevés iskolai lehetőség, a túl sok egyéb irányú kötelezettség nem fogja-e letörni a kreativitását. És, hogy jó-e egyáltalán nekünk az, hogy ilyen embereket "termelünk" ki. Nem kerülte-e el a figyelmünket, hogy mennyire fontos dolog a művészeti nevelés?! Hát senki nem veszi észre, hogy mennyire keveset adtak hozzá Budapest és Magyarország építészetéhez a háború utáni évek napjainkig bezárólag?
Nem lehet, hogy ez pusztán azért van, mert gyakorlatilag soha nem volt fontos az oktatásban a vizuális fejlesztés?
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!