A legélvezetesebb vidéki túráinkon barátokat látogatunk végig, akik elmesélik történeteiket, kis titkokat a környékről, az ott élő emberekről. Igaz, hogy a Gigerli Borbárban eredetileg nem nagyon ismertünk senkit - hírből az egyik tulajdonost, Homonna Attila borászt, és látásból a hely egyik motorját, Cini Urat, aki pesti gasztro helyeken osztja az észt bor ügyben, bár, amikor rákérdeztem, hogy somelier-e, akkor ezt határozottan visszautasította.
Lényeg, a lényeg, hogy betértünk egy kávéra, és a hely három nappal később köpött ki minket: egy hosszúhétvégényi élményanyaggal lettünk gazdagabbak. Finom levesekkel, krémekkel, a gyerekek pihe-puha kaláccsal, és rengeteg isteni borral (hogy a pálinkát ne is említsem, amit Attila szerint pár csepp vízzel kell higítani, mert úgy jön ki az aromája...). Este a szomszédoktól áthozott hangfalra kötnek fel "i kütyüt", ez adja a zenét. Kinek, mi van a telefonján. Padok, asztalok szét, tánc indul... Ha pedig úgy alakul, az itt találkozó - másnaposan kávézgató - emberek spontán megindulnak a hegynek, hogy közösen fedezzék fel a csodás kilátást. A gasztro show a hegyen se áll meg: Cini Úr meglepetésszerűen ugrik ki egy bokorból, hogy egy korty kávékülönlegességet kóstoltasson... :)
Erdőbényében mindig barátokra találsz, elég csak megállni a Gigerlinél... Kihagyhatatlan! :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!