Inspiráció: kék falak

Egyik új projektemben nagy felületre tervezek kék falat. Ehhez kerestem inspirációkat, és azt hiszem a felső szín abszolút nyerő... Azért nézegettem másokat is. :)

Ez is majdnem olyan. Imádatos, nem?

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt

Tapéta a mennyezeten

Na, milyen? :)

Még mindig szeretem a tapétát...

…. még, ha fehér falas korszakomat is élem! :)

Forrás: fsgirlbybay

Jakabéknál szép az élet és jó a bor! :)

A hétvégét Tokaj-hegyalján töltöttük, erről már azon frissében írtam is egy lelkes posztot (ITT), meg egy másikat (ITT). Az ott töltött pár napnak az adta az igazi báját, hogy az éppen egy kupacban nyaraló baráti körünknek itt is, ott is akadtak ismerősei, akik révén csodálatos dolgokat tapasztalhattunk meg. 

Közös barátok mutattak be minket például a Jakab családnak, ahol - csodálatos házukat látva - megragadtam az alkalmat, hogy ne csak isteni  boraikat kóstolgassam, hanem kicsit körbefotózzak.

A ház körülbelül 200 éves, a hátsó részben annak idején kádárműhely volt, megvételkor egyes részei az összeomlás szélén álltak, így komoly szakértelem és kőkemény munka révén sikerült megmenteni és felújítani. A tulajdonosok, amit lehetett, eredetiben meghagytak, a hátsó részen barátok részére kialakítottak egy apartmant és egy pici borászatot. 

Igazi csoda, ami megvalósult Erdőbényén... Élvezzétek Ti is! :)

Frissen sült kalács és kenyér érkezett a szomszédból... :)

A Jakab pincészet elsősorban száraz borokat készít, furmintból, bizonyos dűlőkben azonban hárslevelű is előfordul. 2007 óta foglalkoznak borkészítéssel, teljes laikusként indultak, de szépen haladnak, borukat mára kínálja például a Csalogány 26 étterem is. A borkészítésben indulás óta sokat segít - az egyes fórumokon Tokaj legfontosabb arcai közé sorolt  borász - Homonna Attila, akinek elképzeléseivel, módszereivel Jakabék nagyon tudnak azonosulni. Dűlőik a Padi hegyen, Rányon és a Kulcsár dűlőben találhatók, jelenleg immár 2 hektáron. Évente így hozzávetőlegesen 2000 palack bort készítenek, amelynek minden fázisa kézi munkával történik. Ha erre jártok, érdemes lebeszélni egy találkozót (elérhetőség a poszt alján), mi a hangulatos kóstoltatás után egy karton borral távoztunk... :)

A ház alatt nagyszabású pince fut végig, ez is eredeti. Miután rettenetes állapotban, bizonyos részein beomolva vették át, bányászokat kellett hívni a felújításhoz. A végeredmény nagyon mutatós. A palackokban a 2013-as borok várják címkéiket. 

A végére egy kis grátisz: kaptam egy képet, hogy milyen volt a ház, amikor megvették... 

JAKAB PINCE

Információ, bor rendelés: 

Jakab Henriette +36 30 343 8388

E-mail: jakabhenriette@gmail.com. 

Gigerli - Erdőbénye

A legélvezetesebb vidéki túráinkon barátokat látogatunk végig, akik elmesélik történeteiket, kis titkokat a környékről, az ott élő emberekről. Igaz, hogy a Gigerli Borbárban eredetileg nem nagyon ismertünk senkit - hírből az egyik tulajdonost, Homonna Attila borászt, és látásból a hely egyik motorját, Cini Urat, aki pesti gasztro helyeken osztja az észt bor ügyben, bár, amikor rákérdeztem, hogy somelier-e, akkor ezt határozottan visszautasította. 

Lényeg, a lényeg, hogy betértünk egy kávéra, és a hely három nappal később köpött ki minket: egy hosszúhétvégényi élményanyaggal lettünk gazdagabbak. Finom levesekkel, krémekkel, a gyerekek pihe-puha kaláccsal, és rengeteg isteni borral (hogy a pálinkát ne is említsem, amit Attila szerint pár csepp vízzel kell higítani, mert úgy jön ki az aromája...). Este a szomszédoktól áthozott hangfalra kötnek fel "i kütyüt", ez adja a zenét. Kinek, mi van a telefonján. Padok, asztalok szét, tánc indul...  Ha pedig úgy alakul, az itt találkozó - másnaposan kávézgató - emberek spontán megindulnak a hegynek, hogy közösen fedezzék fel a csodás kilátást. A gasztro show a hegyen se áll meg: Cini Úr meglepetésszerűen ugrik ki egy bokorból, hogy egy korty kávékülönlegességet kóstoltasson... :)

Erdőbényében mindig barátokra találsz, elég csak megállni a Gigerlinél... Kihagyhatatlan! :)

Zénó begyűjtötte a napsugarakat...

Hétvégi matiné

Mátyás Dániában töltötte a hétvégét. 

Forrás: planete deco

Üdvözlettel Tokaj-hegyaljáról

Most már második napunkat töltjük ide-oda cikázva a Tokaj-hegyaljai borvidéken, és szenzációsan mulatunk. Először is csodás szállást sikerült foglalnunk. Idén Tolcsvára helyeztük a bázisunkat, a tavaly átadott Cziróka Vendégházba. Az apartmanok minden kényelemmel felszereltek, és nagyon szépek, még az én finnyás ízlésemmel szemlélve is. Jó meleg is van idebent, igaz - úgy tűnik - a három vendéghelyiségnek egy termosztátja van, így a fűtéseket némi rafinériával kell összehangolni -  tehát talán érdemes együtt kivenni őket. Mi így tettünk, kisebb társasággal érkeztünk. 

Tegnap két pincészetet és egy éttermet kerestünk fel. A Chateau Dereszlában indítottunk, akiket azóta készülünk meglátogatni, hogy Argentínában jártunk a "testvér borszászatában", az Alta Vista-ban. A francia tulajdonosnak három borászata van, az egyik Mendozában - kedvenc vörösborom, a Malbec hazájában, a másik Bordeaux-ban, a harmadik pedig itt... Kicsit megnézhettük a 400 éves pincét, és megkóstoltunk 6 bort, köztük a 2007-es 6 puttonyos aszút, amiből most halmozunk fel hasonló évjáratú fiamnak. De vittünk haza két karton Alta Vista Malbecet is... :)

Ezek után ettünk egyet a Lebuj Pincefogadóban Bodrogkeresztúron. Sokan szeretik ezt a helyet, a felszolgálás valóban nagyon udvarias, a környezet kellemes, az ételek se rossznak, de inkább olyan klasszik magyar közepesnek mondanám. Csapatunk vendéglátásban erős tagja úgy fogalmazott, hogy az alapanyagok minőségére azért érdemes volna több időt/energiát áldozni. 

Ez itt a szállásunk:

Az ágy nagyon kényelmes! :)

A gyerekek is jól aludtak.

Itt ülök most, és írom a posztot.

És erre látok rá. Időközben a fehér szekrény helyére vaskályha került, nagyon hangulatos.

A tegnapi nap csúcspontját az utolsó állomáson, a Bott Pincénél éltük meg.
Bott Judit és Bodó József borászatát a Gault&Millau Étteremkalauz új kiadásában az Év Pincészetének választották, erre a hírre felkerekedve kértünk lehetőséget a kóstolásra. És milyen jól tettük!!!! Kis családi pincéről van szó, amelyet nem olyan rég bővítettek, és ahol mindent teljes egészében hagyományos technológiákkal készítenek. A napokban itt járt amerikai forgalmazót például lenyűgözte, hogy maga taposhatta be az aszú szemeket...  Képzeljétek, amikor kinyitja majd azt a palackot, amit "ő készített"... :).
Az első dűlőjüket nászajándékba vették maguknak, azóta többet hozzávásároltak, boraik is ezekről kapják a nevüket (Teleki, Csontos, Kulcsár...). A címke úgy készül, hogy Judit leírja egy papírra a nevet, beszkennelik, egy évszámmal kiegészítve felkerül a bor elejére, rá pedig egy "bott" matrica. Én korábban nem láttam olyan üveget, aminek üvegdugója van. A száraz borokat ezzel palackozzák. Esztétikus és könnyedén visszazárható.

Száz szónak is egy a vége: ha erre jártok, ki ne hagyjátok a Bott pincét! Olyan őszinte, kedves bemutatkozásban, kóstoltatásban lesz részetek (kiegészülve egy kis geológiai ismeretanyaggal, kőzetekkel, stb...:)), amelyet nagyon ritkán tapasztalhattok. Mindenképpen érdemes megismerni Juditék hozzáállást a borászathoz (Istenem, ha mindenki így állna hozzá a maga szakmájához...), és persze megkóstolni a szenzációs boraikat. Ne hagyjátok ki a száraz Csontos Furmintot (se)!!!

Nektek is nagyon kellemes hétvégét kívánok!!! :)