Kész a konyhánk! :)

El se hiszem, hogy ha ma belépek a konyhánkba, a fenti látvány fogad - köszönhetően a múlt heti extrém tuning-rodeónak, amit szerda-csütörtök-péntek nyomtam le… Összehasonlításképpen megmutatom, beköltözés előtt mi volt az ábra:

Nem sok minden változott, de azért egész más, nem? :)
A másik falon is dolgoztam nem keveset:

Előtte ez ilyen volt… És ez egy friss kép a múlt hétről. :)

Van még két jelentős fal, azt is összevetném a múlttal… :) Ilyen lett a bejárat melletti:

Ami így nézett ki 9 hónapja (nem, sajnos nem tudom, hova vitte a tulajdonos azt a klassz bordó bőrfotelt…):

Költözéskor lebontottam a zöld pultot, és beraktam a meglévő bútorainkat, de háááát a lambéria maradt. Ezt szerdán fotóztam, amikor elhúztam a paraszttálalót, hogy megindítsam a támadást a fal ellen…

Határozottan jól áll a lambériának a fehér szín:

Menő, nem? Én legalábbis imádom. Ami tök meglepett, hogy szombaton, amikor Léna lányom zsúrját tartottuk, a sok-sok látogató jelentős része konkrétan kimondta, hogy "nahát, ez a konyha ÉN vagyok". Márminthogy ő, nem én, értitek. Azaz, mindenki otthon érezte magát függetlenül az illető gyerekkorától, anyagi helyzetétől, stb… :)

Most pár szóban összegzem, hogy mit is csináltam, hátha hasonló cipőben jártok. Mert némi fantáziával, néhány egyszerű ötlettel (és három szabadnappal…) minden konyhában benne van a szuperség, és nem kell sokat költeni rá.

1. Bontsuk le az ormótlan, túlnyúló, sok felsőszekrényt…. 
Na jó, most nem arról az esetről beszélek, amikor 2 m2-ből szeretnénk használható konyhát faragni, bár a túl hangsúlyos darabok akkor is összenyomják a teret. Le kell lazítani a felső sort. Én kidobtam az egészet. Illetve egy része újrahasznosult: ment a mosókonyhába tárolónak.
Jött helyette 2 db szabad polc (Ikea Grundtal), és 4 db egyszerű, fehér "kocka" felsőszekrény…
Na ez megér egy említést, eddig nem ismertem ugyanis a legeslegolcsóbb Ikea felsőszekrényt, ami nem csoda, a magyar honlapon - rejtélyes okból kifolyólag - nincs fent, pedig az áruházban kapni. A Fyndig darabja 3.600 Ft, ami fele a legkedvezőbb árú Faktum felsőszekrények! :) Az osztrák honlapon (ITT) megnézhetitek kicsit drágábban. Ráadásul most - a Faktum kivonása miatti akcióban - még 20%-ot visszakaptok egy levásárolható kártyán - minden konyhai termék után, de vigyázzatok, a kasszások el akarják mismásolni, mert túl sok a meló vele (nekik kell kiszámolni az összeget kézi számológépen, kikeresve a tételeket a számláról), és velem megtörtént, hogy ha nem szólok, nem adják… (Ez eddig 21.000 Ft költség az S horgokat is beleszámítva).

2. Szabaduljunk meg a felesleges izéktől…

Ezalatt minden bosszantó kisebb-nagyobb dolgot értek. Nálunk pl. épült egy beton lábazat, nem tudom, mi célból. A tulaj nem magas… Dani, aki 193 cm, persze örült a szokatlanul magas pultnak, engem viszont zavart, és nem csak kényelmetlennek tartottam, de marha rondának is, hogy miért van két lábazati csík a bútor alatt. Miután padlót bontani nem terveztem, letéptem a bútorról a lábazatot. Igaz, így a sütő kicsit kiemelkedett, meg a vizesemet is riasztanom kellett, mert azt nem gondoltam át, hogy akkor a szifonnál is rövidíteni kell annyit (hiába vagyok lakberendező, attól még jellemzően nőből vagyok…). Eltűnt viszont a ronda fekete csík a bútor aljáról. Juhúúú. Leszedtem a fém vereteket is egytől egyig, a díszek hagyta lyukakat kifatapaszoltam, így festéskor nem maradt nyomuk. 

Jelen esetben az undi mocskos, százéves páraelszívó is a "felesleges izé" kategóriába esik. Nem lehet nem észrevenni, hogy van mellette nem is egy, hanem mindjárt két kazán. Ezek pedig gázzal működnek. Szóval, ha bekapcsoltam volna a szuper szerkezetet, pont egy pillanat alatt kaptunk volna szénmonoxid mérgezést. Ez mindjárt a beköltözésünkkor távozott, de ment vele - sajnos - a világítás is, így erre kellett megoldást találnom. Ezért érkezett a csiptetős lámpa (Kvart 1.990 Ft) a kazán tetejére (lásd első fotó). 

3. Fess le mindent!

Se a barna csempét, se a lakktól besárgult vörös fenyő látványát nem igazán komálom, így a festésnek láttam neki először! Volt mit… A lambériával indítottam (1 réteg fehér Trinát alapozó, egy réteg Trinát selyemfényű zománc, lehet, hogy majd jön rá még egy adag, de egyelőre tetszik a rusztikussága), aztán a bútort festettem kékre (1 réteg Otex alapozó, ami a lakkon is frankón megmarad, így kihagyhattam a csiszolást és 2 réteg Trinát selyemfényű zománcfesték az imádott kék SE 1980 színben), végül a barna csempét mázoltam feketére (1 réteg Otex alapozó 2 réteg Skolatex táblafesték).

Na itt már nem emlékszem, mi mennyi pontosan, mert a festékek mind régi projektekből maradtak meg. A kéket eredetileg egy hintaszékre vettem, de ez került a háló falára is (ITT és ITT), a táblafesték is soszor előkerült már (ITT, ITT és ITT), az Otex meg mire nem került fel… Tekintve a festékek különlegességét (Otex és Skolatex) az egész kb. 30.000 Ft lehet, de ebben már tuti benne van egy ecset, meg egy henger is. 

4. Cseréld le a pultot!

Ez mindig beválik. A régi pultok vékonykák, a mostani ráadásul randa zöld is volt… Az Ikeában vettem 2 db világos tölgy hatású laminált darabot (Pragel - 9.990 Ft/db). Ez volt a legolcsóbb szép fahatású cucc. Élőben tök jó, mert dombornyomott az erezés mentén, így egész rusztikus hatása van. 

Itt annyira kicentiztem a dolgot, hogy a két lapban összesen 1 cm plusz volt a szükségeshez képest. Így - bár van dekopír fűrészem - féltem a hibázás lehetőségétől, hívtam Attila asztalosékat, hogy segítsenek levágni, és felrakni. Még annyit kértem tőlük, hogy a sűtő melletti polcos bútorelemből vágjanak már le annyit, hogy egy szintbe kerüljön a kazán alatti elemmel. Nem értem, miért volt annyi magasság, ahány bútor… Miután sokat dolgozunk együtt, Attiláék megcsinálták nekem ajcsiba, ezúton is nagyon köszönöm nekik! :)

5. Cseréld le a fogantyúkat!

Olyan szépeket kapni már. A Butlersben, vagy különböző weboldalakon (pl. Skanditrend) gyönyörű porclán gombokat kínálnak. Én az egyszerűségre, és az olcsóságra mentem rá, így Ikeásat szereztem be (az átlátszó Satta fogantyúnál - 6db/295 Ft - elég nehéz olcsóbbat találni…:)). 

5. Dekorálj!

Ez nem is annyira para, mint amilyennek hangzik. A mi konyhánk finoman szólva se kicsi (30m2 körül lehet), de két magazinnal, meg "hozott anyaggal" megoldottam a dolgot. 

A régi gyerekszobából visszamaradt tök sok képkeretünk - mind Ikeás, ezekbe vágtam ki gyönyörű ételfotókat a GoodFood régebbi számaiból, a csövekről pedig csiptetős vállfával lógattam be néhány jobb képet (a nagy Ramsay például Lenint meghazudtoló buzgalommal őrzi a konyhánkat). Egy szöget nem vertem be, egy tiplit se fúrtam a dekornak. Mindent a korábbi állapotokból megmaradt szögekre, csavarokra akasztottam. 

Felkerültek még használaton kívüli tárgyak is - a kék üvegbögréket pl egy provencei antikvásáron vettük, de nem bírják a forróságot, így miután néhány szétpattant, inkább felakasztotam őket. Egy rozsdamentes serpenyőt is felküldtem (ennek két jobb, kerámiás és teflonos változata is megtalálható a készletünkben, így évek óta csak a helyet foglalta), és a tesóméktól kapott agancsos sörnyitót is, ami sehogy se találta a helyét eddig (külön fiók kellett volna neki…).

Alapvetően dekorációs céllal akasztgattam a rozsdamentes kütyüket, bögréket a falra, mert szerintem olyan jól mutatnak a fekete előtt! 

A paraszttálaló mellé - szintén már meglévő szögekre - két halgrillezős miafene került, és két kép egy Provenceból hozott naptárból kitépve.  Ezeknek a helyére majd kék és zöld Apacuka kerámiákat (ITT) szeretnék akasztani, abból a bőrfüles változatból. Egyszerűen imádom őket. 

A tűzhely fölé pedig vettem egy rozsdamentes Ikea Rubrik ajtót "falvédőnek" (60x57 cm 6.200 Ft). Igaz, a táblafesték remekül mosható, így ez is inkább csak dekor. Egyelőre nem ragasztom fel a falra, mert szerintem fogunk majd venni egy jobban működő (és persze rozsdamentes… :)) darabot, az új tűzhelyeknek pedig már más a szélességük, így kicsit kell majd tologatni a szomszédos bútorokat, vele pedig a hátlapot. 

Mosogatógépünk is van/volt, csak most elromlott (ez is megér majd egy sztorit, csak még megvárom a végkifejletet, hogy annak fényében nyilatkozzak…). A mosogató bal oldaláról elmozdítottuk a tornyot, ennek a helyére hoztunk ki vízkiállást még beköltözéskor. Ez volt az egyetlen dolog, amit akkor megcsináltattunk a konyhában. Amíg várunk a gépre, odatettem egy fonott ládát. 

A legnagyobb fejfájást nekem a kazános sarok okozta. Teljesen tanácstalan voltam, hogy miként álcázzam a két ormótlan dögöt, és mit csináljak az alatta található szétesett polcos cuccal. Végül arra jutottam, hogy nagyjából hagyom az egészet úgy, ahogy van. 

A polcokat elfüggönyöztem (vettem 1,5 m Lenda anyagot az Ikeában 1.500 Ft-ért), ezt saját kézzel varrtam meg. A felfüggesztést pedig egy 1.500 Ft-os Ikea Dignitet függönysínnel oldottam meg, úgy, hogy Attila kifúrta nekem a bútorok közti oldalfalat, és a lyukon küldük át a drótot. 

Azt szeretem ebben a megoldásban, hogy a földig érő dizájn eltakarja a feljött élzárásokat, és hogy a textil szépen összehozza a konyhabútort a kanapéval. :)

A kazánoknál pedig érvényesítettem az alapelvemet, miszerint amit nem lehet izzadtságszag nélkül eltűntetni, azt emeljük ki/használjuk fel: GoodFood-os képeket mágneseztem fel rájuk. Így egész vidámak lettek. 

A bútorokat régről hoztuk magunkkal. A régi tálaló és a kanapé Dani megismerkedésünk előtti háztartásából származik (azóta szülei pincéjében várt jobb sorsra), az asztal pedig az én lánykori étkezőm, a valaha volt legjobb Ikeás asztalok egyike, amely egyébként szerte a világon számos építészirodában íróasztalként funkcionál. A hatalmas perzsaszőnyeget szüleimtől kaptuk, akik újat vettek a nappalijukba (édesapám megrögzött gyűjtő), és örömmel adták nekünk az évek óta összecsavarva árválkodó darabot. Ehelyett mondjuk el tudnék képzelni egy világos, rusztikusabb szőnyeget, de luxus volna lecserélni egy ilyen értékes és szép kézimunkát valami ócskábbra. Végül is olyan puha, ráadásul lakályossá teszi a teret. 

Hát ilyen lett a konyhánk. Funkciójában finoman szólva sem tökéletes - hiszen a technikai sorrend semmilyen módon még közelítőleg se stimmel (de ez már örökség volt), ráadásul - ha szigorú akarok lenni magammal - csináltam egy csomó hülyeséget: színtiszta fát festettem le fedőfestékkel, helyette hoztam "műfa" pultot, a kovácsoltvas fogantyúkat gagyi műanyagra cseréltem, a fa frontú felsőszekrényeket meg ócska lamináltra. :)))) De mennyivel jobban néz ki így. Nem? :)