Gyerekszoba update: retro szekrény táblafestékkel

A hétvégén végre teljes egészében letudtam a gyerekszoba projektet (előzmény ITT), az utolsó lépést a lakkozott retro ruhásszekrény tuningja jelentette.
A szekrényt a háztulajdonos hagyta itt nekünk. Egyébként ki akarta dobni, de gyorsan lecsaptam rá, mert imádom. Divat most a formavilág, tök szexinek találom a vékony hengerelt lábakat, amik megtartják ezt a böhöm testet, amely képes befogadni két gyerek komplett ruhatárát (még úgyis, hogy Léna öltöztetési lázban égek, és nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy újabb, és újabb - sokszor felesleges - ruhadarabokat vásároljak).
Korábbi gyerekszobánkban egy komplett fal táblafestéket kapott (képek ITT), gyakran hallottam vissza a gyerekektől, hogy szenyóság ezt elvenni tőlük. Igazuk van, ráadásul lakberendezési aspektusból is megállja a helyét a kérés, hiszen nincs viccesebb dekor a gyerekrajzoknál. Azt gondoltam, a nagy szekrény pont jó felület lesz rajztáblának, így fogtam magam, és nekiláttam.
Elfelejtettem lefotózni még egyben, de az egyik ajtót tessék-lássék visszahelyeztem, hogy meglegyen a fíling. Innen indultunk:

Azért dokumentáltam a teljes - egyébként rém egyszerű folyamatot fotókkal, hogy lássátok, úgy is lehet otthon barkácsolni, ha nincsen erre hitelesített helyiségetek. Nekem eredetileg lett volna, de raktár lett belőle... :(
Az szekrényajtókat kivittem a kertbe, picit megcsiszoltam, és lekentem áttetsző OTEX alapozóval. Ha vízbázisú alapozót használtam volna, még az ajtót is fent hagytam volna, de sajnos OTEX volt már itthon (egyébként szuper jó tapadó alapozó), ami viszont egy alkid alapú, mega-büdi cucc... Állítólag csiszolás nélkül is tök jól tapad, én biztosra mentem, ha már úgyis leszereltem az ajtókat.

Közben festőszalaggal leragasztottam a kényes helyeket, és nekiálltam a szekrény vázának táblafestékkel. Őszintén megmondom, tökre nem voltam tudományos (igényes...?:)) mert nem alapoztam le. Ráadásul a ruhákat is benne hagytam. Óvatos voltam, hengerrel, és - a nehezebben hozzáférhető helyeken (pl. zsanér környéke) - ecsettel nyomultam, egy csepp se ment a ruhákra. Szerencsére a festék tökéletesen megtapadt, ezt később teszteltem-kapirgásztam... Azért természetesen ajánlatos alapozni, de miután nekem csak az említett, büdi OTEX-szem volt, kedvem/energiám a kipakolásra, kicipelésre meg rohadtul nem, maradt ez a megoldás. Az ajtó mindenesetre atom-biztos, úgyis ezen megy a firkálás.

Estére visszahelyeztem az ajtókat. Remélem nem okoztam vele maradandó károsodást a gyerekeknek, ekkor még enyhén szaglottak... 

Másnap elgondolkodtam a koncepción, és rájöttem, hogy talán túl nagy fekete paca válik a szekrényből, ha nem találok ki rá valami dekort. Volt még néhány fehér képkeretem itthon (bennük ikeás képekkel), gondoltam pont megteszik, fel fogom fúrni őket az ajtókra. Csak előtte még bevillant, hogy fehérrel túl kontrasztos lenne a kompozíció, le kéne festeni őket a fal kékjére. De nem volt kedvem elmenni zománc festéket kikevertetni. 

És ekkor eszembe jutott, hogy Zita - egy korábbi megrendelőm - próbaként lefestette a maradék mosható falfestékükkel az olcsó ikeás szekrénykéjüket, az eredmény pedig tök jó lett. És tartós, amit meg onnan tudok, hogy a következő lakásukban is segédkeztem, és az említett bútordarab hibátlanul vonult át oda. 

Na, gondoltam, a képkereteket igazán nem fogjuk tapicskolni, nyomassuk hát meg azzal a falfestékkel őket! (Igen, közben megittam egy kis kaukázusi kefírt is...:))

Majdnem mindegyik kereten zseniálisan működött a dolog, kivéve a legolcsóbb fajtát, a Nyttja-t, amelynek "tartós műanyag védőrétege" ledob magáról mindent... OTEX-szel biztos ment volna, csak pont nem volt kedvem ezzel bénázni, így aztán bőrként hámoztam le a vért izzadva felküzdött réteget, és festettem helyette másikat. 

Szóval a többi keretnél remekül fent maradt a festék, így már fúrtam is át a szekrény ajtókat. Talán rossz fúrófejet használtam, de úgy füstölt (és szaglott) a művelet, hogy - minden eshetőségre felkészülve - behoztam egy vödör vizet. Komolyan aggódtam, hogy lángra kap az egész, de szerencsére végül nem történt semmi. 

Talán feltűnt már, hogy szekrény mellett található egy dobogó... Mielőtt megvádolnátok, elmondom, hogy ez itt nem dizájn elem, hanem a - ház megosztásakor utólag berakott - szoba alatt lemenő lépcsőház mennyezete (ez vezet a szuterénben található konyhához). Jobb ötlet híján bunkit készítettem belőle a gyerekeknek. Rákerült a vendégmatrac, néhány párna, és most ez lett a kedvenc helyük. Hátrányból előny... 

Hát így készült el a szekrényünk. Nem mondom, sok az amatőr megoldás, de azért is osztottam meg veletek minden bénaságomat, hogy lássátok, nem kell vér komolyan venni az egész sztorit, és kísérletezni is érdemes. Ha van egy kidobásra szánt bútorotok, bármit csináltok vele, csak jobb lehet, és ha nem örök életre terveztek, néha egy kevésbé professzionális, de otthon egyszerűen kivitelezhető megoldás is átmeneti segítséget jelent. Persze vízbázisú alapozót nem nagy cucc beszerezni, azért azt ajánlom... :)

És ha már ilyen jól alakult minden, szépen elrendeztem a szoba ablakos oldalát is. Itt tovább vezettem a kék festéket, a fehér és a kék találkozásánál képeket akasztottam a falra. Bekerült a régi dolgozó asztalom, amelyhez mindkét gyerek kényelmesen hozzáfér, és szerintem jól mutatnak itt az irodából áthozott piros szekrénykék is. 

Beemelem ide ez egyik múlt heti fotót, hogy egy posztban dokumentáljam az egész szobát:

Most kicsit hátradőlök, és szusszanok, de még mielőtt az összes kreatív energiám visszatér a süllyesztőbe, összerakom végre a hálószobánkat is (előzmény ITT). Majd mesélek...