Én csináltam: régi kofferből kisasztal :)

Sokszor írtam már tárolásról, patinás régi kofferek pedig mindig előkerültek a témában. Így jött korábban az ihlet, hogy nekem is kell ilyen. Leütöttem a Vaterán egyet, többet is szerettem volna, hogy egymásra pakoljam őket, és így tároljam a gyerekek játékait, de valahogy elfogyott a lendület. Azóta kerülgetjük ezt az ütött-kopott darabot, igazi feladatot csak a költözködéskor kapott szegény.
Aztán valahol belebotlottam egy fotóba, és azonnal tudtam, determinálódott a kis koffer sorsa: éjjeliszekrény lesz belőle! Vagy lerakodó asztal. Egyszóval lábakon fog állni.
Leütöttem egy kecses lábú retro dohányzóasztalt 1500 Ft-ért, és még másfél hónapig gyűjtöttem az energiát a megvalósításhoz... :) Kár volt annyit várni, mert nem kellett több a művelethez, mint két-három óra, és kész lett a valaha volt legviccesebb DIY munkám.

Az asztal lapját is felhasználtam a művelethez, mert a keményített koffer azért annyira nem stabil, hogy közvetlenül rögzíthettem volna lábakat.

Így aztán körberajzoltam a koffert az asztallapon, és nekiláttam kivágni a téglalapot a szúrófűrészemmel. A nyáron volt egy Agip akció, gyűjtöttük a pontokat, és jó olcsón vettem egyet. Imádom!

A kivágott darab szépen belehuppan a kofferbe.

A következő műveletet nehéz volt kigondolni, de végül csak megoldottam... :) Először felrajzoltam a fém lábtartók lyukait a kofferre. A koffert az oldalára állítottam, az asztallapot beleraktam és a felrajzolt jelek mentén átfúrtam a bőröndöt, és kicsit belefúrtam a fába, hogy a csavarok szépen belemenjenek majd. Ehhez a művelethez (az asztallap nekinyomása a koffer aljához) segítő kezet kellett igénybe vennem. 

Szorri a képminőségért. Azt hittem, elromlott a rendes gép memória kártyája, de - mint ma reggel Dani rávilágított - csak egy pöcköt állítottam el rajta, így írásvédett lett. :) Én és a technika...  Az iPhone ennyit bír sötétben:

Végül lefestettem a lábakat. Egy nagyon enyhén szürkített fehér festékkel estem neki (más is ezzel lesz lekenve ám, de ez egy következő poszt története). 

Néztem-néztem a pilinszka lábakat, de nagyon üresnek éreztem a kompozíciót. 

Így előkerült a jó öreg táblafesték, majd kapott az asztal egy biciklis nadrágot és fekete zoknit hozzá.... 

Voilá: kész a leendő éjjeliszekrényünk! :) Az alatta található kis kosárba kerül majd a kézkrém, zsepi, orrcsepp, azaz minden gyorsan hozzáférhető (és avatatlan szemnek is publikus) éjjeli cucc.

De lefestettem a belső asztallapot is, hogy a kevésbé publikus dolgok is méltó helyt kapjanak... :) Így akár nyitott fedéllel is használható a koffer. 

Őrült menő lett, nem? 

Vidám lábtörlő festékkel

A világ legegyszerűbb csináld-magad ötlete: végy egy Ikea Sindal lábtörlőt (995 Ft), és fess rá színessel... :)
Ilyen volt:

Első kép: curbly

Baltazár Hotel Budapest

Külföldi oldalon találtam rá Zsidai család legújabb projektjére: a Baltazár Budapest luxus boutique hotelre. A család érdekeltségi körébe tartoznak olyan remek helyek, mint a Pierrot, a 21, a Pest-Buda, a Spíler és az ÉS, így nagy valószínűséggel a helyieknek is érdemes ide látogatni, és egy próbát tenni az étteremben, amelyet Litauszki Zsolt séf vezet. Én biztos nem hagyom ki, addig viszont nézzük a vicces-kreatív hotelszobákat.

Belsőépítészet: Somlai Tibor
Grafika: Ipacs Géza
Forrás: Decoist

Napi kutya

A barna-kék párosítás nyerő...
Fél éves husky keverék lány kiskutya gazdát keres. További információ ITT.

Fotó: ITT

Raklapból kiságyat

Mára két, régi raklapokból viszonylag egyszerűen összerakható gyerekágyat hoztam. Hajrá! :)

Forrás: happinesscrafty

Egy hétvége Tokajban

A hétvégét kettesben romantikázva töltöttük Danival, ilyen szép időben nem is lehetett volna jobb választásunk Tokajnál. Annyira jól sikerült a programunk, hogy gondoltam megosztok Veletek néhány itt készített képet.
Harmadszor, és tuti nem utoljára jártunk a borvidéken, a tarcali Andrássy Rezidenciába is visszatérő vendégként érkeztünk. (Ezeket a fotókat speciel pont a honlapról töltöttem le...:))

Öt csillagos szállodaként nem mondom, hogy ez a legolcsóbb választás a környéken, viszont teljes kikapcsolódást ígér a minden igényt kielégítő wellness részleg és a nagyvonalú, ízléses (bár az én szájízemnek kicsit túl barnás-konzervatív) enteriőr. Imádom a folyosó falain lógó fényképeket nézegetni, amelyek bepillantást engednek a magyar arisztokrácia boldog családi eseményeibe. A nagyjából kizárólag vadászat, piknikezés és utazás során készült felvételekkel kapcsolatban egyébként ambivalens érzéseim vannak: egyrészt marhára lettem volna grófnő, másrészt átérzek valamit a korabeli kommunisták motivációjából is. 

Visszakanyarodva Tokajhoz, péntek este a Bodrogkeresztúr határában található Lebuj Pincefogadó nevű csárdában indítottunk. Barátaink ajánlották, hogy nincs túlhájpolva, viszont maximálisan tisztességes a vendéglátás. Ezt meg tudom erősíteni: kedves kiszolgálás mellett magyaros nagy adagokat kaptunk, finom volt minden (bár a steakemen egy ici-picit érződött, hogy nem egészen friss olajon sült), és mindez nagyon jó ár-érték arányban. A vendégtér határozottan csárdás, de jó ízléssel berendezett. Képeket nem készítettem, de a honlapon (itt) találtok párat. 

Szombaton a kicsit fellengős nevet kapott Gusteau Kulináris Élményhűhelyben ebédeltünk Mádon. Sokat olvastunk/hallottunk már a helyről, nagy várakozással érkeztünk hát, és szerencsére épp sikerült elcsípnünk egy helyet a teraszon.

Itt egy kicsit fotóztam, annyira hangulatos volt a kert. Nem csak a falak, de még a szervizasztal is kőből készült. :)

Egyébként határozottan kihagyhatatlan étterem, ha környéken jártok, a parmezános bundában pirított kecskehús pedig egyszerűen zseniális volt!!!

Vasárnap heverésztünk, wellnesseztünk, aztán elmentünk sétálni, borozni, majd - hazaindulás előtt - toltunk egy késői ebédet a Disznókő szőlőbirtokon található Sárga Borház Étteremben. Az ápolt birtokon álló gyönyörű műemlék épület Tokaj szimbóluma is lehetne, sajnos az enteriőr már kevésbé (jó is lehetne pedig, csak az ülések kárpitozása valamiért egy mindent ütő, extrém csúnya fekete huzatot kapott). Még jó, hogy sikerült a teraszra kiülni! Már sietnünk kellett haza, a kedves pincér szólt is a konyhán, így extrém gyorsan megérkezett az étel. Azt kell mondjam, a napi kínálatból rendelt roston hal cékla ágyon kifejezetten isteni volt!!!

Itt annyira megfogott a környék, hogy jó pár képet készítettem (de sajnos ezt a motort nem tudtam odébb tolni...) 

Háttérben a borászat, és a vinotéka. 

Fotóztam a kínálatot is, de eléggé hiányos volt. Ilyenkor - szüret idején - minden kicsit gazdátlan, a szőlőkbe kell a sok dolgos kéz. :)

Hát így telt a hétvégénk. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egy ilyen kellemes őszi hétvégét Tokajban töltsön el! :)

Hétvégi matiné

Mátyás Berlinben töltötte a hétvégét, Fank Leder divattervezőnél. 

Forrás: french by design

Cserépkályha mustra

Kedvenc svéd lakásaim nagy részében található cserépkályha. Nálunk is állandó kérdés (az előző lakásban és most is), hogy kandalló legyen, vagy kályha. Egy szép antik (jellegű) kályhánál nincs jobb dísze a nagypolgári enteriőrnek, de a pattogó tűz látványától se szívesen fosztjuk meg magunkat. Léteznek hibrid megoldások - kandalló tűztérrel szerelt cserépkályhák, ezeknél mindig kicsit zavarban vagyok. Nem ciki, nem kamu? A fenti kép tanúsága szerint a svédek már régen is megcsinálták a frankót, nálunk viszont - érzésem szerint - tájidegen ez a megoldás. Aztán meg arra gondolok, hogy na bumm, ez mégis csak a 21. század, miért ne emelnénk át minden korból, ami jó. Végül is a cserépkályhának nem csak a csinos külleme vonzó tulajdonsága, hanem a jó hőtartása is... 

Kedvenc svéd darabjaim így néznek ki:

És lássuk az itthoni kínálatot... Elmondhatjuk, hogy ez végre egy olyan front, ahol a magyarok is szépen megállják a helyüket... A Zsolnay cserépkályhák semmiben nem maradnak el svéd rokonaiktól, sőt... :)

Vásárolhatunk antik darabokat, ezt például az Apródon találtam, 300.000 Ft-ért beszerelve miénk lehet (ITT).

Egy barnát találtam most a Vaterán is, olcsóbban (180.000 Ft - ITT), de szerelés nélkül. 

Mondjuk - ha szívemre teszem a kezem - nem szeretnék barna kályhát. Van más színben is, februárban találtam egy szép világos zöldet, szintén a Vaterán (már tuti nincs meg, de ITT megnézhető). ÁÁÁÁ, ezt most nagyon sajnálom... Istenien mutatna nálunk!

Viszont van egy hasonló a Kályhás Kristóf kínálatában. (ITT még több bontott kandalló).  

Aztán szerencsére a szépséges Zsolnay csempék újonnan is elérhetőek (például ITT).... Az antik zöld mellett ez lenne nálam a befutó.

De írtam már korábban a Domofire-ről is (ITT). Ez a kandalló 190 cm magas, és 925.600 Ft-ba kerül (további info ITT). Azért jó, nem? 

És ugyancsak a Domofire kínálatában kaphatóak olcsóbb opciónak mobil kandallók. Ezeket egyben szállítják, és itt már elérhető a tűz élménye is. Megmondom őszintén, én egészen bírom őket, a korábban említett fenntartásaimmal együtt...  A Brüsszel (600.000 Ft), vagy az egyszerűbb Genf (420.000 Ft) elég pofásak, és az is vonzó, hogy költözés esetén simán elvihetőek... :)

Ti mit gondoltok a témáról? Szerintetek is van cikiségi faktor a tűzteres kandallóban, vagy ez csak az én sznobizmusom? Melyiket választanátok? Ismertek esetleg más forrásokat? Osszátok meg velünk! (A kéretlen reklámot azonnal törlöm, de a valóban témába vágó, antik/jellegű kandallókról szóló megjegyzéseket linkkel is szeretettel várom! Köszönöm!)

Svéd képek: itt, itt, itt és itt