Nem merem már semmire kijelenteni, hogy nem tetszik, mert kevesebb, mint egy év alatt vagyok képes megváltoztatni a véleményemet... A bőrkanapé utálatom mondjuk egész életemben tartott, egy-két éve kezdtem el kedvelgetni, mára viszont kifejezetten megszerettem őket. Azt gondolom, ez azzal lehet összefüggésben, hogy kimentek a divatból a szögletes-feszes formák, így a bőrkanapék se rideg kubusokként hatnak már. Tetszenek a régi/régiesített bőrök, a gyűrött bőrök, az nubuk szerűen felületkezelt puha bőrök, amelyek már nem cuppannak rá az izzadt combokra.
Ez például egy tök légies darab, kényelmes, puha, süppedősnek látszik. Egyszerre sugároz modernitást, és valamiféle időtlen eleganciát.
A Togo például bőrben is nagyon kéne...
Egy feszesebb, de baráti beszélgetésekhez, tea mellé kényelmes szalon darab. Tévézéshez persze kell egy másik... Na jó, nem is annyira tetszik, de annyira jó az enteriőr, hogy nem hagyhattam ki ezt a képet.
Ha most vásárolnom kéne egyet, és - merőben teoretikusan megközelítve - nem kötne anyagi keret, talán a Baxter Damasco szofáját választanám, amely a megtestesült kényelem és puhaság, pedig bőrből van!
Ha pedig a realitások talaján kéne választanom...
Őszintén bevallom, régen nem nagyon bírtam az Andantét. Az volt az érzésem, messze a trendek mögött kullognak. Mára ez változni látszik. Az új
Frisco egy olyan kanapé, amelyik abszolút beleillik az éppen zajló divatfolyamatokba, és kifejezetten vágyom rá. Szép formájú, és hihetetlenül kényelmes! Az még kicsit "magyaros", hogy a PR fotó megtévesztő, és életben sokkal szebb... :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!