(Forrás: Népszabadság online)
Az Óbudai lakótelep 1968 és 1975 között épült fel Mező Lajos építészmérnök díjnyertes tervei alapján. Összesen 12812 lakást építettek itt, az elbontott 5260 romantikusan kedves, ámde meglehetősen nyomorúságos régi ház helyén. A „dobozok sokaságának látszó” épületek házgyári technológiával készülő tízemeletes sávházak és tíz-tizenöt emeletes pontházak. Ezek közé tartozik a Faluház szalagépülete, amelyet azért neveztek el így, mert egy egész falu lakossága elfért a 886 lakásban.
(Forrás: fotomuzeum.hu)
Elég elborzasztó képek...
Én gyakran járok arra, mert a Kerék utcai épület 10. emeletén székel az egyik tapétás/díszléces cég. Akárhányszor belépek az épületbe, kicsit nézelődöm a lépcsőházban, annyira gyönyörűséges... Csupa mészkő padlóburkolat, a falon kopott-kék kerámia mozaik, a lépcsőház egyik oldali bejáratánál közösségi összeröffenésekre megálmodott tágas-világos tér, a fűtőtest felett modern vonalvezetésű kőpad.
Ma a helyzet sokkal szánalmasabb... Az XXI. század lakótelepein megvalósuló otthonokat luxuslakásoknak merik nevezni, miközben fele ilyen minőségű anyagok se kerülnek beépítésre...
(Zárójelben jegyzem meg, szerintem kívülről se sokkal mutatósabbak elődeiknél... Szebb ez a látkép, mint a fenti? :))
(Marina lakópark. Forrás: Belváros, Budapest)
Ezzel nagyon egyetértek. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy az emberek hogyan képesek ugyanolyan lakótelepi hangulatú épületekbe költözni, miközben ócsárolják a néhány évtizeddel korábbi elődeiket. Hangszigetelés, anyaghasználat sokszor nem sokkal jobb, talán a cirkófűtés és a "luxus" kiegészítők, mint a jacht kikötő (!?), úszómedence, konditerem az, ami megkülönböztetni őket. De ezért cserébe horribilis közös költségek vannak. És a legrosszabb: az új építésűeknél az egymás hasában élünk érzést nem bírnám elviselni...néhány év/évtized múlva pedig a most még csillogó, de ócska burkolatok meg fogják bosszulni magukat, és látvány semmiképp sem lesz felemelő...
VálaszTörlés