Esztétikus környezetet a kezdetek-kezdetétől!

Szerintem nagyon fontos lenne már egészen fiatal korban esztétikus, különleges és inspiráló környezetet teremteni csemetéinknek, és nem csak otthon, hanem a "nagyüzemi" körülmények között is, már a bölcsődétől kezdve. Ahogy ezt a mondatot leírtam, már el is gondolkodtam rajta, hogy miért is.

Miért olyan fontos, hogy esztétikus - nevén nevezve: szép - legyen a környezetünk? Most komolyan megálltam egy pillanatra...

Mert be kell valljam magamnak, az a szint, amivel mi (szakemberek, bloggerek, blogolvasók, elszánt kincsvadászok, unatkozó háziasszonyok) műveljük a környezetünk formálását, már túlmutat az esztétikum keresésén, ez már inkább mánia, időt és energiát felemésztő agyrém. Eszelősen elemezzük a környezetünket, tapogatjuk a tárgyakat/struktúrákat, kutatjuk az újdonságokat. Én nem tudom magam leállítani, ha akarnám se: a környezet alapvető tulajdonsága ugye, hogy állandóan körülöttem van, nem szabadulhatok tőle, így nincs megállás, állandó "lakberendező üzemmódban" vagyok. Nem. Azt kell mondjam, hogy környezetünk esztétikájával ilyen mélységekben foglalkozni már inkább káros az egészségre (és pénztárcára)...

Úgy gondolom a válasz mindenképpen az esztétikus környezet definiálásában keresendő.
Esztétikusnak én azt a környezetet nevezem, amellyel harmóniában érezzük magunkat. Nesze semmi, fogd meg jól... :) Ahány ember, annyi választás, és mégis...

Én abban hiszek, hogy létezik egyfajta abszolút szépség.

Nagy hatással volt rám a lakberendezési iskolánk egyik feladata. Az egy stílusban (görögös, japános, skandináv, stb...) készített munkák között szavazni kellett, és mindig volt kiemelkedően nagy szavazatszámot kapó enteriőr, azaz az "abszolút szép" (persze inkább mondanám relatívnak: a csoport nívóján abszolút, ha értitek mire gondolok...:)). Önmagában a lakberendezés nem művészet (erről van egy elméletem - majd máskor), de egy igazán jó enteriőr műalkotás. Miután az "abszolút szépség" nem egzaktan, képletekkel leírható, szükség van egy megérző "médiumra" - a művészre - aki minden egyes új helyzetben (megannyi megrendelő, megannyi lakásában) a tanulható és bevett formulákon túl a saját ösztönös adottságait használva képes visszaadni valamennyit ebből az "abszolút szépségből".

Ezek után felteszem a kérdést másképp. Hogyan hozzunk létre esztétikus környezetet? Az arányok és színek végtelen kombinációiból azok lesznek esztétikusak, amelyek képesek megközelíteni az "abszolút szépséget".
A tanulható és bevett formulák megadják a közelítés irányát, de egyéni bravúr minél közelebb kerülni hozzá. Igazán közel kerülni hozzá csak ösztönös ráérzéssel lehet.

Csak egy példát mondok a mindennapokból. Adott egy berendezni való étkező, az asztal fölé-mellé a falra hét kis kép kerül. Ha azt mondom a megrendelőnek, bocs, ma nem érek rá, szögeld fel őket, légyszi  - kevés kivétellel - rémes káosz lesz belőle, nem áll össze kompozícióvá. Le tudok neki rajzolni tízféle elrendezést, ahogy jó lesz a végeredmény, de nem tudok megadni egy képletet, amit követve megkapja az összes esztétikus kompozíció halmazát.

Persze, ha tovább boncoljuk a témát és az esztétikát tágabb értelemben tekintjük (nem pusztán a szépség szinonimájaként), beleértve a funkcionalitást, a környezetet használók szükségleteit, stb., akkor már sokkal több támpontunk van, és egy egész kellemes listát összeírhatunk - az adott szituációra érvényes - esztétikus környezet kialakításának szabályairól. A dolog veszít a szakrális jellegéből, segítségünkre sietnek a tudományok. Ilyenkor meghatározhatjuk a kialakítandó környezet műszaki tartalmát, és segítségül hívhatjuk a pszichológiát.

És itt - elnézést a terjengős kitérőért - visszakanyarodnék a gyerekszobákhoz. Tehát azért van szükség esztétikus enteriőrre egészen a kezdetektől, hogy a gyermek harmóniába kerüljön a környezetével, azaz a helyén érezze magát, magabiztossá váljon. A körülötte megtalálható tárgyak segítsék személyiségének kifejlődését. Fizikai és mentális szinten is: cselekvésre késztessék és gondolatokra ébresszék. Az "abszolút szépség" - azaz a színek, formák és arányok megfelelő kombinációja - megnyugtassa, ugyanakkor inspirálja, a tárgyak megmozgassák, kombinálásra, képzelésre ösztönözzék. A változó, fejlődő személyiség a környezet újabb és újabb esztétikájával kerül összhangba - ezért érzünk mi is időről-időre kínzó kényszerűséget otthonunk megújítására. Azért kell gyermekünk számára megteremteni a mindig új esztétikus környezetet, hogy készségeit kiszolgáljuk, képességeiket felszínre hozzuk, azaz biztosítsuk az egészséges személyiségfejlődés egyik fontos sarokpontját.

Meggyőződésem, hogy a jellegzetes magyar frusztráció (melankólia, rosszindulat, nevezzük akárhogy) nem genetikus... :) Nyilván összetett jelenség (most éppen Csernus Felnőtt húslevesében foglalkozom a témával - majd' féléve veszem elő újra és újra, már fel is adtam. Ez az első Csernus könyvem, és nem valami jó... :)), de biztos vagyok benne, hogy a probléma valahol a környezetünk nem megfelelő kialakításával kezdődik. Mert ha nem vagyunk harmóniában környezetünkkel, ha nem érezzük helyünkön magunkat, az állandó elégedetlenséget szül. Szerintem ezért kellene sokkal többet foglalkoznunk gyermekink környezetével.

Nem véletlen, hogy ezek a képek egy izraeli óvodában készültek. Mielőtt bárki az anyagiakra terelné a szót, érdemes megnézni a fenti képet: láthatjuk, hogy az esztétikum nem pénzkérdés (néhány jó ritmusban elhelyezett, jó színkombinációban elkészített matrica az arányos osztású szekrényen). Sok izraeli barátom, ismerősöm van, tudom, hogy a gyermekek fejlesztésére, képességeik kibontakoztatására csecsemőkortól nagy hangsúlyt fektetnek. Azt gondolom, hogy ez a fejlesztés segít abban, hogy ezek az emberek nagyon határozott, véleményüknek, érdekeiknek hangot adó, egészséges önbizalommal rendelkező személyekké fejlődnek, amit sokan - tévesen - az arroganciával kevernek össze. Amíg egy magyar nem merné kikérni magának, hogy a londoni Harrodsban sorbet címen gyanúsan tejes állagú fagylaltot kap, addig mosolyogva nézem, ahogy az izraeli turista fennhangon vonja kérdőre a világhírű áruház munkatársát. Mert egészséges személyiség, aki a helyén érzi magát, és arra nevelték, hogy higgyen a saját igazában, és kiálljon az érdekeiért.

Szeretném, hogy az én gyerekeim is ennyire higgyenek magukban, ezért - sok más mellett - gondoskodom a számukra megfelelő esztétikus környezetről.

 Képek: The Cool Hunter