
Tudom, hogy sokan szeretitek az őszt, és szentséget török azzal a kijelentésemmel, hogy én kifejezetten utálom. Azon kívül, hogy ilyenkor előkerülnek kedvenc csizmáim és kabátaim (amelyek ugye ápolnak, és eltakarnak...), és a természet is új ruhában pompázik, nem nagyon értem mi a jó abban, hogy vége a melegnek, egyfolytában esik az eső, lassan minden szürkébe borul és a levegőben az ígéret, hogy hamarosan még ennél is hidegebb lesz. Talán az évszakkal való rossz kapcsolatom javulásának első állomása volt a tegnapi, amikor a szokásos Duna parti kutyasétáltatás közben (ja, még ez is: ilyenkor naponta háromszor vakarom le a retket a dögről...) megcsapott egy még csak éppen csípős, füstösen őszszagú enyhe szél, és elkapott a vágy, hogy idén először beüzemeljük a kandallónkat.

Mint látjátok a miénk egy nagyon egyszerű, saját tervek szerint készíttetett acéllemez keretes darab, amit nagyon szeretünk, és itt, ebben a lakásban nem is cserélnénk le semmire. De nagyon szeretek álmodozni arról, hogy ha másik országban, másik házban laknék, milyen stílust és fazont választanék...
Ezt mindet! :)












Forrás:
itt,
itt,
itt,
itt,
itt,
itt,
itt,
itt,
itt és
itt