Jesszus, még mindig a hétvége eseményein háborgok, pedig minden milyen jól indult... :)Pécs az én lieblingem, öt évig éltem a városban, a legszebb diákéveimet töltöttem ott. Most viszont abba a korba értünk, amikor egymást érik az esküvők. Barátok, volt évfolyamtársak házasodnak nyakra-főre, évente van alkalmam ellátogatni egy-egy pécsi lakodalomba.
A pécsi Entoeca Corso híre már jóval azelőtt elért hozzánk, hogy két éve beültünk volna egy 8 fogásos, borral kísért degusztációs menüre. Én mai napig annak a hal menünek az emlékét őrzöm az egyik legszebb gasztro-élményemként, pedig voltunk jó pár világszínvonalú étteremben azóta is.
Nos, ezen a hétvégén ismétlésre vágytam.
Tegnap délután egy 16 fős társasággal (a másnapos násznép kemény magja...) késői ebédre ültünk ki a teraszra. A hely koncepciója változott, a földszinti bisztró egy részét delikátesz bolt vette át, az emeleti étterem nagy körasztalos eleganciájából pedig visszavettek, a lenti asztalok egy része felkerült. Az enteriőr elegáns maradt, a lazulást az esetlenül odahelyezett régi pepsi hűtő és a lenti, nagy műanyag lámpák felköltöztetése képviselik, mind konzekvensen ütik a teret, és a bohó eklektika helyett értelmezhetetlen káoszt okoznak. Nem segít a bóvli tapéta sem, ami már bántóan üti a hihetetlenül színvonalas, paneles falburkolatot.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
Visszatérve a minket ért meglepetésekre... Illetve kezdem azzal, ami nem lepett meg: az étel változatlanul hihetetlenül finom volt - mire hajlandó volt megérkezni. Előző nap foglaltuk az asztalt, számolniuk kellett volna azzal, hogy fogyasztás is lesz, nem pedig fél órát várakoztatni egy levessel, és egy másik ötven percet a főétellel... Danival (férjemmel) 10 perccel később rendeltünk, ettől függetlenül megkaptuk a többiekkel együtt a leveseket. Majd, amikor a főételeket szervírozták, és amikor mindenkié kint volt már az asztalon (Dani csirkéje is!!!), jeleztem a felszolgálónak, hogy az enyém hiányzik. A bosszantóan modoros pincér mosolyogva közölte, hogy én később rendeltem, azért nincs még itt az étel, se elnézést, se semmi... Tudni kell, hogy egy hideg előételt kértem főétel gyanánt.Aztán telibe leöntötték az egyik barátnőnket ásványvízzel, de a fejét eltalálva, végig a teljes pohár lé csorgott a fején, és a ruháján, mintha elkapta volna egy durva nyári zápor. Ez egy malőr, előfordulhat mással is, jelentősége a fizetésnél lesz.
Lehet, hogy nem voltunk éppenséggel álomvendégek, páronként külön kértük a számlát például. Azt mondták, hogy akkor be kell mennünk a számítógéphez, és ott fizessünk. Sorban álltunk a kasszánál, mint egy McDonald's-ban...:) Képzeljétek, a gépben más árak vannak, mint az étlapon, és az egyik párról 1000 Ft-tal többet gomboltak le. Egyszer nem hangzott el, hogy bocsánat, csak hogy "megölöm ezt a hülye informatikust!". Amikor méltatlankodtunk, hozzátettük még, hogy "az üdítővel leötnött barátnőnk sem kapott semmilyen kompenzációt", a sztori végére a csattanó ekkor érkezett: "de, kérem, ne túlozzunk, nem üdítő volt, hanem ásványvíz, és különben is, azt már megbeszéltem a kolléganőnkkel..." :)))
Hiába nagyon finom az étel, és meglepően jó az ára, ha távozáskor úgy érzem magam, mintha belém rúgtak volna, keserű marad a szám íze, és az ár-érték mindjárt a béka segge alá kerül. Én többet ide be nem teszem a lábam!
(Milyen más volt a helyzet például a RÁSPI-ban! :))
Képek forrása: dining guide, körhinta blog, miniMálna
Én is pécsi vagyok alapvetően, és párszor - több 1000x - elmentem az említett étterem mellett, de akkoriban kis csitriként soha nem tértem be, hát nem is fogok;) Szerintem egy jó hely több tényezős dolog, és ha a kiszolgálás rossz - talán azon a legegyszerűbb javítani - akkor annak bizony hamar híre megy....
VálaszTörlésHát még sohasem kommenteltem ide, de pécsi révén nem tudom én sem szó nélkül hagyni...
VálaszTörlésEgyszer jártunk ott a családommal, akik Győrből jöttek el hozzánk, gondoltuk ízléses hely révén jó választás lesz. Az ételekkel mi is elégedettek voltunk, de a pincérekről hasonlóan vélekedek én is, pedig az még az általad felvázolt múlt időben történt. De említhetnék egy másik helyet is Pécsen, ahol nagyot esett a színvonal a kezdetekhez képest, de ez nem a reklám vagy esetleg antireklám helye :-) Egy kis off: nagyon jó a blogod Petra, tetszenek az írásaid csak így tovább...
Kata
Kérem tisztelettel:-
VálaszTörlés-ha a fentiekben leírottaknak csak a negyede igaz lenne nyugodtan alhatna...
-ennek hiányában viszont örök álmatlanságra vagyon ítélve kedves blogmester...
Kedves Mercedes,
Étteremkritikát mint általában minden észrevételt-legyen az negatív vagy pozítiv-bölcs magára ado ember tapasztalatból hozz meg és nem képzelgésekből.
Ellenkező esetben nem lesz méltó az utókor ítéletére..már ha ez Önnek fontos egyálltalán
üdvözlettel:
Münchausen.
Kedves Névtelen, milyen alapon kérdőjelezi meg, ami velem tegnap megesett, és amire 15 tanúm van?!
VálaszTörlésNyilván ez az egyik alkalmazott, hiszen kinek lenne álláspontja a konkrét eseményekről még rajtunk kívül. Most már értitek mi a baj a hellyel? :)
Kedves névtelen,
VálaszTörlésTisztelje meg a kedves blogmestert legalább annyival, hogy Ön is a nevét adja, ha már minimum képzelgéssel, erősebb kifejezéssel élve pedig hazugsággal vádolja. Gondolom azért ilyen jól informált, mert az eset idejében fehér előkét viselve puffogott a pult mögött.
A történtekből mi tanultunk, mint azt a blogbejegyzés záró mondata is mutatja, remélem hogy Ön, avagy Önök is levonják maguknak a megfelelő következtetéseket és mint Münchausen is tette, kihúzzák a slamasztikából ezt a jobb sorsra érdemes éttermet.
Üdvözlettel,
Imre Tamás, a keszegszálka egyik áldozata
Tomi, ez szépen meg vagyon mondva. Nem kell egy co-bloggerer állás? :)
VálaszTörlésAz étterem alkalmazottai nincsenek a helyzet magaslatán: itt névtelenül kommentelnek, az étteremben pedig kibeszélik a vendéget a háta mögött, majd mikor az leér a lépcsőn - mivel a mellékhelyiségben tartózkodott -, gyorsan elhallgatnak. Pedig előtte mindent hallott a kedves vendég. Na, ez is ciki.
VálaszTörlésKöszi, nagyon megtisztelő, de kicsit elfoglalt vagyok manapság. Szabi után vagy 50 fogyasztói bejelentés fogadott, eltart egy idejig, míg végigrágom magam rajta.
VálaszTörlésJó napot!
VálaszTörlésIsmerem a leírt eset körülményeit, amennyire ezt megismerhettem úgy, hogy épp nem voltam az étteremben akkor. Azonban ma, miután hallottam az esetről, kértem a személyzetet, hogy mondják el őszintén, mi és hogyan is történt VALÓJÁBAN!
Folyt. köv.
Folytatás, 2.
VálaszTörlésAmiatt, mert egy ilyen bejegyzés rendkívül káros lehet, ha nem pontos. És szinte csak jó tapasztalatokat szerzett törzsvendégként kikérem magamnak, hogy egy ilyen, főként a bosszúról szóló (ne legyünk álságosak, ez elsősorban a bosszúról szól) cikk lejárasson egy olyan éttermet, amely sajnos szinte példa nélküli ebben az országban ebben a formában. Nemhiba nélküli, és a konyha erősebb pontja mint a szerviz, ez is igaz.
Persze azt is elismerem: nyilvánvaló, hogy a történetben benne lévőknek, az eset "elszenvedőinek" ez más mint a kívülállóknak.
Folytatás, 3.
VálaszTörlésNo, de! Tételesen!
1.
A gépben más árak vannak mint az étlapon. Kétségkívül nagy hiba, jogos a felháborodás. Mentséget csak azért írhatok, mert ez abszolút nem jellemző, mondhatni egyedi eset, s mert a hiba kiváltó oka önmagában egy követendő törekvés, amelyben azonban sajnos benne foglaltatik ez a kockázat:
az étlap sűrűn változik a szezontól függően (tényleg sűrűn, van hogy kétnaponta, van hogy hetente). És vannak olyan ételek, amelyek voltak, de lekerültek, majd visszakerültek oda. És bizony van, amelynek rövid időn belül felment az ára (olyan is, amelyé lement), ha ezt éppen nem követték, akkor bizony lehetnek eltérések. Mondom még egyszer: nagy hiba, de ami okozta az nem egyfajta sunyi árpolitika hanem a szezonális
étlappal kapcsolatos technikai blama.
2.
Ugyanilyen technikai blama volt az, hogy az alaklamzott program, néha megbolondul (erről viszont már hallottam korábban), ha szét kell szedni a számlát. Ez sem a vendég hibája természetesen. Az már inkább, ha egy fine dining étteremben 18-an kilenc számlát akarnak kérni, de előre nem szólnak. Ez már a vendégekről árul el bizonyos részleteket. És bizony ilyenkor a legjobb a kasszához menni, szépen sorban mint a gyorsétteremben, mert ott tudja szétszedni a számlát a pincér. Ha lett volna egy tabletje, akkor biztosan az asztalnál teszi ugyanezt.
3.
A hölgy valóban előételt kért kb negyed órával később mint a többiek (megjegyzem: nyilván nem udvariatlanságból tette ezt így egy előre lefoglalt asztalnál ülő asztaltársaságban, hanem más okból), de nem hideg előételt, hanem olyan előételt, amelynben az egyik alapanyagot, a rákot, bizony meg kell sütni, méghozzá frissen.
4.
Lehet azt mondani, hogy miért is kellett várni fél órát az étere, ha előre tudták, hoyg mennek, ám bizonyára nem kellett volna fél órát várni, ha előre egyeztetett ételeket kérnek. A' la Carte
ételeknél tizennyolc fő plusz a többi vendégek esetén egy fine dining étteremben kifejezetten jó idő a fél óra, különösen, ha a bajaival itt jelentkező blogíró még így is dicsérte az ételt.
5.
Az ásványvíz nem üdítő, az ásványvíz, és erről is volt szó. A tanuló kislány azt sem tudta, hogyan kérjen elnézést. Nem igaz az, hogy nem kértek emiatt elnézést. Öntöttek már le étteremben engem is, meg sem fordult a fejemben, hogy ezért majd olcsóbban eszem, vagy kapok valamit vigaszul (utóbbi egyébként nem lett volna baj, előbbi váygat inkább nem minősítem). Tehát elnézést kértek, ez a tény, lehet, hogy nem térdencsúszva, ez igaz. A téynzserűséghez tartozik az is (bár nem lényeges részlet), hogy nem a vendégre ömlött rá közvetlenül a lé, hanem a tálcán dőlt el, és onnan csorgott rá. Mindenesetre kellemetlen élmény, de higgye el, a pincérnek még annyira. A pincér pontosan azt is mondt: hogy ezt az esetet mnegbeszélte a kolléganőjével is, ami nyilván nem azt jelenti, hogy a vendégnek ehhez semmi köze, hanem jelzi (egyébként teljesen logikusan) a vendég felé, hogy a pincér-kolléga a munkahelyén is felel még pluszban a történtekért.
6.
A számla miatt is kértek elnézést, itt sem igaz állítás (magyarul hazugság), hogy nem kértek. Lehet, hogy lehetett volna határozottabban, udvariasabban elnézést kérni. Itt biztosan történt újabb hiba az étteremben.
Befejezés
VálaszTörlésAmiatt vagyok egyébként nagy felháborodásban, mert az elmúlt bő fél évben több olyan ponton jártam az országban, ahol hasonló éttermek is vannak, s amelyeket meg is látogattam. Sem a pincérek, sem az ételek összeállítáűsa, minősége, sem az ára nem mérhető a Corsoéhoz. A pincérek őszinték, nem vernek át, kedvesek, de nem talpnyalók, értenek ahhoz, amiről beszélnek, érdemes az ajánlásukra hallgatni. És ez nem csak a törzsvendégeknek jár ki! A fentiek mellett és ellenére is engedje meg azonban, hogy sajnálatomat fejezzem ki, hogy negatív élmények érték önöket, mondom ezt egyszerű törzsvendégként, és Pécsért elkötelezett emberként.
A legjobbakat kívánva
Babos Attila
újságíró, Pécs
az Enoteca Corso törzsvendége
vendéglátóipari technikus, szakács, felszolgáló
Az elérhetőségek is álljanak itt
VálaszTörlésbabos.attila@dunantulinaplo.hu
+36-30 936 4584
Tisztelt Babos Úr! Kedves Attila!
VálaszTörlésElőször is kérem, ne minősítse ismeretlenül társaságunkat és a történteket. Nem ismer minket, mi sem Önt, de mint újságíró talán tudhatja, hogy egy-egy olyan kijelentés, amely gyakorlatilag arra céloz, hogy ingyenélők vagy hazugok lennénk, az ugye nem túl korrekt. (Talán épp Ön célzott korábban arra, milyen szerencsétlen is lehet egy-egy ilyen észrevétel…)
Különösen vicces, hogy írása alapján azt feltételezi, mi csak csárdákban vagy zsírszagú kisvendéglőkben ettünk korábban. Köszönet ezért! :)
Engedje meg, hogy röviden reagáljak a fenti kérdésekre – néhol kérdéssel.
1. Az Ön szemszögéből minden bizonnyal sajnálatos módon az online világ nem csak a kedvező hírek és információk áramlását gyorsította fel, hanem a negatív észrevételek, a rossz tapasztalatok megosztását is. Minden bloggert kérdőre szokott vonni – illetve hazugsággal vádol –, ha állításai nem tükrözik az Ön véleményét?
2. Oly gyakran azért nem változik az étlap a Corsoban sem! Szeptember 16. és 25. között bőven lett volna arra idő, hogy egyeztessenek az informatikussal, akit egyébként Modoros Pincérünk nemcsak, hogy melegebb tájakra küldött el azonnal, hanem még annál is messzebbre… édesanyja biztosan csuklott.
3. A Később Érkezett Hölgy salátájába kertülő rákok elkészítési ideje tényleg több időt igényelne, mint a Később Érkezett Hölgy Férje csirkéjének elkészítése?! Sütöttem már rákot és csirkét is, pontosan tudom, hogy nem.
4. Az étteremben egy hatfős társaság tartózkodott még az emeleten. Ők előbb érkeztek, korábban távoztak, mint mi. Tényleg nem bírja el az étterem konyhája, hogy kiszolgáljon 16 személyt? Nem gondoltuk, hogy az Enoteca Corso a turistacsoportos menürendelés mintájára „elvárná”, hogy előre egyeztetett ételsort kérjünk.
5. Igen, jól esett volna, hogy egy – előállítási költségén – mondjuk 410 Ft-os desszerttel vagy egy 285 Ft-os hagymalekvárral kérjenek elnézést. Nem azért, mert nem tudom kifizetni, hanem azért, mert ez egy kedves gesztus lett volna – számtalan rosszindulatú megjegyzés (Modoros Pincér) és a baki után (Tanuló Pincér).
Sajnálom, hogy a végén eljut(ott) odáig a beszélgetésünk, hogy még majdnem kiderült, én feküdtem a kiömlő ÁSVÁNYVÍZ, illetve a tálca alá! Erről nem vagyok hajlandó egy szóval sem többet leírni, mert mindent elmond – véleményem szerint – a helyről és elnézést, de Önről is ez a fajta megközelítés.
Egyébként pedig cseppet sem érdekel, hogy milyen büntetés követi Tanuló Pincérünk bakiját. Az Ön olvasóit szokta érdekelni, ha (fő)szerkesztője megrója? Kötve hiszem.
+1. Megjegyzem, korábban minden alkalommal egy kedves, szemüveges pincér szolgált fel (aki vasárnap is az étteremben tartózkodott, de nem az asztalunknál dolgozott), aki segítőkész volt, mosolygós, és roppant sajnálom, hogy ilyen esetekben általánosítunk és az „Enoteca Corso pincéreiről” beszélünk.
+2. Több pécsi és budapesti ismerősünk is panaszkodott mostanában az étteremre. Mi nem adtunk ezekre a véleményekre, ellátogattunk „kedvenc” pécsi éttermünkbe.
Kívánom Önnek, hogy a jövőben e helyen sok kedves pincér és finom ételek fogadják; remélem, egyszer személyesen is találkozhatunk… bár minden bizonnyal NEM az Enoteca Corsoban!
Üdvözlettel,
Beszedics Otília (a rendszeresen kiömlő ásványvizek, de nem üdítők alá ugró vendég)
U.i.: Kérem, kérdezze meg a nevemben a pincéreket, nem tartják-e nevetségesen amatőrnek, hogy épp akkor tárgyalták ki (nem pont kedvesen) a barátomat, amikor a lépcső aljára értem, a mosdóból visszatérve. ;)
Kedves Attila!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy névvel vállalja a véleményét. Köszönöm, hogy elismeri nem volt a helyszínen.
Ennek ellenére nagyon mást sem állítunk.
1. Egy szóval nem mondtam, hogy átverés történt, én is elismerem, ez egy technikai malőr volt a számlával. És nem kértek nyomatékosan elnézést. Megjegyezem ilyen malőr esetén illik az étlapon szereplő árat fizettetni a vendéggel.
2. Ha jól sejtem Ön keveset utazik. Külföldön teljesen normális külön fizetni, ezzel itthon sem szokott probléma lenni. Egy kora délutáni köteten teraszos ebédről volt szó, nem pedig egy elegáns vacsoráról. Megjegyzem, nem volt sok vendég.
3. Nem egyedül érkeztem később, hanem a férjemmel, aki a többiekkel együtt kapta a sült csirkéjét, én meg a salátámat (amiben a rák kevesebb, mint két perc pirítást igényel, ennyire még én is otthon vagyok a szakácsművészetben) jóval később. Biztos vagyok benne, hogy elfelejtették az ételemet, ami még mindig nem lett volna probléma, ha csak annyit mondanak, "elnézést, mindjárt hozom", de azt a hülyeséget állítani - miközben hangsúlyozom, a férjem főétele ott van az asztalon - hogy a kezdeti 10 perces rendelési különbség miatt jött késve az ételem, FELHÁBORÍTÓ!
4. A foglalás során értesíthettek volna minket, hogy nincsenek felkészülve 16 főre. De nem a várakozás volt a mi problémánk, azt csak mellékesen megjegyeztem.
5. A tanuló hölgy elnézést kért, nem ezzel van a probléma, mint mondtam, hasonló előfordulhat mással is. De, ha Ön nem érzi át annak az abszurditását, hogy az a vendég, akit nyakon öntöttek egy teli üveg ásványvízzel, nemhogy kompenzációt nem kap, de még 1000 Ft-tal többet is fizet a vártnál, majd, amikor ezt szóvá teszi, még rászólnak, hogy ugyan, mit ugrál, az csak ásványvíz volt, akkor Önnel nincs tovább miről beszélnem.
6. Igen, bosszús voltam, és ennek hangot is adok azon a fórumon, amely adott, hiszen ez az én blogom. Mint ahogy megírom az éttermekben velem megesett kellemes, épp úgy a kellemetlen élményeket is. Nem szeretnék versenyezni Önnel, ki hány város hány éttermében evett már. Én is elég sokban, és ehhez hasonló kellemetlenség még Ukrajnában sem ért, pedig ott aztán van mit javítani a szervízen.
Felvettem a kapcsolatot a tulajdonos hölggyel, bemásolom az ő véleményét az ügyben. Azt gondolom ez lesz a releváns válasz a témában, nem az Ön kéretlen állásfoglalása...
VálaszTörlésKedves Petra,
mélységesen megdöbbenve olvastam blogbejegyzését, hiszen hosszú évek óta - nem megélhetési vendéglátósként, hanem a magyar asztali kultúra jobbítása iránt megszállottan elkötelezettként - rengeteg áldozatot hozunk a vidéki gasztronómia újjáélesztése érdekében.
Az eltelt idő alatt napról napra, lépésről lépésre sikerült létrehoznunk Pécsett is egy olyan törzsvendégkört, aki a félkész ipari termékek melengetése helyett érti és igényli a frissen, teljes szakmai odaadással, őszintén készített ételeinket. Az Enoteca Corso eddigi tevékenysége kézműves termelők, gasztro- és főzőkörök, vagy éppen kulináris kérdésekkel foglalkozó médiumok születését és népszerűsítését segítette elő, ha úgy tetszik, gasztronómiai "tűzhelyként" próbáltunk értékeket összehozni és sugározni a Dél-Dunántúlon. A soknál is többet szenvedtünk ezért a helyért...
A felszolgálás a vendéglátásban ma nagyon kritikus pont, ám úgy érzem, e tekintetben is nagyot léptünk előre az utóbbi időben, magam naponta személyes jelenlétem során eddig szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam vendégeinktől.
Persze hiba előfordul mindenhol, de az Ön által tett reakció olvasása után - hogy az Ön hasonlatával éljek - most úgy érzem magam, mint akibe nagyon belerúgtak.
Természetesen elnézést kérünk az érintett személyek nevében is az Önt ért kellemetlenség miatt, az esetet részletesen ki fogom vizsgálni és a következtetéseket le fogjuk vonni.
Egyben szeretném Önt megkérni arra, hogy - amennyiben lehetséges, az ásványvízzel leöntött párral együtt - fogadja el partnerével együtt meghívásunkat az étterembe, és remélhetőleg a korábbi 8 fogásos halvacsorához hasonló élménnyel tudják Önöket megajándékozni a séfek és a felszolgálók,
üdvözlettel,
Zsanett
(ps.: a tapéta már a kezdetben is ott volt, az építész választotta...
Tisztelt Hozzászólók!
VálaszTörlésEste még válaszolok részletesen, vagy éjjel, amint időm engedi. Két apró meghegyzést azért tennék.
A belepofázásom tényleg kéretlen, de lehet kéretlen egy hozzászólás egy nyilvános blogon? nem épp az a cél, hogy megbeszéljük ezt?
Nem állítottam, hogy csárdákban jártak csak eddig (amelyek persze nem feltétlenül zsírszagúak), csak azt, és ezt vállalom a továbbiakban is: hogy vannak olyan, ÖNÖK ÁLTAL IS ELISMERT részletek (pl. különfizetés), amelyek hát nem feltétlenül szokásosak ebben a formában ilyen jellegű éttermben vendégként. Megjegyzem: másutt sem szerencsés, de ezt persze csak azok tudják igazán, akik valaha is dolgoztak ilyen helyen.
Üdv
b. a.
Én is ott voltam, még egy megjegyzés.
VálaszTörlésAz ominózus esetet megelőző nap a szintén a Király utcában található Noé bisztróban költöttük el az ebédünket. Ott mindösszesen annyi történt, hogy elfelejtettek szólni, hogy csípős egy étel, ami a felszolgálás után pár kellemetlen másodpercet okozott az egyik barátunknak. A bisztró ezt tette:
- elnézést kért, nem szólt vissza modorosan
- szó nélkül elvitte a kérdéses ételt - nem számította fel az árát
- hozott egy másikat helyette - ingyen, nem számította fel az árát
- az egész asztaltársaságnak adott egy üveg minőségi fehérbort (Degenfeld Muscat Lunel, nem öt forint) és elnézést kért
Mennyivel emberibb, mint visszamutogatni, nem?
A gesztus, a gesztus!
Egyébként mivel 16-an voltunk, egy esküvőn vettünk részt, és különböző időpontokban távoztunk a városból (így az étteremből is), ezért volt szükségünk a különfizetésre, mert nem mindenki ugyanakkor ment el. A problémát mi felvetettük és a "kedves" pincérünk ajánlotta ezt a megoldást. Elhihetik, hogy nem csárdákban nőttünk fel.
Ja és természetesen ezen malőrök után az Ásványvizek Alá Beugró Hölgytől elkérni a 10% szervízdíjat. Nos, hát...
VálaszTörlésÉn minden bejegyzést örömmel fogadok, a "kéretlent" az étterem szemszögéből értettem, hiszen a kínos magyarázkodás helyett mennyivel elegánsabb Zsanett reagálása.
VálaszTörlésKedves Petra!
VálaszTörlésCsak utóbbi bejegyzését kommentálom, mert még lesz egy interjúm (nem holnapi megjelenés).
Zsanett elegánsan ír (és igazat, amennyire ismerem a helyzetet), neki nincs is más dolga szerintem tulajdonosként.
Annyit azonban elmondok, hogy mielőtt ide írtam, mondtam a tulajdonosoknak, hogy elolvasom a bejegyzést, s ha olyat olvasok, le is reagálom azt. Magánemberként. Nem egyeztetek azonban arról velük sem, máéssal sem, hogy mit írok ide.
Azt köszönöm, hogy az én véleményemet is szívesen veszi. Én az alapján írtam, amit írtam, amit a személyzettől tudtam. S nem a főszereplőtől, ő nem kívánta magát előttem mentegetni, a többiektől.
Éjjel részletesen elolvasom a reakciókat és válaszolok.
b. a.
Mivel Attila nem feltétlenül érti, hogy min van a hangsúly, csak jelezném a korábbi kommentemhez hozzáfűzve: még véletlenül sem olyanokból áll társaságunk, akik arra hajtanának, hogy ingyen ehessenek. Mindösszesen a jelzésértékű gesztus hiányzott.
VálaszTörlésZsanettnek köszönjük, hogy megértette, mi is volt a probléma! Sok sikert kívánunk neki az étteremhez!
Kedves Ottília!
VálaszTörlésBocsánat, sajnos nem tudtam hamarabb válaszolni.
Nem írtam, hogy ingyenélők lennének, és nem azt írtam, hogy hazugok. Annyit írtam, van olyan kijelentésük, amely nem igaz (azaz hazugság) az alapján, amit nekem elmeséltek. Ugyanakkor előzetesen leírtam, hogy önök érintettként nyilván másként élnek meg sok részletet.
Még sosem vontam kérdőre bloggert., ez azt is jelezheti, hogy itt talán nem ártott megszólalni. Nagyon is fontosnak tartom a kritikát, a negatívat is, ha építő szándékú, és pontos.
De bizony az utóbbi időben nagyon sokszor nagyon sűrűn változik az étlap, akár néhány naponta is.
Az étteremben tehát 22-en voltak, és a teraszon? Megjegyzem, a 22 fő fine diningban étlapról nem is kevés. Önök vetették fel, hogy ha előre egyeztetett az időpont, akkor előbb is kell jönnie az ételnek, ami csacsiság. Az elkészítési idő attól is függ, mit rendelnek. (Megjegyzés: itt a tájékoztatás fontos)
A pontosság kedvéért írtam csak, ahogy mondtam is, hogy miként ömlött – az elmondottak szerint – a víz önre, hozzátéve, hogy a végeredmény szempontjából természetesen nem lényeg, mert leöntötték.
Üdv
b. a.
Kedves Petra!
VálaszTörlés„És nem kértek nyomatékosan elnézést.”
Ön itt már a nyomatékosan jelzőt használja, nem azt mondja, hogy nem kértek elnézést. Egyébként nyilván szerencsésebb lett volna, ha nyomatékosan kérik azt az elnézést.
„ilyen malőr esetén illik az étlapon szereplő árat fizettetni a vendéggel”
egyetértünk
Keveset azért nem utazom, de ön nyilván szerencsésebb e tekintetben, ha ezt így kérdezheti. Külföldön az is szokás, hogy egy szerelmespár külön fizet. Nem minden követendő feltétlenül, de alapvetően igaza van, elvileg ez nem lehetne akadály, még akkor sem, ha hazánkban inkább egyben fizet egy 16 vendéges asztal.
Lehet annak igencsak logikus magyarázata, hogy egy rák hazánkban miért is készül el később mint egy csirke, de ön az eredeti írásban hideg előételt említett, erre reagáltam.
"elnézést, mindjárt hozom"
igen ez jobb lett volna
Tegye szóvá, amit csak gondol, hisz ez az ön blogja, pontosnak sem kötelező lenni, csak ajánlott, akkor még többet segít írásaival.
b. a.
Kedves Péter!
VálaszTörlésNagyon jól értem, min van a hangsúly, bízom benne azonban, hogy ha esetleg még egyszer elolvassa, amit írtam, akkor a szöveget jobban meg fogja érteni, és belátja, egyáltalán nem beszéltem ingyenebéd-igényről. Pontosságról beszéltem, s kiderült, bizony voltak pontatlanságok a szövegben, az eredeti szöveghez képest is.
És abban igazat adtam, hogy szerencsésebb lett volna egy kis ajándékkal kedveskedni. De a szervizdíj elengedése és árengedmény?
Mint írtam is, Zsani helyében valószínűleg én is ezt írtam volna, de ott kötöttebbek is a lehetőségek, ezt is nyilván meg tudja érteni.
b. a.
Kedves Attila!
VálaszTörlésÉn teljesen neutrálisan (sőt, pozitív elvárásokkal) érkeztem a helyre, és kaptam egy adag parasztságot.
Akárhogy is csűri-csavarja, nem jön ki belőle más. A pincér bunkó volt, a barátnőnket leöntötték, mást fizettettek velünk, mint ami az étlapon volt feltüntetve. Ezek tények.
Ilyen "fine dining" étteremben nem fordulhat elő, de még egy kifőzdében is kellemetlen.
A vendég én vagyok: MINDIG NEKEM VAN IGAZAM.
Érti már? Ez a lényeg. Ezt nem verték bele rendesen a kedves felszolgáló barátja fejébe az iskolában. A magam részéről ezzel lezártam a vitát.
Kedves Petra!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elmondta, amit írt. És igaz, innentől nekünk valóban nincs is miről beszélni. Nem értette meg (agy nem is akarta), én miről és miért írtam. A felháborodását elismertem, alapvetően jogosnak is tartottam és tartom (a fine diningot pedig csak olyan kontextusban említettem, ahol annak jelentősége volt). Csupán károsnak tartok egy olyan bejegyzést, amely talán mellékesnek tűnő, ám igazából fontos részletekben nem pontos, ahhoz képest sem, amit itt eredetileg is csak ön állított. (és ha bizonyos részletekben nem pontos, az már baj)
Már csak azért is, mert elegánsan és szándékosan nem tértem ki arra (és szándékosan nem is kérdeztem erre rá, mert nem az önök esetleges bárminemű felelősségét szerettem volna a szövegen túl vitatni), hogy önök vajon hogyan viselkedtek, viselkedhettek, eleve, és hogyan reagáltak le olyan helyzeteket, amelyeknek önök a szenvedői voltak. Merthogy azzal sok minden menthető(természetesen a kedvesség, az udvariasság a pincérnél kötelező, a vendégnél csak ajánlott) Ahogyan a nehéz helyzetek eltűrése, intelligens lereagálása sem a vendég feladata, hanem a pincér dolga.
És még egy dolog miatt nincs nekem itt keresnivalóm: aki azt bírja mondani, hogy neki vendégként mindig igaza van, azzal nekem tényleg nincs min vitatkozni. Tényleg nincs.
Üdvözlettel
babos attila
megjeygzés: mivel ez egy elsősorban térkultúrával, lakberendezéssel foglalkozó blog, ami elvileg az ön szakterülete, gondolom: azért azt furcsállom, hogy egy elvileg hozzáértő ember egy olyan tapétára, ami a Corso emeleti részén van a bóvli jelzőt használja, az ugyanis minden, csak nem bóvli, de ehhez nem kell szakembernek lenni (az más kérdés, mennyire illik oda stb)
Kedves Attila!
VálaszTörlésMár sajnálom, hogy egyáltalán szóvá mertünk tenni valamit, mert Önnek sikerült úgy csűrni-csavarni a történetet, hogy végül az látszik, hogy mi zsírszagú kisvendéglőkön nevelkedett, 18 éves korunkat alig betöltött, pénzéhes, leeső ásványvizek alá hobbiból beugró társaság vagyunk, akik ebben lelik kéjüket.
Nem. Mi vendégek voltunk egy általunk nagyra tartott helyen, ahol rossz kiszolgálásban volt részünk. Ezt szóvá tettük. Nem magánál, az étteremnél, s annak vezetőjénél is. Zsanett korrektül kezelte a dolgot, nem kezdett el visszatámadni, mint ön és mint az a pincér, akinek már rég nem kellene az Enoteca Corso étteremben dolgoznia.
A vendég mindig vendég. A vendég fizet. A vendég szolgáltatást vesz igénybe, az étterem pedig szolgáltat, s így mint ilyen, minden egyes, a szolgáltatással kapcsolatos észrevételt kulturáltan kell kezelnie. Ez nem történt meg a helyszínen. Maga pedig, aki ott sem volt, úgy bírál minket, mintha ismerne és ott lett volna. Nem. Nem ismer és nem is volt ott.
És végül, ha egy megjegyzést megenged. Egy újságíró hogy bírja többször is leírni azt a szókapcsolatot, hogy lereagálni?
üdvözlettel,
Ardai Péter
Az Ember, Akinek A Barátnőjét Leöntötték, Akit 1400 Forinttal Akartak Megrövidíteni, Akitől Még A Rossz Szervíz Után Is Elkérték A Szervízdíjat, S Akinek Durván Visszaszóltak Nem Egyszer, Majd Akit Kibeszéltek A Háta Mögött.
Kedves Attila!
VálaszTörlésA kérdéses szituációt én személyesen, halmozottan hátrányosként (a születésnapját a barátaival ünneplő vendég) éltem át, így megszólítva érzem magam.
Mélységesen felháborít, hogy Ön, aki ott sem volt (így más érintett (!!) által átélt információkból alkot véleményt, miközben nekünk szóvá teszi, hogy a személyes érintettségünk torzítja a megélt helyzetet), ráadásul újságíró (akinek az objektív tájékoztatás az első számú szakmaetikai norma) leírja, hogy: "van olyan kijelentésük, amely nem igaz (azaz hazugság)".
Ön szereptévesztésben van: bírót játszik. Rosszul, hisz elfogult és (általunk nem ismert okból) sértődötten támad. Feltételezem, abban egyetértünk, hogy a vélemény szabad. Más véleményével vitatkozni is az, de annak (tény)állításait meghazudtolni, anélkül, hogy gondosan körbejártuk volna, nem szép dolog, egy újságíró részéről felelőtlen, és hiteltelen.
Petra bejegyzését pozitívnak tartom abból a szempontból, hogy építő. A tulajdonosnő reakciójából arra következtetek, hogy ő is így gondolja. És nem azért mert korlátozottak az eszközei. Nem. Azért mert jó (üzlet)ember: alázatos a szakmája, a produktuma, és nem utolsósorban a vendégei iránt. Hisz benne (mondhatom mi is), hogy (jelen szituáció tanulságai révén is) tovább tudja építeni azt, amit sok év kemény munkájával létrehozott és át tudja adni ezt a mentalitást az embereinek. Mert ez az, ami igazán hiányzott az ominózus helyzetben.
Emberek vagyunk, akaratunk ellenére hibázunk. Ennek belátása, méltósággal, pozitív gondolkodással való kezelése nagy erény, ügyfelek kezelésében, azok kiszolgálásában (nem hiába a beszédes, jó értelemben vett „szolgálás”) azonban kötelező. (Így talán Petra, az ügyfél/vendégnek mindig igaza van kijelentése is könnyebben érthető.) Kifogások mindig vannak és lesznek, de rossz irányba visznek, nem adnak lehetőséget a hibák kijavítására, az építkezésre.
Javaslom, gondolja át a leírtakat, ha van pár nyugodt perce, hátha talál benne olyat, ami segítheti a szakmai munkájában, vagy akár csak a hétköznapokban.
Üdvözlettel,
Somos Gábor
Kedves Attila!
VálaszTörlésÉn ezennel férfiasan kiállok, és azt mondom: feladom!
Meddő az a vita, amelyet olyan személlyel folytatunk, aki nem akar bizonyos információkat felfogni, illetve tetszése szerint szemezget azokból, miközben azzal vádol, hogy 16 ember benyomása - érintettsége okán - torzít (Ön szerint olykor hazudunk is, ugye), míg - ahogy Somos Gábor is írta - a másik érintettől, a pincértől hallottakat (annak minden elemével) feltétel nélkül elfogadja, igazként állítja be.
Szeretném javasolni, hogy olvassa el újra a bejegyzésemet (de akár a többiekét is), a saját válaszát, és próbálja meg összerakni ismét! És bármi is legyen ennek az eredménye, már ne ossza meg - engem megszólítva -, kérem. :)
Üdvözlettel,
Beszedics Otília
Ja, még egy kérdést hadd tegyek fel - az Ön személyeskedő megjegyzései után talán részemről is beleférhet! Ugye nem szándékozik visszatérni a vendéglátóiparba? ;)
VálaszTörlésÜdvözlettel,
Beszedics Otília
A hiba szerintem elsősorban az volt, hogy a pórul járt vendégek nem rögtön az étterem vezetőinek jelezték a problémát, akik - mint az a tulajdonos leveléből ki is derül -, a lehető legkorrektebb módon próbálták kezelni a kellemetlen helyzetet. Lehet vagdalkozni és pocskondiázni mások munkáját, de nem hiszem, hogy egy blognak ez lenne a feladata. Nem voltam jelen, tehát nem tudom megítélni a konkrét esetet, de már többször jártam az Enoteca Corsoban és nekem még nem volt hasonló tapasztalatom, sőt én inkább általában az igyekezetet és a jobbító szándékot éreztem. Mindenki hibázhat. De véleményem szerint nem korrekt egy indulatoktól túlfűtött írással nyilvánosan rontani a hely megítélését anélkül, hogy előbb a másik felet is megkérdeznék. Annak ellenére is, hogy a vendégnek tényleg mindig igaza van.
VálaszTörlésÜdv,
Németh András
Kedves András!
VálaszTörlésMiért? Miért nem írhatom meg - igen, akár indulatból - a véleményemet a saját blogomon? Ki mondja meg, hogy az ÉN blogomnak mi a feladata?
Ha jót írok, akkor az a feladatom?
Ez velem megesett, és úgy gondoltam megosztom az emberekkel. Ha valami egészen jó történik (lásd. Ráspi), azt is megírom.
Én a blogomon nem moderálom a kommenteket, tehát mindenki hozzáteheti a maga véleményét. Ráadásul bemásoltam a tulajdonosnő - máshol tett, ezért addig nem publikus - pozitív reagálását.
Felháborító bánásmódban volt részünk. Az lett volna furcsa, ha nem így reagálok. Örülök, hogy vannak gourmet éttermek Budapest határain túl is, de ettől még nem fogok hímes tojásként bánni velük. Ez a XXI. század, minden jó és minden rossz is fénysebességgel terjed.
Inkább arra kell figyelni, hogy ilyen fatális hibák ne történhessenek meg, és amikor legközelebb egy nálam fontosabb SZAKÍRÓ (akár blogger) a helyen ebédel, csupa pozitív jelenjen meg róla.
Üdvözlettel,
Nikoletti Petra
Kedves Petra!
VálaszTörlésSzerintem az igenis hiba, hogy elsőként nem az étterem vezetőivel próbálta meg rendezni a problémáját. Ha tőlük elutasító választ kapott volna, akkor teljesen egyet tudnék érteni az ingerültségével. Természetesen a blogjára mindenki azt ír amit akar, de szerintem a korrektség egy blognál is alap kellene hogy legyen.
Üdv,
Németh András
Kedves András!
VálaszTörlésEgyet értenék Önnel, ha hírmagazinként pozícionálnám magam. De ez egy szubjektív blog, és mint ilyen, nem az objektív tényközlésről, hanem az én véleményemről szól. Deklarálva, arccal és névvel vállalva.
Igen, ha kritizálok, negatív véleményt nyilvánítok, nem vagyok szimpatikus. Máskor is megesett már. A korrektségem pedig kimerül abban, hogy az igazat írom. Illetve az őszinte véleményemet.
Üdv,
Nikoletti Petra
Kedves minden eddigi blogbejegyző!
VálaszTörlésElkezdtem olvasni a Corsoval kapcsolatos "szópárbajt", de bevallom a végére meguntam. Ennyiszer lerágni egy csontot?! Valamelyikötök megunhatná már...
Én egyetértek a felháborodott vendégekkel és nevetségesnek tartom a Babos Attila által leírtakat. Mondom ezt tüke pécsiként és olyan emberként, aki szintén fontosnak tartja a helyi értékek megbecsülését. Ha valaki hibázik, akkor kérem azt vállalja fel és ne mentegetőzzön nevetséges módon!
Lehet, hogy a t. újságíró kolléga csodás élményekben részesült a Corsoban, de én már másodszor jártam meg az étteremnél. Illetve pontosítok, először még Susogóként üzemelve ültem be hozzájuk pár éve egy rozé kacsasültre - azóta ismerem a kacsaízű rágógumi fogalmát... Lehet, hogy lelkes és kísérletező kedvű a szakácsuk, de én szeretem, ha a hús kellően meg van sütve és elomlik a számban. Ez asszem a rozé kacsára is érvényes lehet...
Most újra egy gasztroblogon találkoztam az étterem nevével - és annyi jót és szépet írtak róluk, hogy teljesen belelkesültem és újra próbát tettem velük.
Nos nálam másodszor is elbuktak!
Röviden: az ételektől nem estem hanyatt, különösen a levesektől, amiket nem is volt kedvünk megenni teljesen, annyira íztelennek bizonyultak. A kiszolgálás lassú volt és mondhatni amatőr, a várakozási idő pedig meglepően hosszú - bár mindösszesen ketten voltunk a párommal az étteremben... Lehet, hogy friss és bio alapanyagokkal dolgoznak, de én - bár nem vagyok oda a túlfűszerezett étkekért - itt alig éreztem ízeket és nem is éreztem olyan harmóniát az összetevők között, mint ami elvárható lett volna.
Szerencsére van bőven étterem Pécsett, a Király utcában és azon kívül is, tudnék választani...
Vagy említsem pl. Villányt? Ahol most már a borok mellé tökéletesen felnőttek a nevesebb pincészetek éttermi kínálatai!
Nos én sem hiszem, hogy többször vendég leszek ebben az étteremben...
Michelin csillag várományos??? Mert ilyesmiket olvastam a neten... Még ezen sem csodálkoznék! De akkor meg lenne a véleményem a csillag-osztogatókról is. Amit én tapasztaltam, az nem vall profizmusra. Sajnálom, de így szerintem a Susogó sorsára fog jutni ez a hely is!
Pécsiként teljesen véletlenül találtam a blogra, végigolvastam. Rémisztő volt :)
VálaszTörlésKedves Petra!
A Babos nem 100-as. Ebben a városban ezt mindenki tudja. Számtalan hasonló vitába keveredett már, mindenféle fórumon. Kérlek ne utána ítélj meg minket, pécsieket.
Gondolj a korrekt tulajdonos válaszára, és ha legközelebb felénk jársz, próbálj ki akár másik helyet is.
"Én többet ide be nem teszem a lábam! "
VálaszTörlésDe jó, több hely lesz a normális embereknek!!
Ja, még valami: "felháborító"!!! A konzumidióta picsogása, ha nem megfelelő számára királyi seggének fényesre nyalása. Fel voltam háborodva, te jó ég, egyszerűen felháborodtam...
VálaszTörlésNe blogot írj, főleg ne véleményt, nem való neked. Sokszor voltam ott, semmi hiba nem volt sem a kiszolgálásban, sem az ételben.