Art Deco 36m2-en

Az újlipótvárosi 36m2 lakás munkálataihoz már akkor hívtak, amikor a térszervezés koncepciója már kialakult, ám a tulajdonos és a kivitelező nem tudtak megbirkózni a problémával, miként oldják meg a feljárást az alvó galériára. A fal mellett ugyanis épp egy kéménypillér állta el az utat.
A probléma megoldásáról már korábban írtam, egy két oldalról cd és könyvespolcként funkcionáló matrózlépcsőt állítottunk a térbe.
Most végre fotózható állapotba került a lakás, és már igazán csak az utolsó simítások hiányoznak.Amikor először beléptem a házba, majd a lakásba, elhagyta a számat az "art deco"... Soha még ilyen nyitott fülekre nem talált egy kezdeti elszólásom, ezzel el is dőlt a berendezés fő csapásiránya. A szó igazán jó értelmében vett konzervatív értékrenddel megáldott fiatal sebész tulajdonos mint kiderült, elve rendelkezett néhány stílusba vágó tárggyal, és a megbeszéléseinket követően - velem együtt - lázas kutatásba kezdett az egyes aukciós oldalakon.
Bár én a lakás apró méreténél fogva valami nagyon világos, inkább színes, modernebb irányvonalat követtem volna enyhe art deco beütéssel, végül Gábor, a tulajdonos "nyert", és a klasszikusabb vonal, valamit a barna tónusok kaptak erősebb hangsúlyt. Minden részleten úgy háborúztunk, mint egy régi házaspár, és utólag megbeszéltük, hogy mindketten nagyon élveztük ezeket a csatákat.Miután a konyha a nappaliba került, arra törekedtem, hogy minél kevésbé érződjön a jelenléte. Funkcionálisan a maximumot kellett nyújtania, mert Gábor szeret főzni, és szokott is, hangulatában viszont a lehető legjobban integrálni szerettem volna a lakótérbe. Ezért a nappali egyik falát teljes egészében bebútoroztuk, ahol az alsó szekrényben tett magassági ugrás jelzi csak a konyha végét. A legnagyobb harc talán a bútor színe körül zajlott. Gábor ragaszkodott a wenge árnyalathoz, én meg ezer alternatívát kerestem rá. Végül beadtam a derekam, elvégre mégiscsak az ő lakása...:) És elégedett vagyok az eredménnyel. Tényleg meleg hangulatú, bár tölggyel is megnézném...
Miután aprócska lakásról van szó, a költséghatékonyság kiemeltem fontos volt. Egyértelmű, hogy a tulaj nem itt fog megöregedni, és - remélhetőleg - még középtávon is kinövi a teret. Bár bizonyos részletekben egyikünk sem volt hajlandó kompromisszumot kötni, ilyen például a minőségi tapéta és bútorszövet, vagy a tömör tölgy lépcső, sajnos a beépített bútorok frontja és az eredetileg kőre tervezett pult "áldozatául estek" a keretnek. Én mégis úgy érzem, hogy a minőségi kiegészítők végül átvették a hatalmat a lakáson.A fürdőszobába, miután mérete még a kicsinél is kisebb, eredetileg fehér és nagyon kis osztású burkolatot terveztem. De mit tegyen a lakberendező, ha a tulaj halálosan beleszeret két 30x60-as lapba és egy barna üvegmozaikba? Bár épp csak egy keskeny mosdó, egy felültöltős mosógép, meg egy zuhanyzó fér el, nem lett nyomi a tér, sőt kifejezetten elegáns. Csak itt ez most nem nagyon látszik, mert képtelenség fotót készíteni róla! :)Egyáltalán nem érződik a lakáson az apró mérete. Sikerült helyet szorítani egy külön alvótérnek, alatta egy gardróbszobának, ahol a zongora (!) is kényelmesen elfér, ráadásul mindkét helyiség külön ablakkal rendelkezik. A lakást Gábor elképesztő állapotban vette át. Mindent fel kellett robbantani, és a téglától újjá építeni. Köszönhetően a maximális körültekintésnek ár kérdésben (csomó minden külföldről érkezett, például a két szárnyú üveg zuhanyajtó, vagy időnként parkolókban találkoztunk gyanús alakokkal, esetenként furcsa raktárakba tévedtünk), végül a felújítás - az összes munkálatot, az új bútorokat, az áthúzott kanapét, a lámpákat és mindent beleszámítva - 3,5 millió forintból készült el. Szinte el se hiszem...:)

TILKA - textil kábelek, lámpák, hosszabbítók

Az egész világ hódol az új őrületnek: a lámpa egyszerűen önmaga, azaz nem áll másból, mint foglalatból és színes textilkábelből. Hódítanak a különleges fényforrások; a villanykörték, izzók, önmagukban stíluselemmé váltak.
A Tilka textilkábel és lámpamanufaktúra meglovagolja az aktuális áramlatot, és elképesztő színválasztékban kínálja portékáit: lámpákat, kábeleket és hosszabbítókat. Igen, miért kéne egy hosszabbítónak valami megtűrt fekélyként hirdetnie az elektromos tervezés hiányosságait?! Toljuk előtérbe, kúszassuk fel a falon, vidáman, színesen.
Jaj, de örülök a Tilkának. Nem olyan rég csak egy piros kábelért mi ámokfutásba kezdtem itthon, most meg karnyújtásnyira van 12 bázis és 6 pasztell szín! Összeraktam őket, nézzétek, mennyi! :)Van egy-két helyes lámpa is, például a "több funkciós" nyitó darab, vagy a druszám, Petra, aki maradék csomagolópapírból készült...De nekem mégis csak a sima zsinórosok lesznek a kedvenceim, biztos azért, mert a "csináld magad" őrület eddig engem egyedül lámpa-fronton ért el. Majd meg is mutatom, hogy...Köszi, Tilka, nyertetek egy őszinte rajongót és egy törzsvásárlót egyben! :)

Ligne Roset - Októberi leárazás

Ha van kedvenc darabotok a ligne roset-nál, most érdemes beszerezni! :)

Tárolás a gyerekszobában

A gyerekszoba a lakásnak az a pontja, amelyet minden, még a lakberendezést messziről elkerülő szülő is - pénzt és energiát nem sajnálva - dekorál, csinosít, alakítgat. Kell is a sok befektetett munka, ez a szoba ugyanis nagyon sok funkciónak kell, hogy megfeleljen, a hangsúly ráadásul mindig más és más feladaton van. Ezért aztán meg kell nyugtatnom minden anyukát: nincs abban semmi furcsa, ha két-három évente átrendezi gyermeke rezidenciáját. Ez teljesen normális, sőt szükséges.
Ezt a mai posztot nem az egész szobának szentelem, pusztán egy lényegi elemnek, a tárolásnak.Gyermekünk első hat hónapjában a játékoknak nincs még nagy szerepe (nem mondom, hogy a szülők egy része ne esne időnként túlzásba, de hát ki ne akarna mindent összevásárolni az újszülött feletti örömében). Egy-egy kisebb kütyü, rágóka, csörgő, ezek mind elférnek akár egy fiókban. Ezután szép lassan kezdenek halmozódni a kis izék: gurulós autók, építő kockák, ügyességi játékok, hangszerek, stb. Nagy rakat játék-massza, amely nem igényel mást, mint néhány jól megtermett ládát, ahová valamilyen logika szerint csoportosítva ömleszthetjük be a cuccot.
Bármilyen láda megteszi, a népi ládapadtól kezdve a barkácsáruházakban beszerezhető színes műanyagdobozokon át a fonott kosárig minden mehet. Nem árt neki, ha gurulós, így a gyerek könnyen tologatja a kívánt helyre (például a nappali közepére...:)).Ahogy nő a gyerek, és a papírt viszonylag kevés balesettel kezeli, jönnek a könyvek. És jön a gyurma, a festék, és megannyi dolog, amit jobb, ha szülői felügyelet nélkül nem ér el. Így hónapról hónapra, évről évre nő a polc szükséglet.A nagyobbacska, emeletes ágyra érett gyermek szobájában nagy könnyebbség a különböző tároló funkciókkal ellátott ágy. Ez a korosztály ráadásul már jellemzően valamilyen gyűjtő szenvedéllyel rendelkezik, és szereti, ha becses gyűjteménye mindenkor szem előtt van.A ruhákat persze ugyanúgy szekrényben tároljuk.Kis gyerekszoba esetén szettben érdemes gondolkodni az optimális helykihasználás miatt. A kombinált szekrény-polc-ágy íróasztal megoldások kiterjedésben és magasságban is legjobban hasznosítják a meglévő teret, magyarán így tárolhatjuk a legtöbb köbméter cuccot.A végén pedig úgyis elköltözik a gyerek, és meg lesz végre az áhított dolgozószobánk! :)

Képek: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt

Boskke a konyhában

Nem mondom, hogy a legsikeresebb posztom volt a mai lógó cserepes, ennek ellenére teszek még egy próbát vele, mert én nagyon bírom. A leghasznosabb talán a konyhai felhasználás, ahol a fűszernövényt fejjel lefele lógatva tényleg egyszerűbb az élet, hiszen a frissen vágott zöld egyből a tálba hullik.

Boskke Sky Planter Magyarországon

Az új-zélandi Boskke cég Sky Planer fejjel lefele lógó kaspói 2011-ben elnyerték a Reddot design díjat. Idén a Boskke Hungary elhozta nekünk a 2012 évi újdonságokat, amelyeket október 5. és 15. között nézhettek meg a 1065 Budapest, Hajós utca 25 szám alatt található Pezsegő Bárban. Pezsgő és dizájn - tetszik nekem ez a párosítás! :)

Pécs, Enoteca Corso: kiszolgálásból megbukott...

Jesszus, még mindig a hétvége eseményein háborgok, pedig minden milyen jól indult... :)
Pécs az én lieblingem, öt évig éltem a városban, a legszebb diákéveimet töltöttem ott. Most viszont abba a korba értünk, amikor egymást érik az esküvők. Barátok, volt évfolyamtársak házasodnak nyakra-főre, évente van alkalmam ellátogatni egy-egy pécsi lakodalomba.
A pécsi Entoeca Corso híre már jóval azelőtt elért hozzánk, hogy két éve beültünk volna egy 8 fogásos, borral kísért degusztációs menüre. Én mai napig annak a hal menünek az emlékét őrzöm az egyik legszebb gasztro-élményemként, pedig voltunk jó pár világszínvonalú étteremben azóta is.
Nos, ezen a hétvégén ismétlésre vágytam.
Tegnap délután egy 16 fős társasággal (a másnapos násznép kemény magja...) késői ebédre ültünk ki a teraszra. A hely koncepciója változott, a földszinti bisztró egy részét delikátesz bolt vette át, az emeleti étterem nagy körasztalos eleganciájából pedig visszavettek, a lenti asztalok egy része felkerült. Az enteriőr elegáns maradt, a lazulást az esetlenül odahelyezett régi pepsi hűtő és a lenti, nagy műanyag lámpák felköltöztetése képviselik, mind konzekvensen ütik a teret, és a bohó eklektika helyett értelmezhetetlen káoszt okoznak. Nem segít a bóvli tapéta sem, ami már bántóan üti a hihetetlenül színvonalas, paneles falburkolatot.
Ilyen volt:Ilyen lett:Visszatérve a minket ért meglepetésekre... Illetve kezdem azzal, ami nem lepett meg: az étel változatlanul hihetetlenül finom volt - mire hajlandó volt megérkezni. Előző nap foglaltuk az asztalt, számolniuk kellett volna azzal, hogy fogyasztás is lesz, nem pedig fél órát várakoztatni egy levessel, és egy másik ötven percet a főétellel... Danival (férjemmel) 10 perccel később rendeltünk, ettől függetlenül megkaptuk a többiekkel együtt a leveseket. Majd, amikor a főételeket szervírozták, és amikor mindenkié kint volt már az asztalon (Dani csirkéje is!!!), jeleztem a felszolgálónak, hogy az enyém hiányzik. A bosszantóan modoros pincér mosolyogva közölte, hogy én később rendeltem, azért nincs még itt az étel, se elnézést, se semmi... Tudni kell, hogy egy hideg előételt kértem főétel gyanánt.
Aztán telibe leöntötték az egyik barátnőnket ásványvízzel, de a fejét eltalálva, végig a teljes pohár lé csorgott a fején, és a ruháján, mintha elkapta volna egy durva nyári zápor. Ez egy malőr, előfordulhat mással is, jelentősége a fizetésnél lesz.
Lehet, hogy nem voltunk éppenséggel álomvendégek, páronként külön kértük a számlát például. Azt mondták, hogy akkor be kell mennünk a számítógéphez, és ott fizessünk. Sorban álltunk a kasszánál, mint egy McDonald's-ban...:) Képzeljétek, a gépben más árak vannak, mint az étlapon, és az egyik párról 1000 Ft-tal többet gomboltak le. Egyszer nem hangzott el, hogy bocsánat, csak hogy "megölöm ezt a hülye informatikust!". Amikor méltatlankodtunk, hozzátettük még, hogy "az üdítővel leötnött barátnőnk sem kapott semmilyen kompenzációt", a sztori végére a csattanó ekkor érkezett: "de, kérem, ne túlozzunk, nem üdítő volt, hanem ásványvíz, és különben is, azt már megbeszéltem a kolléganőnkkel..." :)))Hiába nagyon finom az étel, és meglepően jó az ára, ha távozáskor úgy érzem magam, mintha belém rúgtak volna, keserű marad a szám íze, és az ár-érték mindjárt a béka segge alá kerül.

Én többet ide be nem teszem a lábam!

(Milyen más volt a helyzet például a RÁSPI-ban! :))

Képek forrása: dining guide, körhinta blog, miniMálna

Kép kompozíciók a falon

A lakásunk otthonossá varázsolása igazán nem igényel nagy munkálatokat. A falak megfelelő felöltöztetése és egy-két párna csodákat tesz. Készítettem egy kis összeállítást, vagy inkább ötletbörzét, ha valami hasonlót terveztek.

Ha minimál otthonotokat stílusban akarjátok tartani, szabályos rendben kerüljenek fel a képek:Különleges megoldás, ha nem csak a keretezett képeket, de üres kereteket, egy órát, szép tárgyat is beletesztek a kompozícióba.Persze a képek önmagukban is jól mutatnak.Kiemeli a kompozíciót, ha falfestéssel "kijelöljük" a helyét.Egy full Ikea összeállítás. Ebből is látszik, hogy nem a bútorok beszerzési forrásán múlik az otthonunk különlegessége, hanem a mi kreativitásunkon (vagy a lakberendezőnkén...:)). Persze inkább saját képeket, vagy máshonnan felkutatott alkotásokat tegyetek a keretekbe, mert képet az Ikeából beszerezni az tényleg ciki és fantáziátlan is (egy-két beleszeretőst leszámítva, ami megesik néha).Színes falon, színes képek, a fehér dominanciája (pl. paszpartu) összehozza a kompozíciót a fehér bútorokkal. Hatásos, üde, tavaszi hangulat.Fekete-fehér, ami a bútorokkal is harmonizál. Persze kell hozzá a vidám párna és kanapé.Nagy divat (én is szertem...) a kék-fehér összeállítás. Ennek is jól áll, ha színt csempészünk a környezetébe, például párnák formájában.Mit és honnan?
Nyilván a lakás stílusától is függ, de az én nagy kedvencem a stílusok keverése. Antik és modern keretek, kicsi és nagy méretben egy-két keret nélküli kép együtt.
Egyszerű modern kereteket leginkább az Ikeából érdemes beszerezni, nekem a Ribba az egyik kedvencem. Ha megnézitek a fenti képeket, több kompozíció magját is az alkotja.Antik, régi, vagy régies képkereteket sem nehéz beszerezni. Irány a Vatera, vagy a különösen nagy kínálattal rendelkező, váci VF antikvitás.Jó képkeretezést, az eredményekről pedig várom a fotókat! :)

Forrás: itt, itt, itt, itt és itt

Hétvégi matiné

Jaj-jaj, elképesztően imádom ezt a mai matinés lakást. Mátyás Madridban van. Nem, nem Stockholmban, akárhogy is gondolnátok első ránézésre, csekkoljátok a spalettákat! Elképzelni nem tudok (jobb szó nem jut eszembe) szexibb eklektikát, mint a déli és skandináv mixet! Tényleg ritka az olyan otthon, ahova változtatás nélkül beköltöznék, de ez most olyan. Pláne Madridba!Fotók: micasa