![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOUkcpjL2IeJlQJD0ilK2WXvaMRMNdTzwWElIgR1HrL6GMISlQPH_R-jotLS3xEP0Wtw3HpHdwCvUmg5TaIpmmvgu_2_wXEXnPkHROUuBcgkpCLtynMXrfZUgtkJFJgA5zvW3cNMHg-K5R/s480/entoecacorso02.jpg)
Jesszus, még mindig a hétvége eseményein háborgok, pedig minden milyen jól indult... :)
Pécs az én lieblingem, öt évig éltem a városban, a legszebb diákéveimet töltöttem ott. Most viszont abba a korba értünk, amikor egymást érik az esküvők. Barátok, volt évfolyamtársak házasodnak nyakra-főre, évente van alkalmam ellátogatni egy-egy pécsi lakodalomba.
A pécsi Entoeca Corso híre már jóval azelőtt elért hozzánk, hogy két éve beültünk volna egy 8 fogásos, borral kísért degusztációs menüre. Én mai napig annak a hal menünek az emlékét őrzöm az egyik legszebb gasztro-élményemként, pedig voltunk jó pár világszínvonalú étteremben azóta is.
Nos, ezen a hétvégén ismétlésre vágytam.
Tegnap délután egy 16 fős társasággal (a másnapos násznép kemény magja...) késői ebédre ültünk ki a teraszra. A hely koncepciója változott, a földszinti bisztró egy részét delikátesz bolt vette át, az emeleti étterem nagy körasztalos eleganciájából pedig visszavettek, a lenti asztalok egy része felkerült. Az enteriőr elegáns maradt, a lazulást az esetlenül odahelyezett régi pepsi hűtő és a lenti, nagy műanyag lámpák felköltöztetése képviselik, mind konzekvensen ütik a teret, és a bohó eklektika helyett értelmezhetetlen káoszt okoznak. Nem segít a bóvli tapéta sem, ami már bántóan üti a hihetetlenül színvonalas, paneles falburkolatot.
Ilyen volt:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCJi2StFXmnB5jYysMV4lMkVnRkozq9xfv838fj926i6OeNqvJAaRE4elzWZQ8wbZapb9NvjCu4W8wK_lCnCpSrUKHCHVBsg6uM70EgFseUtw2cxszNsxpPOZCt0fgQMgYex4NM491_lGy/s480/entoecacorso00.jpg)
Ilyen lett:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoqvHEn-rxV9PXI_gM8EKBb0qWkYdD-6HPXzEj_Kq1HSbeCqmDulbkfygqKsZz8c-25r_CesFA0Dodm4r6Bl6pAAMGkqPGff0kAyhxWtB5q6cC3ji8CiiVoFqOsZxKGz6mbOIlxKiOewZ8/s480/entoecacorso01.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEildxPCEZWDQGz4T5VXwXMEpuHEqOsiaKgq291ydovtFBSdloUnC_i5JFgAk_VR3xb8a2FthvSvzJ9o_UuId_MWbl5fQFlU9-W3Mj4xtLs6ja98HV8aIs9n0PutBMHK7P04gcDroyPAXRtQ/s480/entoecacorso04.JPG)
Visszatérve a minket ért meglepetésekre... Illetve kezdem azzal, ami nem lepett meg: az étel változatlanul hihetetlenül finom volt - mire hajlandó volt megérkezni. Előző nap foglaltuk az asztalt, számolniuk kellett volna azzal, hogy fogyasztás is lesz, nem pedig fél órát várakoztatni egy levessel, és egy másik ötven percet a főétellel... Danival (férjemmel) 10 perccel később rendeltünk, ettől függetlenül megkaptuk a többiekkel együtt a leveseket. Majd, amikor a főételeket szervírozták, és amikor mindenkié kint volt már az asztalon (Dani csirkéje is!!!), jeleztem a felszolgálónak, hogy az enyém hiányzik. A bosszantóan modoros pincér mosolyogva közölte, hogy én később rendeltem, azért nincs még itt az étel, se elnézést, se semmi... Tudni kell, hogy egy hideg előételt kértem főétel gyanánt.
Aztán telibe leöntötték az egyik barátnőnket ásványvízzel, de a fejét eltalálva, végig a teljes pohár lé csorgott a fején, és a ruháján, mintha elkapta volna egy durva nyári zápor. Ez egy malőr, előfordulhat mással is, jelentősége a fizetésnél lesz.
Lehet, hogy nem voltunk éppenséggel álomvendégek, páronként külön kértük a számlát például. Azt mondták, hogy akkor be kell mennünk a számítógéphez, és ott fizessünk. Sorban álltunk a kasszánál, mint egy McDonald's-ban...:) Képzeljétek, a gépben más árak vannak, mint az étlapon, és az egyik párról 1000 Ft-tal többet gomboltak le. Egyszer nem hangzott el, hogy bocsánat, csak hogy "megölöm ezt a hülye informatikust!". Amikor méltatlankodtunk, hozzátettük még, hogy "az üdítővel leötnött barátnőnk sem kapott semmilyen kompenzációt", a sztori végére a csattanó ekkor érkezett: "de, kérem, ne túlozzunk, nem üdítő volt, hanem ásványvíz, és különben is, azt már megbeszéltem a kolléganőnkkel..." :)))
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIrUeNFLqR4ZIJsvv_OwHq2VFrKpoWlj8BWnwOhDtc9BfGxR314QX0H2OJPJvfo7hNcWxbj8gE3qua_492AABAfUGNg_QwGV7ZkBFpabXTJqGz4X_aSKvGvQ7juk73OYErablae9pM31Sp/s480/entoecacorso03.jpg)
Hiába nagyon finom az étel, és meglepően jó az ára, ha távozáskor úgy érzem magam, mintha belém rúgtak volna, keserű marad a szám íze, és az ár-érték mindjárt a béka segge alá kerül.
Én többet ide be nem teszem a lábam!
(Milyen más volt a helyzet például a
RÁSPI-ban! :))
Képek forrása:
dining guide,
körhinta blog,
miniMálna