Már az eddigi bejegyzéseimből is kiderülhetett, nekem New York nem azért a kedvenc városom, mert vannak felhőkarcolói. Bár a 5th Avenuenak is megvan a maga lélegzetelállító atmoszférája, ami órákra beszippant, az én kedvenceim a kis sorházas, bohókás környékek: East Village, Greenich Village, a fiatal és wamp Meatpacking District, a bulis Soho, vagy a szárnyaikat próbálgató dizájnerek székhelye, a Noho. Szerintem sokan nem is sejtik, ezek milyen hangulatos és barátságos környékek, mennyi szuper-érdekes látnivalóval, kulináris ígérettel.
2009-ben adták át a New York City High Line-t, az 1930-as években épült ipari vasúti felüljáró átalakításával létrejött parkot, amely a Meatpacking Districtből indul (a legmenőbb partykat jegyző The Standard Hotel alól) és 2,3 kilométer hosszan fut végig Chelsea felett, a házak között. Csomó izgalmas történés van itt: mozgó és fix padokon lehet pihenni, a szándékosan kialakított vízátfolyásokon élmény mezítláb sétálni, a barátok az utcákra és a Hudson folyóra néző hangulatos kilátókon trécselnek. Kedvenceim azok a részek, ahol egy-egy forgalmas utca felett lehet ülni, és szemből nézni az elhaladó autókat.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
Néhol, a házak között, optimális az akusztika, itt privát koncerteket élvezhetünk.
Egy kis tipp: nem is "szállhatunk" le jobb helyen, mint a Chelsea Market, ahol muszáj talponállva friss osztrigát és homárt vacsorázni!!!...:)
Papírtányéron szervírozva, műanyag evőeszközzel fogyasztva. :)
És majdnem lehagytam a mai meglepetést!!! Az itteni taxiknak érintőképernyős kijelzőjük van, amelyiken akár térképen követhetjük az útvonalunkat, vagy nézhetünk műsorajánlókat, reklámokat. Itt láttam egy interjút a Fitz and the Tantrums-sal, gyorsan el is mentettem a nevüket, mert bejött a diszkós pörgés. Vigyázat, fülbemászó! :)
Forrás: saját képek, feljavítva néhány arch daily professzionális fotóval.
