Ha engem kérdezel, sehogy, de bemutatom Felicia Cohen, elvetemült, ámde kispénzű Manhattan (NYC) mániást - amit egyébként tökéletesen meg tudok érteni - aki igényeiből jelentősen alább adva beköltözött egy félszobányi méretű lakásba (ezt már kevésbé).
Nagyon szórakoztató videó járja be az Internetet. A képsorokon Felicia vezet (:-)) körbe minket otthonában. Megmutatja, miként szabadult meg a szekrényajtóktól a több hely érdekében, hogy tudatosan vertikálisan terjeszkedik és elmeséli, hogy első éjszakán pánikrohamot kapott a finoman szólva is kevéssé komfortos belmagassággal rendelkező ágyában.Ezzel szemben elmondja azt is, hogy egy háztömbnyire lakik a Central Parktól, ahova naponta kijár, számos könyvtár, bár és étterem található a környéken, a metró néhány percre van csak - és mindezek ellenére sem kell aggódnia a bérleti díj miatt. Rendszeresen fogadja barátait a kislakásban, akik már csak azért is szeretnek ott lógni, mert barátságosnak találják a kuckósságát.
Nem is kérdezem meg, hogy laknátok-e itt, mert minden épeszű ember nemet mondana... Pedig szerintem létezik az a szituáció, amikor ez is megteszi.
Mint egy kollégista... mi is hasonlóan éltünk az egyetem alatt. :)))
VálaszTörlésAmikor kénytelen voltam a gyerekkel egy hetet eltöltnei egy kb. 5 nmes kórházi szobában, rájöttem, hogy a térérzet teljesen relatív dolog. Ebben a pici lakásban a videót nézve fura módon a legjobban a konyha nem léte zavart, pedig nem is szoktam főzni nagyon, de vhogy mégis hozzátartozik a lakás lakásérzetéhez, legyen bmilyen pici is. Egyébként meg a sok dolog közül amit szerettünk volna a lakásunktól, végül mi is a méretnél kötöttünk kompromisszumot (azért nem 9nm :)). És vagány, hogy a tulaj ilyen pozitivan áll hozzá.
VálaszTörlés