Ma Magyarországon, egy-két szakmabelit leszámítva, az emberek nem vevők a loftokra jellemző ipari dizájnra, tudtam meg tegnapelőtti
ArtKRAFT-os látogatásom során. Saját tapasztalatom ennek némileg ellentmond, a blog egyes bejegyzéseinek olvasottsági statisztikái ugyanis azt mutatják, hogy az embereket nagyon is érdekli a stílus. A problémát én inkább abban látom - ezt meg a szakmai tapasztalatom mondatja velem - hogy az emberek többsége nagyon nehezen képzel el egy-egy bútordarabot leendő környezetében. És itt kapcsolódnak be a történetbe a vizuális kultúrát hirdetni hivatott lakberendezők. Az ő feladatuk, hogy kézi, vagy számítógépes látványtervekkel megfelelő környezetben láttassák ezeket az érdekes darabokat, amelyek így egy átfogó koncepció részeként helyükre kerülnek. De mit látok a magyar lakberendezési magazinokban (és tisztelet az egyre bővülő számú kivételnek)? Kevés, szinte semmi fantáziát, csupa kika-ikea, jól fésült szalonlakó bútort, és - jellemzően - nívótlan dekorációt (értem ezalatt posztereket, a giccses-geil, ráragasztott rémségekkel díszített
Marburg tapétákat). A Magyarországon jellemző, kevés új lakásra eső töménytelen mennyiségű lakber magazin felállás felhigítja a megjelenő anyag minőségét, és ennek végső soron a szakma látja kárát. A szakma, aki nagyon messziről szalad neki a közízlésnek: nehéz megnyitni az emberek szívét a friss, nemzetközi tendenciákra, ha az szöges ellentétben van az általuk eddig látottakkal. A megrendelőknek végső soron mindegy: ha funkcionálisan jól működő lakásról van szó, hol érdekli őt, hogy a wenge már ezer éve nem menő?! Kicsit szenzációhajhász az összehasonlítás, de azért nem hagyom ki, ha már így befészkelte magát a fejembe: ha azt látjuk a tévében, hogy a környezetünk segg hülye (értem ezalatt a VV nívós emberállományát), akkor nem lesz igényünk fejlődni, hiszem már így is kurva okosak vagyunk...
De, hogy ne ez a pesszimista végkicsengése legyen a mondandómnak, ajánlom magunkat,
dizájn bloggereket, akik saját elhatározásunkból, jobban fogalmazva, egyfajta belső kényszerből, mindenféle kötelezettség és megkötés nélkül képviseljük azt, amiben hiszünk. Az egész világ anyagából merítünk, és mutatjuk be a nekünk tetszőt, felvállaltan szubjektíven, így garantáltan sokszínűen. Ámen...:)
A képek forrása:
Jordi Canosa
Ma Magyarországon, egy-két szakmabelit leszámítva, az emberek nem vevők a loftokra jellemző ipari dizájnra, tudtam meg tegnapelőtti ArtKRAFT-os látogatásom során. Saját tapasztalatom ennek némileg ellentmond, a blog egyes bejegyzéseinek olvasottsági statisztikái ugyanis azt mutatják, hogy az embereket nagyon is érdekli a stílus. A problémát én inkább abban látom - ezt meg a szakmai tapasztalatom mondatja velem - hogy az emberek többsége nagyon nehezen képzel el egy-egy bútordarabot leendő környezetében. És itt kapcsolódnak be a történetbe a vizuális kultúrát hirdetni hivatott lakberendezők. Az ő feladatuk, hogy kézi, vagy számítógépes látványtervekkel megfelelő környezetben láttassák ezeket az érdekes darabokat, amelyek így egy átfogó koncepció részeként helyükre kerülnek. De mit látok a magyar lakberendezési magazinokban (és tisztelet az egyre bővülő számú kivételnek)? Kevés, szinte semmi fantáziát, csupa kika-ikea, jól fésült szalonlakó bútort, és - jellemzően - nívótlan dekorációt (értem ezalatt posztereket, a giccses-geil, ráragasztott rémségekkel díszített Marburg tapétákat). A Magyarországon jellemző, kevés új lakásra eső töménytelen mennyiségű lakber magazin felállás felhigítja a megjelenő anyag minőségét, és ennek végső soron a szakma látja kárát. A szakma, aki nagyon messziről szalad neki a közízlésnek: nehéz megnyitni az emberek szívét a friss, nemzetközi tendenciákra, ha az szöges ellentétben van az általuk eddig látottakkal. A megrendelőknek végső soron mindegy: ha funkcionálisan jól működő lakásról van szó, hol érdekli őt, hogy a wenge már ezer éve nem menő?! Kicsit szenzációhajhász az összehasonlítás, de azért nem hagyom ki, ha már így befészkelte magát a fejembe: ha azt látjuk a tévében, hogy a környezetünk segg hülye (értem ezalatt a VV nívós emberállományát), akkor nem lesz igényünk fejlődni, hiszem már így is kurva okosak vagyunk...
De, hogy ne ez a pesszimista végkicsengése legyen a mondandómnak, ajánlom magunkat, dizájn bloggereket, akik saját elhatározásunkból, jobban fogalmazva, egyfajta belső kényszerből, mindenféle kötelezettség és megkötés nélkül képviseljük azt, amiben hiszünk. Az egész világ anyagából merítünk, és mutatjuk be a nekünk tetszőt, felvállaltan szubjektíven, így garantáltan sokszínűen. Ámen...:)
A képek forrása: Jordi Canosa
Kedves Petra !
VálaszTörlésCsak nem gondolta, hogy a magyar lakberendezési magazinok célja, hogy a "vizuális kultúrát" hirdessék. Ugyanúgy ahogy a VV világában sem az a cél többé tegyék a nézőket, netalántán hogy szórakoztassanak. Minkét esetben a bevétel a fontos. A bevételt pedig azzal lehet növelni, ha minél több számot el lehet adni. Eladni meg azt lehet, amit megvesznek az emberek. Vagyis az újságokba az van amit a vevők látni akarnak, kika-ikea design. És itt van a felelősség kérdése, nevezetesen a szerkesztők befekszenek ennek a vonalnak, vagyis egy cseppet sem a vizuális kultúra javítása a cél. Egy folyóirat van ilyen tekintetben Magyarországon, a Magyar Iparművészet, de ugye az nem profitorientált, illetve olyan szerteágazó az érdeklődése, hogy a lakberendezés, de még a belsőépítészet is csak igen kis szeletet kap a repertoárból...
Persze ez a téma sokkal szerteágazóbb, minthogy ilyen egyszerűen elintézhetnénk, ahogy leírtam, ezért nem is folytatom...
De hogy egy kicsit szurkálós is legyek, mért van az, hogy a lakással foglalkozó bolok, oldalk 98%-ban külföldi példák vannak ? Talán azért mert ezt szeretnék látni a látogatok ? :)
Ami a "friss, nemzetközi tendenciák"-at illeti, mért kellene, hogy a megbízót egy csipetnyit is érdekelje, elvégre nem kiállítást szeretne, hanem lakni a lakásába. Ha rokokó bútorok közt akar lakni akkor lakjon ott !
A terendit csak a szakembert érdekli, meg a sznobokat. Én mindig azt mondom a megrendelőimnek, először nézzék meg az adott tervező mit csinált eddig, mit tart fontosnak a munkái között, és ha az tetszik és valami olyanba szeretnének lakni, akkor keressék meg.
Hogy a jó oldalát nézzük a bejegyzésnek (még ha szerintem van pár tévedés is a szövegben :), mindenesetre legalább van valaki aki kimondta, és felszínre hozta a problémát, és mostantól ott motoszkál a fejében... ;)
Kedves Attila! Köszönöm a hozzászólást, mert nagyra értékelem a reagálást, és nagyon kíváncsi vagyok mindenki véleményére a témában. De azért, a van "tévedés is a szövegben" kifejezéssel nem nagyon tudok mit kezdeni, és nem azért mert nem bírom a kritikát (bár letépném a másképp gondolkodók fejét...- csak viccelek...:)), hanem mert szerintem sem igazam, sem tévedésem nem lehet a témában. Ez az én véleményem, ezzel lehet egyetérteni, vagy nem, de csak a Jó Isten tudja megmondani, mi az igazság. Mi meg csak teóriákat állítunk fel.
VálaszTörlésAmit viszont tudok: hogy az újságok ölnek egy-egy új lakásért, annyira kicsi a piac, tehát valóban nincs lehetőség minőségi szelektálásra. Minden más ezzel kapcsolatos nézetem pusztán elképzelés, egy gondolati lánc, amiből lehet még száz hasonlót gyártani...:)
A blogokon valószínűleg azért vannak 98%ban külföldi példák, mert Petrának igaza van abban, hogy lasszóval kell fogni az ízléses, jól kialakított lakásokat, elég megnézni mondjuk az ingatlan.comon hogy mit kínálnak "luxus" címszó alatt. Az utóbbi időben már az is előre lépés, hogy legalább 1-1 klassz lakás van a magyar lakber magazinokban, a szöveg viszont azok mellett is borzalmas.Az igénytelenségre szerintem siralmas kibúvó a na de ez kell a népnek.
VálaszTörlésÉn alapvetően három okot látok. A kínálat borzasztó szegényességét. Míg a nagyobb nyugati európai városok tele vannak olyan kisebb és nagyobb (Casa, Habitat,stb) boltokkal,amik IKEA áron - vagy leértékeléskor olcsóbban is - árulnak ízléses dolgokat, nálunk az egyetlen ebben a kategóriában a Butlers, és én pl. másfél éve nem találok egy normális előszobafogast meg Majának nagylányágyat... Persze lehet keresni az interneten, etsyn, webboltokban, stb., de ehhez már tényleg elszántság és sok idő kell. A másik a kirakatok: átmegyek Bécsbe és megint csak sírni támad kedvem, hogy nálunk miért nem néznek ki normálisan a boltok. Egy kirakatrendező barátom mondta, hogy gyakorlatilag Magyarországon megszűnt a szakma, nem kapnak megrendelést. És harmadikként még a kivitelezők nagy százalékának az igénytelenséget, és lelkiismeretlenségét említeném, és itt tényleg nagy nagy tisztelet a kivételeknek. Pozitív kicsengésként meg pont az ilyen blogokat, a WAMPot, az olyan pici kezdeményezéseket mint az ARTKRaft, az olyan nagyobbakat mint a Butlers, na meg az időt :))
Még egy "apróságot" említenék: sok jó ízlésű embernek nincs pénze a neki tetsző dolgokra, és akkor marad a meglévő ill. a kikás-ikeás kompromisszum. (Legalábbis az én ismeretségi körömben.)
VálaszTörlésModorka, Te jobban megfogalmaztad a mondandómat, mint én magam...:)
VálaszTörlésSzilvai, picit nem értek egyet Veled. Az ízlés nem pénz kérdése. Ez nem valami elcsépelt frázis: a vaterán, a Möbelkunstban annyi kincs van fillérekért, csak meg kell látni. Nem baj, ha valaki akár Ikeát választ (mi mást is mondhatnék, mint ikea family...:)), csak tegyen mellé fantáziadús dolgokat, és találja meg a harmóniát.
Pont erre gondoltam. Hiába tudom, hogy pl. a könyvespolcot rendes fából, rendes asztalossal kéne megcsináltatni, ha a lehetőségeim az ikeásat engedik csak meg. Nem lesz csúnya, ízléstelen, csak nem tart ki egy életen át. Pont ezért vadászom most a Vaterán bútorokra. Legnagyobb sikerélményem az 500 (ötszáz) forintos tálalószekrény az ötvenes évekből. Kis csiszolás, pácolás, és tökéletes kopott sikk lesz belőle.
VálaszTörlés