Időben távolodva a szocializmustól, és egyre jobban kiábrándulva a rendszerváltás eszméiből tör elő a nosztalgia a rendszert megéltekből, és a kíváncsiság a később született generációból. Bár számos fórum adott a rendszer alaposabb megismerésére, és a jobboldal sem enged enyhülni, a tények és az ideák mégis külön életet kezdtek élni. Nekem ez tetszik: amit poénként kezelünk, amiből viccet gyártunk, ahhoz nem tapad indulat, azaz kellően távol kerül tőlünk. Számomra a szocreál iránti megnövekedett kereslet valami ilyet jelent. Kényes téma ez, hiszen az egyének szintjén nagyon eltérő az érintettség és a politika a mai napig nem képes kitérni a szocializmus árnyékából, de a szocreál festészet növekvő árfolyama akár azt is jelezheti, hogy a társadalom lassacskán lezárja a múltat. Nekem személy szerint kifejezetten kedélyes a viszonyom a tárgyalt kor művészetével, édesapám festmény gyűjteményébe a rendszerváltás után nem sokkal bekerült egy "Csaucseszku a kárpátok géniusza" remekmű, amelyen a daliás diktátor puskát fogva, egy sebzett medve felett diadalmaskodik. Ha nem tudnám, hogy eredeti, azt hinném, valami karikatúra...
A szocialista realizmus lényegében a marxizmus–leninizmus világnézetén alapuló alkotómódszert jelenti, tehát nem stílus vagy adott formarendszer. Az elméletet 1934 augusztusában Joszif Sztálin, Nyikolaj Buharin, Makszim Gorkij és Andrej Zhdanov jóváhagyásával fogadta el a Szovjet Írók Szövettségének alakuló kongresszusa. Eszerint a szocialista realizmus megkövetelte, hogy minden művészeti ágnak be kell mutatnia a szocialista ember jobb élet reményében folytatott küzdelmét. Ábrázolásmódjában a haladónak ítélt művészeti hagyományok folytatása, a közérthetőség és a típusalkotás jellemzi. A szocialista realizmus szűkebb értelemben az országonként hosszabb-rövidebb ideig (Magyarországon 1949-től 1956-ig) tartó ún. 50-es évek művészete, tágabb értelemben pedig mindazon művészeti produktumok együttese, amelyek a szocializmus (kommunizmus) építésének ideologikus ábrázolását tűzték ki célul.
A téma egy árverés kapcsán vetődött elém: a Pintér Aukciósház február 16-án a nagyon humoros, "Soha többet! Harmadszor" címmel másodízben tart szocreál árverést. Első alkalommal az aukció olyan nagy hazai és nemzetközi visszhangra talált, hogy a beérkező vételi igények csak töredékét tudták kielégíteni. A hazai gyűjtőkön kívül 22 különböző országból érkeztek a licitek. A mostani anyag elképesztően erős, számos nagynevű művész festményét vásárolhatjuk meg, de olyan vicces csemegék is akadnak, mint Grósz Károly KB belépő igazolványa, korábbi utcatáblák, címerek, bélyegtervek. A kikiálítási árak a tételek művészeti értékének változatossága miatt széles spektrumon, egy forint és másfél millió forint között mozognak. Az aukciós kiállítás már megtekinthető a galériában (1055 Budapest, Falk Miksa utca 10.).
Nem minden vesztett az aktualításából: íme a Metróépítés c. akvarell...:)
Amikor először járt a barátom Moszkvában, én oda meg vissza voltam a képektől. Az egyik első videóm, némi Lakástrend kiállítással kiegészítve 2007-ből: http://bit.ly/fTuVcD
VálaszTörlésMegnéztem, szuper!!!! :)
VálaszTörlésGondolom, egyszerűbb úgy nosztalgiázgatni, ha az ember családjának a felét nem ezek az arcok tették volna tönkre, kitelepítéssel, agyonveréssel, bebörtönzéssel. Mert amúgy biztos nagyon vicces lenne...
VálaszTörlésFeketeribizli, szerintem minden családban akad ilyen. Az enyémben is. De ezek csak festények, képek, utcatáblák. Semmi több. Sajnálom, ha megsértettem az érzéseidet.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKissé megkésve láttam, Petra, a válaszodat, ahogy a legutolsó poszt alatt erre a régebbire kattintottam.
VálaszTörlésNem, természetesen ez nem sérti meg az én érzéseimet, nem erről van szó.
Legalábbis nem ilyen primer módon érint.
Valóban, ezek csak festmények, meg élettelen tárgyak, meg csillagok... khm. Csak nehéz eltekinteni attól, hogy ezeknek a tárgyaknak van egy többletjelentése, mert egy ilyen tárgyat felemelve jön vele az egész korszak, húzza magával a rengeteg megnyomorított életet...
Úgyhogy én ezt a vicces divatot kissé visszásnak érzem, mert egy olyan önkényuralmi jelkép, amelyhez több, mint százmillió ember vére tapad, nem annyira vicces.
Egyébként nekem van humorom sok mindenhez, de van ennek egy határa.
Például elképzelhetetlennek tartom, hogy akár a Te blogodon, akár más dizájnblogon megjelenjen a horogkereszt BÁRMILYEN formában.
Ugyehogy?
Iszonyú sokan kérnék ki maguknak. És igazuk lenne, mert a horogkereszt engem is épp úgy sért, mint azokat, akik bármilyen módon áldozatai voltak annak a jelnek. Pedig az én családomban nem volt zsidó, és engem, a felmenőimet ez nem érintette, de rendkívül együtt érzek azokkal, akiket igen.
Így hát a horogkereszt bármennyire is egy szép ősi jelkép, bármennyire is egy letisztult, esztétikus, és jól sorolható minta, vagy bármennyire is divatba jönnének a fasizmus évtizedei bármilyen kulturális vonatkozásukban, természetesen(!) a horogkereszt sohasem válhatna lakásdísszé.
Nekem művészként sohasem jutna eszembe használni, a mások iránti tiszteletből, figyelmességből....
Ezért berzenkedem az ellen, hogy vannak, akik szerint a vörös csillag válhat kedves, vicces lakásdísszé a retró jegyélben, csak mert akkor voltunk gyerekek, és ezután van, aki nosztalgiát érez....
Szóval nem az én érzékenységemről van szó, sokakéról. Csak nem mindenki olvassa a blogodat, mint én, egyébként nagyon lelkesen (! :-) ).
Ha a vörös csillagos címer iránt nem is, azok iránt igyekszem toleráns lenni, akik számára ez jó poén.
És remélem, hogy egyszer az az egyenlőségjel odakerül a két szimbólum közé.
Szia Zsuzsi!
VálaszTörlésAzért nem értek Veled egyet, mert önmagában a kommunizmus eszméje egy abszolút pozitív dolog. Azt, hogy - egyébként természetesen nem mellesleg - a gyakorlati megvalósítás meglehetősen sok és értelmetlen áldozattal járt, míg végül meg is bukott, szerintem érdemes külön választani a kommunizmus gondolatiságától. Ezért nem lehet szerintem egyenlőség jelet tenni a két szimbólum, azaz a vörös csillag és a horogkereszt között (hiszen ez utóbbi mögött deklaráltan megjelenik a kirekesztés).
Mondjuk a kádár címer esetében ez az okfejtés már nem állja meg a helyét, ebben Veled értek egyet. Az, hogy a saját lakásomban megjelenik, mert nekem ez semmit nem jelent, ez ellen szerintem senkinek nem lehet ellenvetése, nyilván nem hordom a nyakamban az utcán.
Ugyanakkor szerintem érdemes különválasztani a szocialista relikviákat és a szocreál művészetet, ez utóbbi pedig - szerintem - pont az előbbi érvelés mentén abszolút létjogosult.
Tisztelt lakberendező hölgy és művész hölgy neharagudjonak hogy most írok ehez most kerültem valahogy erre az oldalra 2022 Ben tudom nagyon régi ez a cikk de úgy érzem és bocsánat ha tolakodás tőlem de úgy érzem még kell védem a szocializmust én 23 éves vagyok tudom nem éltem még akkor szüleim és nagyszüleim Romániában éltek meg a szocializmust a caucescu rezsim alatt járt édesanyám és édesapám is iskolába meséltek a szocializmus jó és rossz oldalairol és kész tény elé állítottak hogy mit kezdek ezell hogy hogyan itélem meg ezt a korszakot én erre buzgón elkezdtem utána olvasni majd gyűjteni ezeket a számomra relikviákat és van mit romániábol mint Magyarországról szocialista cucom én nem vetem meg őket pl a szobám falát a caucescu házaspár festménye ékesíti és szerintem clas műtárgy mert az emberek meglepődve érdeklődnek utána amikor belépnek .én csak ezt szeretem volna elmondani köszönöm Gabor
VálaszTörlés