"A Loopty Loop Loopita fekvő bútorszerkezet létezéséről 2010 nyarán értesültem, amikor egy barátom szólt, hogy látott egy, az én székemhez hasonló tervet. Ekkor vizsgáltam meg részletesen, az egyetlen szembetűnő hasonlóság (a közismert spirálformán kívül) a külső faszerkezet anyagválasztása volt. A sötét fa és világos kárpit használata igen elterjedt, több száz bútortervező használja, mivel ez eleganciát és igényességet kölcsönöz. Az említett design egy földön fekvő szerkezet, és nem fából van 360 fokban meghajlítva (mint a Hug Chair), hanem fadarabokból van összeállítva, így állítható hosszabbra és rövidebbre. Tehát sem szerkezetében, sem funkciójában, sem felépítésében nem hasonlít a Hug Chairhez.Ezen kívül ebben a cikkben azt vitatják, hogy abban az évben, amikor a Loopty Loop Loopita tervezője megtervezte ezt a spirálbútort, akkor egy másik tervező rég megtervezte, legyártatta és ugyanabban az évben meg is nyert egy nemzetközi designversenyt egy rendkívül hasonló, The Therapist nevű designjával."
Gabriella teljes nyilatkozatát az ügyben megtaláljátok a Velvet tejben-vajban c. blogján.
Előzmények ITT
Engem meggyőzött. Az számomra döntő érv, hogy az ő teve ténylegesen is megvalósult, nem csak egy látványos terv maradt.
VálaszTörlésAz a szép benne, hogy a döntő érv hamis, mert a tervező Aleman szerint is gyártásba került ez a szék 2007 ben, és megvásárolható.
VálaszTörléshttp://www.yankodesign.com/2008/04/04/loopty-loop-loopita/
a kommentben olvashatjátok a tervező hozzászólásait.
Engem baromira nem győzőtt meg, pedig tudok örülni minden eredeti magyar sikernek, nagyon!
Ez a bútor nem egyedi, csak másolat, bármennyire is szeretné Gabriella, hogy ő álmodta volna meg. Eléggé égő, hogy saját tervezéseként adta elő. A Loopita szék képe nekem nem tűnik "vázlatnak", ugyanazokkal az anyagokkal, színkombinációkkal dolgozták ki, mint a koppintott valtozatot...
VálaszTörlésSajnos egyetértek az előttem kommentelő 2 hozzászólóval, ennek ellenére gratulálok Asztalos Gabriellának, hogy sikerült neki ilyen szépen elkészíttetni a Hug Chair-t.
VálaszTörlésAzért, ha jó indulatúak akarunk lenni, sztem előfordulhat hogy kb. egyszerre, két helyen, két embernek kvázi ugyanaz jut eszébe, mert nagyon hasonló impulzusok, ingerek érik, és ugyanoda jutnak. Valami nagy tudományos felfedezésnél is volt ilyen sztori(a konkrétum sajnos nem ugrik be). Persze az internet korában, ez sokkal kétségesebb, mint régebben, de elvileg előfordulhat. A Pantonnal kapcsolatos történet micsoda?
VálaszTörlésTaláltam még egy vicceset, mikozben megneztem h. a 'hug' es 'furniture' szora mit dob ki a google: http://www.arch-cs.com/2010/04/the-hug-chair-design-with-flat-plack-design/ ... a magyar hug chair után már okosan ott a copyright betu...
VálaszTörlésKívülállóként egy jól megtervezett, legyártott minőségi munkát látok, ami nemzetközi versenyeken van szerepeltetve, méghozzá sikerrel.
VálaszTörlésIgen, megértem a "fanyalgókat" is, viszont a fentebb írottak úgy tudom nem megkérdőjelezhetőek és mindenféleképp elismerésreméltóak.
Kedves Nikoletti Petra,
VálaszTörlésMinnel tobbet nezem a hug chair weboldalat ( www.hugchair.com ) annal kevesbe tunik hitelesnek az on eleg eros ragalma hogy ez a Loope lopasa.
Ezzel szemben minnel tobben nezem az On weboldalat http://www.nikolettipetra.com/ annal jobban ertem hogy onnek mint lakberendezonek miert nincs semmi munkaja es ezert van ennyi ideje egesz nap a szamitogep elott ulni es mas sikeresnek bizonyulo tervezoket jol lehuzni.
Ezek szerint az on altal istenitett Loope is lopas hisz a korabban keszitett "The Therapist" masa csak ratettek egy fasavot
http://www.optimo.be/portfolio/deelnemers.cfm?opleiding=2&school=9&year=0607
Nem is ertem hogy van onnek kepe ilyen hatterel ilyen eros vadat allitani (anelkul hogy jobban utana nezne a temanak) es a nemzetkozi zsuri tudasat megkerdojelezni?
En nekik hiszek, nem pedig egy ilyen rosszindulatu tehetsegtelen lakberendezonek/otthon ulo bloggernek!
Tisztelt Névtelen! Önnek jogában áll Nikoletti Petrát tehetségtelen lakberendezőnek tartani és nekem is jogomban áll Asztalos Gabriellát ötlet csenőnek tartani.
VálaszTörlésKedves Névtelen,köszönöm a kritikát, és talán nem fogja elhinni, de bizonyos dolgokban egyetértek Önnel. A weboldalam fényképállománya valóban frissítésre érett, ám ellentétben az Ön elképzeléseivel, ennek nem az az oka, hogy nincs mivel. Egész egyszerűen nem győzzük a sok megbízást, ami mellett ugye megfogadtam a blogírás kezdetén a napi posztolást (és ami mellett nevelem két kisgyermekem), így nem foglalkoztam még a weboldalam frissítésével, vagy a lakások kifotózásával. Örömmel jelentem, hogy a tegnapi nap egész napos elfoglaltsága az egyik munkám kifotózása volt egy lakberendezési magazinnak, így ezzel bővül majd az állományom, valamint - köszönöm a "lökést" - elkezdem körbejárni a lakásokat, hogy frissítsem a portfóliómat.
VálaszTörlésHa a munkám minősége nem tetszik Önnek, azzal nem tudok mit kezdeni: ízlések és pofonok. Szerencsére sokfélék vagyunk, ettől színes a világ, és ettől van sokunknak munkája.
Abban is egyet értünk, hogy Asztalos Gabriella széke nekem is nagyon tetszik. Ezért is írtam róla - a Világgazdaság cikkét követően - először én a lakber médiában (vagy hogy nevezzem...:)), méghozzá nem kevéssé méltató szavakat. Sőt - ha ez bármiért fontos volna - a weboldalát is nagyon nívósnak találom.
Ennek ellenére azt hiszem, jogom van hangot adni a véleményemnek, ha a fórum adott. Ha Ön vezetne egy hasonló blogot, és egy külföldi olvasó felhívná a figyelmet a - szerinte - gyanús hasonlóságra, akkor minden bizonnyal Ön is foglalkozna a kérdéssel.
Láttam a tv-ben a riportot, és nekem is nagyon tetszett Asztalos Gabriella művészi bútora. Érdekelt a dolog, és utánanéztem a neten, hogy hogyan halad. Nem vagyok nagy bútorszakértő, hobbim az elektronika, de nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá a vitához. Mert szerintem a fő sokk abból ered, hogy Victor M. Aleman munkája teljesen ismeretlen volt a magyarok számára. És Asztalos Gabriella pont az a személy, aki a legkevésbé hibáztatható emiatt. Tehát vagy magunkat, vagy a világot hibáztathatjuk.
VálaszTörlésA két bútor ugyanazon színválasztása és alapformája miatt első látásra tényleg nagy a hasonlóság. De jobban szemügyre véve látható, hogy Asztalos Gabriella Hug Chair-e sokkal esztétikusabb és kidolgozottabb, sokkal jobban néz ki. Több helyen szóba került, hogy az ára kb. 3 milla körül lesz, és megkockáztatom, hogy kb. a feléből lehetne kihozni Victor M. Aleman Loopty Loop Loopita-ját, vagyis az is elég drága ahhoz, hogy tömegtermék legyen.
Műszaki szemmel nézve azzal sem értek egyet, hogy Asztalos Gabriella "csak" odarakott egy lábat a Loopty Loop Loopita alá. Ezek a dolgok nem így szoktak menni. Szerintem tervezett egy ülőbútort, ez volt az alapkoncepció, és mivel a tárgyak nem szoktak csak úgy megmaradni a levegőben, ezért valamilyen alátámasztás is kellett oda. A Loopty Loop Loopita pedig alapvetően egy földön fekvő koncepció, tehát más az alapötlet. Összességében tehát minden szempontból elegánsabb a Hug Chair, és jobban eladható is, mert szerintem akik kifizetnek ennyi pénzt, jobban szeretnek ülni, mint a földön feküdni.
És a sejtésem, hogy üzleti szempontból Asztalos Gabriella - vagy a mögötte álló csapat - tanulhatott a Loopty Loop Loopita világraszóló ismeretlenségéből: hétköznapi nevet választott: Hug Chair, ezt a hétköznapi nevet levédte, és megvette a hugchair.com domainnevet is, és a keresőkben a legjobb helyet. Szóval ha valaki ölelő széket keres a neten, akkor az először is azzal kezdi, hogy beleül Asztalos Gabriella kiváló Hug Chair-ébe, persze gondolatban, és onnan folytatja tovább a netes böngészést. Egy ilyen profi menedzsmenttel nem lehet hibázni, és akkor plusz ajándékként itt a világkiállítási díj is.
A fizetőképes vásárlók soha nem fogják kritizálni Asztalos Gabriellát, és ez a lényeg. Persze az ember bioritmusára rossz hatással vannak a kritikák, főleg ha azok elhamarkodottak. Egy ilyen helyzetben megerőltető pozitívnak maradni, de lássuk a jó oldalát: minimum 4x annyi cikk jelenik a Hug Chair-ről a vita miatt, bármennyire is idegölő ez a vita. És akarva-akaratlanul a Loopty Loop Loopitának is óriási reklámot generál Asztalos Gabriella sikere és ismertsége. Szóval mindenki jól jár, mondjanak akármit az ellendrukkerek.
Egyszeri blogger olvasóként nagyon érdekes ezt a vitát követni. Volt itt és az alkotoelem.hu-n nem is olyan régen egy nagyon hasonló vita Panyi Zsuzsi díjnyertes falmatricájával kapcsolatban, amiben egyébként az alkotó is részt vett. Nem mondom, hogy az teljesen érzelemmentes volt, de alapvetően észérvek mentén folyt. És senki nem gondolta, hogy valaki "ellendrukker", irigy, fanyalgó vagy tehetségtelen csak azért mert elgondolkozik azon, hogy két tök hasonló alkotás esetében, ahol az egyik előbb volt mint a másik vajon másolás történt e vagy sem. Nekem pl. az jó érv, hogy a Hugchairt legyártották, ami eleve nagy teljesitmény, a Loopitáról nem tudjuk valóban kényelmes,ergonomikus, stb. lenne-e ha elkészülne, es nyilván tervet egy elkészült bútoroknak szóló versenyen nem lehet díjazni. Bár én nem vagyok szakmabeli, szerintem viszont azzal érvelni, hogy a két dolog tökre nem hasonlít egymásra, meglehetősen fura. A.G. azt nyilatkozta, hogy nem ismerte a Loopitat, ahogy írtam én meg az internet korában is el tudom képzelni, hogy két ember hasonló impulzusok hatására tök hasonló dologot alkot/talál fel, anélkül, hogy tudnának a másikról. Az már elbizonytalanított, hogy ugyanezen a néven hoztak ki a milánói vásárra egy bútort. De a gyalazkódó, névtelen kommentek még jobban gyanakvóvá tesznek, hogy valami nincs rendben ezzel a történettel. (pláne, hogy a blog az egekig magasztalta a bútort, mielőtt nem látta meg a loopitat) Nekem, egyszeri olvasónak ebből leginkább ez jön át, hogy valami mégse stimmel, ha ilyen vehemensen kell védeni. Ugyhogy, ha én Asztalos Gabriella lennek, biztos nagyon gyorsan megkérnem, hogy ne ilyen stílusban vegyenek "védelmükbe".
VálaszTörlésakarom mondani Nonn Zuzsi, nem Panyi.bocsánat.
VálaszTörlésModokra, mi azon az elbizonytalanito hogy mas termekeket is "hug chair"-nek hivnak? Valoszinuleg mindegyiket az oleles ihlette. Ha beirod a google-ba hogy hug chair legalabb 4 masik letezo szek is beugrik ugyanezzel a nevvel.
VálaszTörléshttp://www.google.com/images?hl=en&sugexp=ldymls&xhr=t&q=hug+chair&cp=7&um=1&ie=UTF-8&source=og&sa=N&tab=wi&biw=1230&bih=952
Szerintem ez teljesen rendben van.
A tervező(?)nő és más érveire. A Loopita elkészült és volt is belőle gyártás. Itt látható félkész állapotban vörös tölgyből. http://www.coroflot.com/mx/loopita-la-mas-bonita/6
VálaszTörlésItt is van még kép a kész termékről: http://www.victoraleman.mx/#/loopita
A többi dióból készült, mivel eredetileg is abból akarta, meg aztán felkapottabb is mint a tölgy. Bár nekem az is tetszik.
Másik a Hug chair nem egy fából meghajlítva készült, ez téves. Hajlítva, de biztos hogy nem egy fából. Tippem a hajlítható mdf vagy rétegelt lemez lefurnérozva. Most mondhatnánk, hogy a furnér is fa csak nagyon vékony, de ezt sosem mondjuk mert más a rajzolata és a viselkedése is. S így a technológia is más. A részletek még számomra is homályosak, de hiányzik a bütü, valamint az erezetből is lehet rá következtetni.
Szerintem a Hug chair nem igazán ergonomikus. Nekem soknak tűnik az a 70-es 80-as rádiusz. Olyan mint amikor az ember már félig lecsúszik a kanapéról és inkább fekszik rajta mint ül.
Viszont az asztalosbrigád nagyot alkotott, világszínvonalú a kivitelezés. A felületkezelés sikerült talán kicsit gyengébbre, hiányzik róla egy ütős poliészteres magasfényű lakkozás. Ez valami utánzat, vagy selyemfényű.
"En nekik hiszek, nem pedig egy ilyen rosszindulatu tehetsegtelen lakberendezonek/otthon ulo bloggernek!"
VálaszTörlésSzeretnél Te ilyen otthon ülő tehetségtelen lakberendező blogger lenni.
Én azt mondom hasonló esetben biztos, hogy nem verném nagy dobra (fókusz, meg cikkek újságokban) arról nem is beszélve hogy biztos megemlíteném azt is hogy van már ilyen a világon csak az enyém ezért és ezért különlegesebb. Én kérdezés nélkül ezzel kezdeném, és nem akkor nyilatkoznék amikor már kiderült a dolog. Persze akkor nem lenne olyan nagy szám a bútor.
Ez nem történt meg, pedig azt mondta már tudott róla egy ideje. Voltam díjnyertes saját bútorral, bár nem váltottam meg vele a világot de sikeres volt valamilyen szinten. Mindvégig hangoztattam hogy nem az én tervem/(ötletem) hanem a nagybátyámé, csak átalakítottam kicsit. Persze hogy nem volt akkora durranás. Ez van. Aki ennyire ragaszkodik ahhoz hogy a sajátja, ahelyett hogy elismerné hogy igen van ilyen és egy bútorból akar meggazdagodni nem lesz jövője. Ez a spirál forma nem egy új dolog, nem ő találta fel a spanyol viaszt. A probléma talán ott lehet hogy díjazott lett és mindenki a zsűri döntésére hivatkozik. De a díjakkal csínján kell bánni. Sokszor nem az nyer akinek kéne és gyakran függ az eredmény az induló pályázatok színvonalától is. Az tény, hogy az egy anyagból való kialakítás emeli el a Loopitától, de ettől még nem kaptunk új terméket. A tér három iránya adott mindenki számára, ennél én többet várok el ha új bútort akarok kihozni egy régi formából. Itt egy az egyben visszaköszön a forma és nem kapunk új bútort.
Én is jót mosolygok azon a bejegyzésen ami azzal érvel a hug chair mellett, hogy egyre többet nézi a két széket és nem lát hasonlóságot, illetve azzal támad, hogy bezzeg a te honlapod meg milyen (na, ez már hazai). Ezzel az érvrendszerrel nehéz mit kezdeni. Nem érti, hogy kételyek merültek fel (jogosan), melyeknek vagy adunk jelentőséget, vagy nem.
VálaszTörlésVéleményem szerint nem áskálódás, fanyalgás folyik, minden épeszű magyar ember örül egy ilyen sikernek, gondolom különösen, ha az szakmabeli (én nem vagyok az). Úgy látom a Térkultúra is így van, vagy lenne vele, elég, ha elolvassuk, hogy elsők között milyen meleg szavakkal illette ezt a munkát a korábbi bejegyzésében (http://www.terkultura.com/2011/02/hug-chair-magyar-vilagsiker.html) . Más kérdés, hogy a blog később napvilágra hozta (mint látható egy külföldi komment alapján), hogy ez a kezdetben forradalminak tűnő alkotás nagyban hasonlít egy már elkészült darabra. Hasonlóság, melyről 1) nem az író tehet; 2) nem tudom, hogy a zsűri tudott-e róla (ezt miért nem kérdezi meg valaki?). Ettől a többség számára a hug chair továbbra is tetszetős és dicséret illeti Asztalos Gabriellát!
Jelenleg két dolog számít: A.G. lelkiismerete – ami remélem tiszta és Ő is ezt állítja -, illetve az egyének véleménye, mivel objektív mérce nincsen arra vonatkozóan, hogy ilyen esetben hol húzódik a határ: mindenki nézzen rá a két képre aztán döntse el mit gondol - ez lehet egyedül a vita tárgya (mindkét szék elkészült). Pontosabban ez a vita most, és ez így rendben is van. Ha átlépte a határt és nyúlásnak minősül, akkor Gabriella és/vagy a zsűri hibázott. Ha azonban valaki azt gondolja a határon belül van, akkor számára az ügy lezárva. Ami engem illet: a két szék enyhén szólva is hasonlít, de magam sem tudom hol a határ: csak reménykedni tudok, hogy a zsűri tudott a loope létezéséről, tudja hol ez a határ és ennek fényében adományozta ezt a rangos díjat a hug chair-nek. Vagy nem tudott róla, de ugyanúgy odaadná. Viszont ha nem tudott róla és nem adná oda újra, akkor ciki.
Amundsen 35 nappal korábban érte el a Déli-sarkot Robert F. Scott-hoz képest, azonban attól még Scott érdemeit senki nem kérdőjelezi meg és közterületeket neveztek el róla. Vagy egy másik példával élve: a facebook alapötlete valószínűleg nem Mark Zuckerbergé volt, de kellően tehetséges hogy világsikerre vigye.
Gabriellának is csak hasonlókat lehet kívánni, hiszen sok munkája volt vele: vita és díj ide vagy oda, legyen sikeres vele és adjon el belőle minél többet!
Victor Aleman, a Loopita terezőjének levele a témában (egy az egyben, angolról magyarra fordítva, semmit hozzá nem téve):
VálaszTörlés"Kutattam kicsit Asztalos Gabriella Hug Chair-je és az én Loopitam dizájnja közti egybeesésről.
Először is kiemelném, hogy a Loopita a 2006-os első vázlatokat követő, hat hónapos tervezési fázis után készült el, amelynek végén, 2007 márciusában bemutattuk az American Hardwood Export Council Award-on. A Loopitát szállíthatóság problémájának figyelembevételével terveztük (ezért áll 11 részből), ugyanakkor fontos szempont volt az esztétikum (beleértve a fa kettős görbületét, amely erős kihívást jelent a termelésnek). Lényege még a modularitás, hogy több Loopita összekapcsolásával csodálatos tereket lehessen megvalósítani. 2007 májusában beválasztották a második fordulóba, ahol kiállították (nem tervként, hanem késztermékként), és végül „diákok” kategóriában első helyen végzett.(http://www.ahec-mexico.org/ahecdesignawards/ahecdesignawards/segundo_concurso.html)
A Loopita azóta számos könyvben, magazinban és blogban megjelent már, elsőként a Yankodesign-nál, majd – többek között - a DESIGN AND DESIGN OF THE YEAR 2009 c. könyvben. Megtalálható például Axel Thomae honlapján, a MiniCooper részére készített fotók között. (http://www.axelthomae.de/)
2010 közepén a Trup Ocean Club pool bárja részére megterveztük a Loopita egy speciális, kültéri változatát, azóta ezt kereskedelmi partnerünkkel, akerozene design-nal Spanyolországba, Belgiumba, Oroszországba és Franciaországban szállítjuk. (http://kerozenedesign.com/)
Mint látható, a Loopitának történelme van.
2010-ben megalapítottuk a Victor Aleman / Estudio-t (http://www.victoraleman.mx), ahol többrétű munka folyik. Egyrészt ezen keresztül forgalmazzuk a termékeinket, másrészt még több újdonságot kívánunk alkotni mi magunk, vagy kooperációban más dizájn stúdiókkal. Ilyen munka például a MUA-val közösen, rattanból készített Love is in the air, amely a 2008-as Dimueble-n elnyerte a zsűri különdíját a kreatív anyaghasználatért és a bútor koncepciójának újdonságáért (ez a bútor szintén végtermékként, és nem tervként mutatkozott be), vagy 2010-ben az AGENT-tel közös CTRUS-football koncepciója, amellyel megnyertük a Red Dot Luminary Award-ot.
Ez a története a világ nagyságát megmutatni kívánó új utak teremtésének. Folytatjuk a világ elképzelését és építését olyanná, amilyennek szeretnénk. Mi nem tervezünk át dolgokat, ez filozófiánk."
Szerintem most már ebben a témában eljutottunk arra a szintre, amikor a tervezőnő és jogi képviselője el kellene gondolkozzon azon, hogy rágalmazás, becsületsértés vagy jó hírnév megsértése miatt perelje be a blogvezető hölgyet!
VálaszTörlésLujzi
Megpróbálom összefoglalni ezek után a magam számára a témát:
VálaszTörlés1. a spirál forma mint geometriai alakzat szabadon felhasználható a bútordizájnban
2. a spirálformát fő motívumként tartalmazó székek elkészítése bonyolult, nehéz és drága, ezért nem egy szokványos és gyakori dolog
Az 1. pont alapján a szellemi tulajdon védelmével foglalkozó szerv, a M. Szabadalmi Hivatal szerintem Asztalos Gabriellának adna igazat. Ezek a dolgok szabályozva vannak, nincs szó semmilyen lelkiismereti kérdésről.
De ha mindezektől elrugaszkodunk, nekem már csak kérdéseim lennének:
Mi is van a művészi önkifejezés szabadságával? Mert a témában elhangzott már a vélemény-nyilvánítás szabadsága, de szerintem a művészi önkifejezés szabadsága még magasabb rendű, legalábbis eddig nekem ezt mondák, és én elhittem.
A 2. alapján teljes erőbedobással kutatva a neten 2 tervezőt ismertünk meg eddig, akik spirálforma ülőalkalmatosságot terveztek. Tehát ha már 2-en csinálnak valamit, akkor az már nem újdonság? Szeretném tudni!
Egy magyar blogban kb. 8 hónapja volt pár szó Victor Aleman-ról és 2 kép az Ő Loopita-járól. A blog legvégén. A legeslegvégén. Egy hosszú blog volt. Sok képpel. A többi blog nem vette át. Nem ismételte. Ez mit jelent a bútordizájner blogok írói szerint a magyar bútordizájner blogok életében? Mondjuk Nikoletti Petra erről mit mondana? Olvassa a többi blogot? Nem emlékszik a Loopita-ra? Az, hogy Nikoletti Petra előbb szerzett tudomást a Hug Chair-ről, mint a négy éve létező Loopita-ról, az internet korszakában, ez jelent valamit? Vagy csak egyszerűen káosz van a neten? Nikoletti Petra olvas külföldi blogokat? Ott sem találkozott a Loopita-val? Megnézte a DESIGN AND DESIGN OF THE YEAR 2009 könyvet? Abban benne van a Loopita. Vagy a bútordizájnt kedvelő ismerősei? Biztosan szoktak mutatni érdekes dolgokat, hogy "nézd milyen szép ez" vagy "milyen különleges az", küldenek mailt meg linket. Egyik ismerőse sem küldött semmit a Loopita-ról régebben? Senki nem találkozott vele? Vagy nem tartották fontosnak, hogy megmutassák Önnek?
A Hug Chair-t mindenki lelkesedéssel fogadta, mindenkinek tetszett. A kinézete miatt. Ezt hívják sikernek? Akkor most ugyanaz a kinézete, vagy sem? A Hug Chair-t nehezebb elfelejteni? Jobban megragad az emberek emlékezetében? Ha van két bútor, aminek a látványára másképp reagálnak az emberek, az ugyanolyan? Vagy az emberek ehhez nem értenek? Azért kellenek a szakértők, hogy megmondják az embereknek, hogy mit gondoljanak?
Újra megkérdezem, ha történetesen csak 2 ilyen fajta spirális motívumot tartalmazó ülőbútor van a világon, és mindkettőre másképp reagálnak a magyar netezők, akkor az egyik már nem számít újdonságnak? Miért?
Na most kezdjük az elején. Szerintem egy ismerősi kapcsolat folyományaként Asztalos Gabriella interjút ad Takács Gábornak folyó év február 2.-án, ebből Takács Gábor a saját szavaival ír egy cikket, olyan szavakkal, hogy "dizájnsiker", meg "szokatlan formájú", és ezt átveszik mások is. Tehát Nikoletti Petra szerint már itt tisztázni kellett volna a várható kérdéseket? Amikor 23.-án Nikoletti Petra megismerte a Loopita-t, írt mailt Asztalos Gabriellának, hogy tisztázza a dolgot vele? Mit írt? Ha nem írt, miért nem írt? Nikoletti Petra szeret ismerkedni bútortervezőkkel? És frissen végzettekkel? Szeret beszélgetni velük? A magyarok szeretnek beszélgetni úgy általában a magyarokkal? Ha nem szeretnek, miért nem szeretnek?
Egy híres amerikai iró a múlt században azt írta, hogy a nyugati társadalom alapfilozófiája a "legyél gyors, üss hatalmasat, és tiéd a zsákmány", mert ez működött a vadakkal teli erdőkben. Most akkor igaza van vagy sem?
Én úgy látom, ez az egész nem egy hivatalos médiamegjelenésnek indult, itt nem a Hug Chair hivatalos médiamegjelenése zajlik. Külföldön nem látok semmilyen médiamegjelenést.
Victor Aleman írt egy mailt Nikoletti Petrának. Elolvastam. Tudomásul vettem.
Nem adtam meg linkeket. Senkit sem akarok reklámozni.
Kedves Lujzi, állok élébe! Ez itt az én blogom, mindig is hangsúlyozom, hogy itt az én szubjektív véleményem hangzik el. Én azt gondolom, a két szék nagyon hasonlít egymáshoz, és ezt hajlandó vagyok eskü alatt vallani...:)))
VálaszTörlésKedves spark2 , feltételezem a tervezőnőnél sem idén kötötték be a netet, illetve ha valahol, akkor az ő kezében biztos megfordult a Design and Design of the year 2009 kiadvány. A tervezőnek nem kötelessége ismerni a Loopitát, de a bloggernek igen? Ez kire nézve kellemetlen?
VálaszTörlésAsztalos Gabriella széke nem 100 százalékban olyan, mint a Loopita, viszont nagyon hasonló. Van hozzáadott értéke, önmegvalósított és továbbra is mindenkinek tetszik a végeredmény. De amit tudni szeretne: igen, ha valaki már megalkotott valamit és később nagyon hasonló termék készül, akkor az már nem számít akkora újdonságnak. Ha nem tudott róla – pech; ha igen - illik hivatkozni rá. Ettől még lehet sikeres! A hug chair is remélem az lesz. Mert szép!
Nálam - éppen ezért - az epres tiramisu nem számít nagy újdonságnak. Pedig nagyon szeretem!
Kedves spark2,
VálaszTörlésvan jogszerű magatartás és van etikus magatartás, a kettő szerencsés esetben találkozik, de nem mindig. Számomra az etikus magatartás legalább annyira, ha nem még inkább fontos, mint a jogszerű. AMit Te mondasz az, az, hogyha valami jogszerű, de tisztességtelen, az OK. Nekem nem OK, sem az üzleti életben, se máshol. (ezért akadtam fent a névválasztáson is). Kicsit gondolkodj el milyen kommentet írnál, ha a Loope nyert volna, miközben a Hug Chair már 4 éve forgalomban lenne.
Emailek: ez a blogposzt A.G. válasza, így nem értem miért kellett volna őt külön megkeresni. 1 A.G. vélemény, 1 V.A. vélemény. Nem ezt hívják kiegyensúlyozott tájékoztatásnak? (Mellesleg én azt nem értem miért nincs még itt A.G., ő tudna simán olyat mondani a zsűri döntéséről, vagy a tervezői folyamatról,ami meggyőző lehetne, és a mexikói tervezővel ellentétben beszél megyarul).
Ha már kérdezted, elgondolkodtam, mit gondolok a 3 bútorról, emberként, aki nem szakértő:
1) Therapist: nekem gondolatiságában messze ez a legzseniálisabb. Nemcsak azért mert úgy tűnik az egyszerű forma, amit Petra dicsért, nekik jutott először eszükbe. Egy bauhus jellegű kanapéból indulnak ki: a bauhaus az a korszak, amikor elindul Freuddal a pszichoanalitikus mozgalom, és vele együtt a mai értelemben vett pszichológia. A kezelés során a beteg egy kanapén, ún. 'terápiás díványon' fekszik, mögötte ül a terapeuta egy széken. Ezt az alá-fölérendelt hozzáállást, kiszolgáltatottságot Jungtól kezdve napjainkig sokan kritizálták. Számomra a Therapist a terápiás díványt egy olyan bútordarabra "alakítja át", ami hommage a gyökerek előtt, ugyanakkor egy erős egyenrangúságot fejez ki. Sőt, tovább megy: ebben a bútordarabban ülve nem tudod ki a terapeuta és ki a kliens, ki a 'normális' és ki az 'őrült'. A két ember egyenlő, és a köztük lévő intimitás és interakció, az ami gyógyít. Gyönyörű feldmári gondolat, számomra zseniális, hogy ezt egy bútorral ki lehet fejezni. Bauhaus lakásban sztem nagyon szépen mutathat (nekem spec ez a stilus nem szivem csucske)
2) Loope: ebben nekem az tetszik és jelent újat, hogy ezt a formát teszi nagyon lággyá és organikussá az anyaghasználattal, ami különösen szép, ha tudjuk, hogy a betoncső inspirálta. Összerakva szekvenciába nekem eszembe juttatja azt a játékosságot, ahogy a gyerekek hemperegnek, gurulnak, akár egy ilyen csőben is. én lakásban kevésbé, közösségi terekbe nagyon el tudnám képzelni, a kültéri változatáért pedig rajonganék a teraszomon.
3) Hug Chair: az előzőekben leírtakhoz a hug chair valóban csak a talpat teszi hozzá: a forma , az anyaghasználat már ki volt találva, hogy csúnyán mondjam. Persze, ahogy írtam, simán lehet hogy A.G. nem tudott egyik bútorról sem. Ettől függetlenül, ha a három közül kéne választanom, a Hug Chairt venném meg a képzeletbeli loft lakásomba, mert tartalmazza a Loope összes előnyös esztétikai tulajdonságát és a talppal használhatóbbá, nekem kényelmesebbé - bár ahogy az egyik kommentelő mondta a láb alátámasztottsága nincs megoldva - és vhogy lakásba jobban illővé válik.
Most már csak a zsűri indoklására lennék tök kiváncsi, meg hogy ők ismerték-e az első két bútort. :) sajna a neten nem találni semmit róla... Egyébként meg "folytassuk a világ elképzelését és építését olyanná, amilyennek szeretnénk". :)
Hú, ez jól bevadult:(
VálaszTörlésNévtelen 3#: "Az otthon üldögélő blogger":) Tematikus blogról lévén szó, a blogger - jelen esetben Petra - szakmai tudását, tapasztalatait, forrásait használja fel a blog szerkesztéséhez. Szerintem a hazai lakber blog felhozatalban senki sem a blogolásból él, így nagy valószínűséggel, nem egy-egy post megírásával töltik ki napjaikat a szerkesztők, hanem a szakmájukban dolgoznak - egyébként.
Modorka: köszi az aspektust!
Végigolvasva a hozzászólásokat az jutott eszembe, hogy mennyire tipikus ez az egész.
VálaszTörlésVan valaki, AKINEK VAN NEVE - NIKOLETTI PETRA - ÉS ARCA, amit VÁLLAL a véleményéhez. Meglát valamit és lelkesedik. Majd felhívják a figyelmét arra, hogy a dolognak másolásszaga van. Petrának vannak elvei is - luxus manapság -, már máskor is kiakadt, ha másolást látott.
Vannak aztán mások, akik szintén nevükkel vállalják a véleményüket. Érdekes módon nekik is vannak elveik és bár tetszik nekik a szóban forgó tárgy, azért sajnálják hogy az eredetiségbe némi hiba csúszott.
Végül vannak azok, akik vehemensen védik az ifjú tervezőnőt, miközben akár személyeskedésig menően becsmérlik a blog szerzőjét, TERMÉSZETESEN NÉVTELENÜL. Nekik vajon vannak elveik?
Ha szabad választanom: akinek neve nincs, az nincs, és akkor véleménye se legyen.
A bútorról is pár szót, ha már: a HugChair nagyon szép. Nagyon szép továbbfejlesztése két elődjének. Nincs ebben semmi rossz. Csak nem kellene tagadni.
Egy lakberendezőnek, egy újságírónak, egy bloggernek, egy asztalosnak, egy átlagembernek nem kötelessége minden dizájnbútort ismerni. Sőt, egy bútortervezőnek sem! De ha egy bútortervezőnek van egy eredetinek gondolt ötlete, akkor a mai világban kötelessége megnézni, hogy nem találta-e ki már valaki előtte!
Én azt sem tartom életszerűnek, hogy egy külföldön - érdekes, Mexikóban is spanyolul beszélnek... - végzett tervező, aki ilyen profin képes menedzselni magát és termékét, ne ismerje a bútortervezés legjobbjait bemutató kiadványokat. Ha ismeri, akkor találkozott az elődökkel. Ha találkozott, akkor felismerte a hasonlóságot. Ha felismerte, akkor nem etikus világszenzációként tálalni a tervét, még akkor sem, ha tényleg önállóan találta ki.
Elég lett volna, ha azt emeli ki, hogy bár hasonló formák már születtek, de az övé az első egy darab fából készült ilyen szék. Akkor most senki nem fanyalogna.
A névteleneket még megkérdezném, hogy máskor is jártak már itt, vagy csak azért tették tiszteletüket, hogy megvédjék azt, aki nem védi meg magát? A kérdés persze költői volt...
"Ha ismeri, akkor találkozott az elődökkel. Ha találkozott, akkor felismerte a hasonlóságot. "Ha felismerte, akkor nem etikus világszenzációként tálalni a tervét, még akkor sem, ha tényleg önállóan találta ki.
VálaszTörlésElég lett volna, ha azt emeli ki, hogy bár hasonló formák már születtek, de az övé az első egy darab fából készült ilyen szék. Akkor most senki nem fanyalogna."
Pontosan erről van szó, nagyon jól rátapintottál a lényegre.
Köszönöm, hogy "megvédtek"! :)
VálaszTörlésÉn pedig Asztalos Gabriellát venném kicsit védelmembe: visszanézve a nyilatkozatait, ő maga soha nem mondta, hogy világújdonság volna a terve. Sajnos ezt én mondtam első lelkesedésemben, és tájékozatlanságomban (meg a szenzációéhes sajtó, amelyik állandóan túloz)...
Ez már elég kacifántos lett! A feltaláló egy lopós, önmagát védő ember, de mindegy. A hülye kis magyarok körében a lopás is sikernek mondható...
VálaszTörlésKedves Nikoletta!
VálaszTörlésÜgyvédi felszólítás? Ezért kellett eltávolítanod a véleményedet az Ölelő Szék-ről? Gondolom a Hug Chair tényleg egy Copy Cat, anélkül a tervezőnő nem szorulna ügyvédi védelemre, fenyegetőzésre!
Victor Aleman-nek is lenne gondolom hozzászólása az ötlet-lopáshoz