A korábbi bejegyzéseimben már említettem, hogy az elmúlt négy napot Londonban töltöttem. Amellett, hogy kicsit kikapcsolódtam az itthoni rohanásból, volt alkalmam "dolgozni" is, hiszen épp ebben a pár napban zajlott London egyik vezető design és lakberendezési kiállítása. A "
100% design london" nem sokkal nagyobb területen kapott helyt, mint a mi "Tér-Forma-Design"-unk, de ezzel a hasonlatosságok ki is merültek...
Elképesztő mennyiségű ötlet mutatkozott be, szomorúan válogatok a képek között, sokkal többet is bemutatnék, mint amit most magamnak engedélyezek. A kiállítók összetételében örömmel fedeztem fel, hogy a nagyobb cégek kisebb hangsúllyal szerepeltek, nagyobb teret kaptak a fiatal tervezők munkái. Ők vagy "mini standokon" mutatkoztak be, kizárólag a művészen múló több-kevesebb profizmussal, vagy csoportosan, például egy ország gyűjtőneve alatt, összefogott installációval (és nyomtatott anyaggal).
Egyik kedvencem például az Ausztria 20/21 bemutatkozása, azon belül is a Christiane Brüssgen
Ball lightsa (jobb felső kép).
Lámpáknál maradva, összegyűjtöttem néhány kedvencemet. Bal felül
Roberto Tweraser sóból készült függesztékei, alatta pedig
Penelope Batley "Light Humour"-ja, amely többek közt fülbevaló és nyaklánc lámpákat takar. Lámpából még bírtam a francia
Elise Fouin Lucindáját is (jobb lent). A sorba kívánkozik még
Alex MacMaster kecses és vidám Iris Pendant Lightja..
A fiatal olaszok bemutatkozása is profizmusra vallott, minden kiállított darab mellett kis asztal és két szék, amelynél rögtön meg is lehetett beszélni a termékek jellemzőit (és forgalmazását - gondolom én). A nido egy csillogó zöld fotel az
il laboratorio dell'imperfetto-tól.
Örömmel találkoztam magyarokkal is, bár - jellemzően - nem sikerült az egységes bemutatkozás. Három kiállító egymás mellett, kapcsolat és koncepció nélkül. Imádott
Ivanka betonomnak volt a legnagyobb sikere, de szomorúan láttam, hogy a környéken töltött háromnegyed óra alatt gazdátlan volt a stand. A lelkes érdeklődőket addig én világosítottam fel, hogy a szépséges burkolat betonból készül (bal alsó-felső kép), és az ott talált szórólapokat is buzgón osztogattam...:)
Váratlan meglepetést is hozott ez a kiállítás az
Ailibom "személyében". Alig hittem el, amikor szóba elegyedtem a kedves fiatalemberrel, hogy a kiállított tárgyak magyar termékek. A vadonatúj cég a magas minőségű olasz termékekkel kívánja felvenni a versenyt, nem reménytelenül: a katalógusban szereplő ággyal és márvány dohányzóasztallal például azonnal szerelembe estem.
Örömmel találkoztam újra
Sixay Lászlóval, akivel hosszasan beszélgettünk, többek között arról, hogy érthetetlen okokból külföldön valamivel könnyebb érvényesülni, mint az itthoni piacon. Egyébként azt gondolom, hogy a mostani "vissza a természethez" tendencia mindenképp lendíteni fog az üzleten. Szép tárgyait mindenkinek ajánlom figyelmébe!
A magyar káosz után jól esett a szememnek az a vizuális profizmus, amivel ici-pici asztalát tette izgalmassá
Sena Gu.
Bár jó képet nem sikerült készíteni róla,
Il Hoon Roh organikus fémasztalai feltétlen említést érdemelnek.
Szép, és meglepően kényelmes fotelek a
Piegatto Mobiliario-tól.
A patchwork, a kék és a szőnyeg külön-külön is nagy kedvenceim, hát még így...
Le Limited Edition.
Nem csak dísze a helyiségnek, de high tech okos is ez a
Triflow csaptelep, amelyet korunk építész nagyágyúja, Zaha Hadid tervezett (aki nem tippelte volna meg...:). Két lyukon folyik a víz, egyikből tisztított, másikból sima csapvíz. Akár tűz forrón.
A 100% design london nem csak elgondolkodtatni, hanem aktivizálni is igyekezett a résztvevőket. Pingpongozhattunk például a
Jam három személyes asztalánál.
És akár írásban is kifejthettük véleményünket a design jövőjéről, vagy az "interior design" mibenlétéről. Megtettem!
Nyilván Londonban a nagyobb piac nagyobb hatékonyságot szül, és a pénz sem kevesebb, mint itthon. De a kreativitás hiányára nincs mentségünk. Hogy ki tehet erről?
Az oktatás. Több hazai iparművésszel is elbeszélgettem már arról, hogy nem elégséges az egyetemen kapott útravaló a sikeres önmenedzseléshez, és valóban, a kontraszt szembetűnő: itt friss diplomások vérprofi weboldalakkal és marketing anyagokkal rukkolnak elő.
Az állam. Vajon kellően támogatják a fiatal művészek megjelenéseit? A kiállításon kapott anyagok nagy részét szponzorálják az országok idevágó intézményei.
A szakma. Ötletes megoldások, interaktivitás, releváns kiállítók jellemezték a megmozdulást. Gyanítom
sajtot és zoknit egy éves könyörgésre, és font hegyekre sem engednek be az épületbe (legalábbis ezen a héten)...
Szerintetek?
Forrás
A fenti tapéták 20-40 000 Ft/tekercs áron megvásárolhatók a Bambuszmániában, vagy a Hephaistosnál. Bár az áruk tényleg magas, sokszor 1-2 csík is feldobja a lakást(de egy négy méteres falhoz például 3 tekercs kell). Az a véleményem, hogy tapétából nem érdemes olcsót venni: ha ebből a legjobbat választjuk, az karaktert ad a lakásnak, ami mellett az olcsóbb bútorok is klasszul mutatnak.
