Már csak azért is vettem elő pont most Alvar Aalto-t, aki a 20. század legjelentősebb finn építésze (és a nemzetközi modernizmus központi figurája egyben), mert augusztus 1-jéig lehet már csak megtekinteni a Néprajzi Múzeum "Alvar Aalto házai - örök formák" c. időszakos kiállítását. Köszönöm Andinak, hogy felhívta rá a figyelmemet! Kicsit hosszúra nyúlt a posztom, de nem tudtam megválni attól az egy-két vidám anekdotától, amelyeket a neten találtam...
Például, hogy az ötvenes évekre annyira VIP lett, hogy ha lekéste a Finnair járatát, a gép inkább később szállt fel, de bevárták. Állítólag ez annyira tetszett Aalto-nak, hogy még akkor is megkérte a sofőrét, hogy körözzön néhányat a reptér körül, ha véletlenül (és ritkán) időben érkezett... De már karrierje kezdetén is világklasszis építészként viselkedett. Hugo Alvar Henrik AAlto 1898-ban született a finn Kuortane faluban, iskolaéveit a Helsinki University of Technology-n fejezte be, ahol 1921-ben diplomázott. 1924-ben nyitotta meg saját irodáját Jyväskylä-ban és ekkor vette feleségül Aino Marsio építészt, aki szintén tagja volt annak a fiatal művészekből és entellektüelekből álló csapatnak, amely erősen hozzájárult a finn kulturális reneszánszhoz.
Később a régi fővárosba, Turku-ba költöztek, ahol liberálisabb légkör uralkodott, mint Helsinkiben. Lakásukat az akkori top modernnel, a Bauhausban tevékenykedő Breuer Marcel székeivel rendezték be, amelyeket Németországból importáltak és gramofont tartottak, hogy foxtrotot gyakoroljanak. Egyszóval őrült lazák voltak, amire a sajtó is ráharapott. Ilyen nyilatkozatokkal borzolták a kedélyeket, mint például "a repülés a modern ember utazásának egyetlen civilizált módja".
Kicsit azért a munkásságára is kiténék...:)
A sok európai utazás hozadékaként Aalto-nak jó rálátása volt a kor építészetére. Ahelyett, hogy szimplán másolta volna a stílust - mint általában a fiatal építészek teszik - ő inkább újradefiniálta azt. Leghíresebb épületeire (például az 1927-ben épült Viipuri könyvtár és az 1928-ban épült Paimio szanatórium), továbbá bútoraira és üveg tárgyaira jellemző a finn naturalizmus romantikájának ötvözése a modernista ideákkal.
Aalto épületei humanisták.Pédának okáért a Paimio szanatóriumot a betegek szemszögéből igyekezett tervezni. Olyan kis részletekre is kiterjedt a figyelme, hogy vidám környezetet varázsoljon a kanári sárga lépcsőkkel, vagy úgy módosítsa a csapot, hogy a víz - az érzékenyebb betegek érdekében - hangtalanul folyjon. 
A szanatórium bútorait is ő tervezte, például a Paimio széket, amelynek alapjául Breuer csőbútora szolgált, ám ő inkább fából készítette, mert úgy gondolta a TBC-s betegeknek az talán melegebb érzetet ad, mint a fém. A szanatórium épületét a korabeli kritikusok modernista mestermunkának kiáltották ki, és egy lapon emlegették Walter Gropius-szal, vagy Le Corbusier-rel (a Bauhaus két nagyágyújával), pedig ekkor még csak 35 éves volt!1935-ben Helsinkibe költözött és megalapította a máig prosperáló Artek-et, amely a saját tervezésű fa bútorokat gyártotta le.
1937-ben megbízást kaptak a belvárosi Savoy étterem dizájnjára, ehhez tervezte a máig best seller Savoy vázát, amelyet a "fiatal eszkimó lányok bőr bricsesze" inspirált.
1939-ben a new york-i világkiállításra Aalto tervezte a finn pavilont, amelyhez a finn erdők formái, fényei és árnyékai adták az iheltet. A kor sztár építésze, Frank Lloyd Wright géniusznak titulálta a munkáját. Ezzel megalapozta hírnevét Amerikában is, és innentől számos országban tervezett, és nyert díjakat. Igazság szerint a háború utáni munkái már nem voltak akkora hatással a kor építészetére. 1976-os halála után is leginkább a Finnországban készült remekműveire emlékszünk.
Posztom alapjául a Design Museum oldalán található életrajz szolgált.
I M Á D O M ! Még sok ilyen építészt, designer-t! :)
VálaszTörlés