2010. július 31., szombat
Hétvégi matiné
Ezen a héten az USA-ba küldtem Mátyást, próbálja ki, milyen egy sikeres üzletember házában, annak három lányával élni. A Ricky's NYC boltok megálmodója (és tulajdonosa) szereti a cipőket...Forrás: ArchZine Lakberendező.
2010. július 30., péntek
Philippe Starck konyhája a Warendorftól
Starck a XXI. század kikerülhetetlen dizájner klasszisa. Legújabb tervezése a korábban Miele DIE KÜCHE néven futó Warendorfnak készített könyvtár-konyha. Megint nagyon különlegeset alkotott: a kerek lábakon álló konyhapult gyönyörű és egyedi formavilággal rendelkezik, bár helytakarékossági szempontokat nem vesz figyelembe. Hát, ez a konyha nem egy megtűrt koszforrás lesz leendő tulaja nappalijában, hanem fő attrakció. Kéne.A "Torony" 340fokban fordítható.Forrás
2010. július 29., csütörtök
Lakberendezés és divat
A lakberendezés és divat kapcsolatára eddig inkább az volt a jellemző, hogy a kifutók világában régóta brillírozó dizájner kipróbálja magát bútor és lakber kiegészítő tervezésben. Erről készítettem korábban egy kis összeállítást. Ritkább eset Hofstädter Szandráé, akit egy fehérített tölgy parketta ihletett meg kollekciója megálmodásakor.Szandra kollekciójára az ANNENN divatblogon találtam rá, amely a HVG Goldenblog versenyén egészség-életmód kategóriában 700 nevezett közül (velem együtt) a legjobb 50 közé került. És bár engem egy jól megtervezett WC sokkal inkább lázba hoz, mint bármely divatkiegészítő, mégis jó szívvel ajánlom a sok érdekes posztot!
2010. július 28., szerda
Pekingben modernen
Ebben a különleges pekingi házban, amelyet a GRAFT tervezett, semmi nem szokványos, de annál maibb. A vonalak elrugaszkodnak a racionalitástól, puhák, kacskaringósak, a színek kontrasztosak, az anyagok meg még inkább... Fekete-fehér, bordó-zöld, márvány-műanyag, fa-üveg, hight-tech-retró. És bár számos dizájn klasszikus díszíti az enteriőrt, nem azok viszik el a prímet, hanem a tervezői kreativitás.Forrás: fokal.com
2010. július 27., kedd
Dizájn kúl kutyáknak
Szigorúan táskányi ölebeknek dizájnos kutya lounge a Slade Architecture-től. Szobornak is megállja a helyét. Már csak egy kutya kéne.Forrás: DigsDigs
A hét dizájnere: Alvar Aalto
Már csak azért is vettem elő pont most Alvar Aalto-t, aki a 20. század legjelentősebb finn építésze (és a nemzetközi modernizmus központi figurája egyben), mert augusztus 1-jéig lehet már csak megtekinteni a Néprajzi Múzeum "Alvar Aalto házai - örök formák" c. időszakos kiállítását. Köszönöm Andinak, hogy felhívta rá a figyelmemet! Kicsit hosszúra nyúlt a posztom, de nem tudtam megválni attól az egy-két vidám anekdotától, amelyeket a neten találtam...Például, hogy az ötvenes évekre annyira VIP lett, hogy ha lekéste a Finnair járatát, a gép inkább később szállt fel, de bevárták. Állítólag ez annyira tetszett Aalto-nak, hogy még akkor is megkérte a sofőrét, hogy körözzön néhányat a reptér körül, ha véletlenül (és ritkán) időben érkezett... De már karrierje kezdetén is világklasszis építészként viselkedett.
Hugo Alvar Henrik AAlto 1898-ban született a finn Kuortane faluban, iskolaéveit a Helsinki University of Technology-n fejezte be, ahol 1921-ben diplomázott. 1924-ben nyitotta meg saját irodáját Jyväskylä-ban és ekkor vette feleségül Aino Marsio építészt, aki szintén tagja volt annak a fiatal művészekből és entellektüelekből álló csapatnak, amely erősen hozzájárult a finn kulturális reneszánszhoz.
Később a régi fővárosba, Turku-ba költöztek, ahol liberálisabb légkör uralkodott, mint Helsinkiben. Lakásukat az akkori top modernnel, a Bauhausban tevékenykedő Breuer Marcel székeivel rendezték be, amelyeket Németországból importáltak és gramofont tartottak, hogy foxtrotot gyakoroljanak. Egyszóval őrült lazák voltak, amire a sajtó is ráharapott. Ilyen nyilatkozatokkal borzolták a kedélyeket, mint például "a repülés a modern ember utazásának egyetlen civilizált módja".
Kicsit azért a munkásságára is kiténék...:)
A sok európai utazás hozadékaként Aalto-nak jó rálátása volt a kor építészetére. Ahelyett, hogy szimplán másolta volna a stílust - mint általában a fiatal építészek teszik - ő inkább újradefiniálta azt. Leghíresebb épületeire (például az 1927-ben épült Viipuri könyvtár és az 1928-ban épült Paimio szanatórium), továbbá bútoraira és üveg tárgyaira jellemző a finn naturalizmus romantikájának ötvözése a modernista ideákkal. Aalto épületei humanisták.Pédának okáért a Paimio szanatóriumot a betegek szemszögéből igyekezett tervezni. Olyan kis részletekre is kiterjedt a figyelme, hogy vidám környezetet varázsoljon a kanári sárga lépcsőkkel, vagy úgy módosítsa a csapot, hogy a víz - az érzékenyebb betegek érdekében - hangtalanul folyjon. A szanatórium bútorait is ő tervezte, például a Paimio széket, amelynek alapjául Breuer csőbútora szolgált, ám ő inkább fából készítette, mert úgy gondolta a TBC-s betegeknek az talán melegebb érzetet ad, mint a fém. A szanatórium épületét a korabeli kritikusok modernista mestermunkának kiáltották ki, és egy lapon emlegették Walter Gropius-szal, vagy Le Corbusier-rel (a Bauhaus két nagyágyújával), pedig ekkor még csak 35 éves volt!
1935-ben Helsinkibe költözött és megalapította a máig prosperáló Artek-et, amely a saját tervezésű fa bútorokat gyártotta le.
1937-ben megbízást kaptak a belvárosi Savoy étterem dizájnjára, ehhez tervezte a máig best seller Savoy vázát, amelyet a "fiatal eszkimó lányok bőr bricsesze" inspirált.
1939-ben a new york-i világkiállításra Aalto tervezte a finn pavilont, amelyhez a finn erdők formái, fényei és árnyékai adták az iheltet. A kor sztár építésze, Frank Lloyd Wright géniusznak titulálta a munkáját. Ezzel megalapozta hírnevét Amerikában is, és innentől számos országban tervezett, és nyert díjakat.
Igazság szerint a háború utáni munkái már nem voltak akkora hatással a kor építészetére. 1976-os halála után is leginkább a Finnországban készült remekműveire emlékszünk.Posztom alapjául a Design Museum oldalán található életrajz szolgált.
Hugo Alvar Henrik AAlto 1898-ban született a finn Kuortane faluban, iskolaéveit a Helsinki University of Technology-n fejezte be, ahol 1921-ben diplomázott. 1924-ben nyitotta meg saját irodáját Jyväskylä-ban és ekkor vette feleségül Aino Marsio építészt, aki szintén tagja volt annak a fiatal művészekből és entellektüelekből álló csapatnak, amely erősen hozzájárult a finn kulturális reneszánszhoz.
Később a régi fővárosba, Turku-ba költöztek, ahol liberálisabb légkör uralkodott, mint Helsinkiben. Lakásukat az akkori top modernnel, a Bauhausban tevékenykedő Breuer Marcel székeivel rendezték be, amelyeket Németországból importáltak és gramofont tartottak, hogy foxtrotot gyakoroljanak. Egyszóval őrült lazák voltak, amire a sajtó is ráharapott. Ilyen nyilatkozatokkal borzolták a kedélyeket, mint például "a repülés a modern ember utazásának egyetlen civilizált módja".
Kicsit azért a munkásságára is kiténék...:)
A sok európai utazás hozadékaként Aalto-nak jó rálátása volt a kor építészetére. Ahelyett, hogy szimplán másolta volna a stílust - mint általában a fiatal építészek teszik - ő inkább újradefiniálta azt. Leghíresebb épületeire (például az 1927-ben épült Viipuri könyvtár és az 1928-ban épült Paimio szanatórium), továbbá bútoraira és üveg tárgyaira jellemző a finn naturalizmus romantikájának ötvözése a modernista ideákkal. Aalto épületei humanisták.Pédának okáért a Paimio szanatóriumot a betegek szemszögéből igyekezett tervezni. Olyan kis részletekre is kiterjedt a figyelme, hogy vidám környezetet varázsoljon a kanári sárga lépcsőkkel, vagy úgy módosítsa a csapot, hogy a víz - az érzékenyebb betegek érdekében - hangtalanul folyjon. A szanatórium bútorait is ő tervezte, például a Paimio széket, amelynek alapjául Breuer csőbútora szolgált, ám ő inkább fából készítette, mert úgy gondolta a TBC-s betegeknek az talán melegebb érzetet ad, mint a fém. A szanatórium épületét a korabeli kritikusok modernista mestermunkának kiáltották ki, és egy lapon emlegették Walter Gropius-szal, vagy Le Corbusier-rel (a Bauhaus két nagyágyújával), pedig ekkor még csak 35 éves volt!
1935-ben Helsinkibe költözött és megalapította a máig prosperáló Artek-et, amely a saját tervezésű fa bútorokat gyártotta le.
1937-ben megbízást kaptak a belvárosi Savoy étterem dizájnjára, ehhez tervezte a máig best seller Savoy vázát, amelyet a "fiatal eszkimó lányok bőr bricsesze" inspirált.
1939-ben a new york-i világkiállításra Aalto tervezte a finn pavilont, amelyhez a finn erdők formái, fényei és árnyékai adták az iheltet. A kor sztár építésze, Frank Lloyd Wright géniusznak titulálta a munkáját. Ezzel megalapozta hírnevét Amerikában is, és innentől számos országban tervezett, és nyert díjakat.
Igazság szerint a háború utáni munkái már nem voltak akkora hatással a kor építészetére. 1976-os halála után is leginkább a Finnországban készült remekműveire emlékszünk.Posztom alapjául a Design Museum oldalán található életrajz szolgált.
2010. július 26., hétfő
Lefolyó: a jó zuhanyzó kulcsa
Forrás: flickr
A legelegánsabb zuhanyzók kialakításánál semmi másra nincs szükségünk, mint egy jó üvegesre, és egy hatékony elfolyóra. Régebben ez utóbbi volt a szűk keresztmetszet, az a gyenge pont, amely meghatározta, hogy mit (nem) tudunk megvalósítani fürdőszobánkban. Szerencsére számos cég felfedezte ezt a piaci rést, és tömködi be folyamatosan újabb fejlesztésekkel.Forrás: flickr
Magyarországon az ACO kínálja a sávos lefolyók széles palettáját. A beépítéskor két fő csapásirány közül választhatunk. A zuhanyajtó alá tesszük az elfolyót, avagy azzal szembe, a fal mellé, ahogy a fenti képen is látható. Ez utóbbi kicsit alaposabb előkészítést igényel, már a betonozáskor meg kell adni fal felé a leejtést, hiszen ebben az esetben az egész fürdőszoba kicsit magasabban fekszik. Talán célszerűbb a zuhanyajtó alá helyezni, ekkor kevésbé bonyolult erősebb leejtést adni a kabinnak, és az üvegajtóról lecsorgó víz is közvetlenül a lefolyóba távozhat.Nem csak többféle lyukasztású rozsdamentes acélt, hanem üvegfelületűt, vagy burkolhatót is választhatunk már.Sarkosan is elheyezhetjük, és az íves kialakításnak sincs akadálya.Az így kialakított fürdőszobáknak (ha csak nem épült kis padka) az a hátránya, hogy a földet söprő, kifele nyíló üvegajtó miatt nem lehet kilépőt alkalmazni. Az ACO összefolyóval egybeépített fa kilépője megoldja ezt a problémát.Ha pedig nem férünk a bőrünkbe, egy kis értelmetlen csicsaság: világító lefolyó...
A legelegánsabb zuhanyzók kialakításánál semmi másra nincs szükségünk, mint egy jó üvegesre, és egy hatékony elfolyóra. Régebben ez utóbbi volt a szűk keresztmetszet, az a gyenge pont, amely meghatározta, hogy mit (nem) tudunk megvalósítani fürdőszobánkban. Szerencsére számos cég felfedezte ezt a piaci rést, és tömködi be folyamatosan újabb fejlesztésekkel.Forrás: flickr
Magyarországon az ACO kínálja a sávos lefolyók széles palettáját. A beépítéskor két fő csapásirány közül választhatunk. A zuhanyajtó alá tesszük az elfolyót, avagy azzal szembe, a fal mellé, ahogy a fenti képen is látható. Ez utóbbi kicsit alaposabb előkészítést igényel, már a betonozáskor meg kell adni fal felé a leejtést, hiszen ebben az esetben az egész fürdőszoba kicsit magasabban fekszik. Talán célszerűbb a zuhanyajtó alá helyezni, ekkor kevésbé bonyolult erősebb leejtést adni a kabinnak, és az üvegajtóról lecsorgó víz is közvetlenül a lefolyóba távozhat.Nem csak többféle lyukasztású rozsdamentes acélt, hanem üvegfelületűt, vagy burkolhatót is választhatunk már.Sarkosan is elheyezhetjük, és az íves kialakításnak sincs akadálya.Az így kialakított fürdőszobáknak (ha csak nem épült kis padka) az a hátránya, hogy a földet söprő, kifele nyíló üvegajtó miatt nem lehet kilépőt alkalmazni. Az ACO összefolyóval egybeépített fa kilépője megoldja ezt a problémát.Ha pedig nem férünk a bőrünkbe, egy kis értelmetlen csicsaság: világító lefolyó...
2010. július 25., vasárnap
Vasárnapi kitekintés
A cseh Whitefruits porcelángyár kiállítása a GASK galériában. A doboz a Whitefruits majd' összes darabját tartalmazza, így kisebb retrospektívként értelmezhető.Forrás: designeast.eu Lakberendező.
2010. július 24., szombat
Hétvégi matiné
Mátyást Berlinbe küldöm, kipróbálhatja, milyen egy abszolút minimál loftban élni. Az LPDM alaprajza jól átgondolt, ahol a mellékhelyiségeken kívül minden nyitott, csak a tárolást szolgáló kubusok osztják meg a teret funkciók szerint. Ha valahol nagy mennyiségű tégla jelenik meg, nincs az a puritán berendezés, amely rideggé tenné az enteriőrt. Sőt, kell az egyszerűség, hogy kiemelje a régi gyárépület természetes szépségét.
© Térkultúra by Petra Nikoletti. All rights reserved.