Néha vizuális szakadék tátong egy épület belseje és külső megjelenése között, ami szerintem elég szerencsétlen. Hajlamosak vagyunk szídni az építészeket, hogy rosszul tervezik meg az enteriőrt, és nagy meló, mire abból lakható otthon válik (ami egyébként sokszor igaz...), de ritkán beszélünk arról a fontos kérdésről, miszerint egy épület egy teljes egész, és a lakberendezőnek igenis figyelembe kell(ene) vennie a külső adottságokat. Tapasztalataim szerint a megrendelők meggyőzhetők ezügyben, persze biztos azért is, mert nem véletlenül választották azt az otthont, amelyben lakni készülnek - simán lehet, hogy tetszik is nekik, csak kicsit eltévedtek a szép képek nézegetése közben.Aki az Abeijón-Fernández Arquitectos építette épületbe belép, azt nem érik meglepetések: azt kapja, amit gondol. Csak egy kicsit jobbat :).
Ilyen nagy házakban praktikus külön tévés bútoregyüttest összeállítani, és külön a vendégfogadásra alkalmas "szalont", hiszen az eltérő funkciókhoz rendelt bútornak más ergonómiai kívánalmaknak kell megfelelniük. Magyarul: az egyiken lehessen dögleni, a másikon meg normálisan ülni...
A hálót inkább az itt lakók töltik meg izgalommal...
A fürdő viszont a tervező kreativitását dícséri.
Mátyásnak kéne. Meg nekem is! Lakberendező
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!