...még négy éve, 2006-ban. Elég feszített tempóban jártunk be Danival 2 hét alatt négy helyszínt: a főváros Yangont, Bagant, Mandalay-t és az Inle tavat. Akkoriban még fogalmam sem volt, hogy a Térkultúrát fogom írni, így nem készítettem kifejezetten lakberendezési témájú fényképeket. A napokban viszont kezembe akadt az az olló, amelyet egy helyi piacon vásároltunk, majd visszanéztem a fényképeinket. Rájöttem, hogy érdemes volna megosztani őket Veletek, hiszen Burmában nem jár lépten-nyomon turista, pedig az ország érintetlensége, a természeti és épített környezet elképesztő kincsei, a helyiek vendégszeretete és kiéhezettsége a külvilág híreire mind egyenként is nyomós ok az odalátogatásra. Találtam egy nagyon szórakoztató utinaplót a Nagy Kaland közösségi portálon, ha érdekel az ország, olvassátok el és nevessetek/sírjatok egy jót rajta! A rengeteg fotónk közül elsősorban épületeket gondoltam bemutatni, de az itt élő emberek olyan nagyon szépek, hogy nem tudtam a sok portré és életkép közül egyet-kettőt nem felrakni. A Swegadon Yangonban.
Bagan közel 4000 temploma és sztúpája a 11. század közepétől a 13. század végéig épült. Megnéztük őket napfelkeltében és naplementében is...:-)
Olyan hihetetlen mázlink volt, hogy az évente kétszer megrendezett vásár éppen akkor zajlott, mikor Baganba látogattunk. Így beleláttunk abba, hogy milyen használati eszközöket és élelmiszereket szereznek be a helyiek. 
És, hogy hova járnak moziba.
Hajóval tettük meg az utat Mandalay-be. Útközben ilyen "úszó falvakkal" találkoztunk. A helyiek a szállított fából készített óriástutajokon laknak.
A kikötőnél így élnek a szerencsésebbek:
Így pedig a kevésbé azok:
Mandalay egyik legforgalmasabb útkereszteződésében laktunk.
Itt a legmagasabb a "szerzetes-koncentráció".
Mandalayből az Inle tóhoz vitt az utunk.
Itt az emberek az úgynevezett úszó kertekben, a víz tetején termesztenek zöldséget, tartanak fent konyhakertet. Érdekes élmény egy ilyenben sétálni.
Egy jól elkapott pillanat, amikor a szomszéd hajóból átnyúl a fiú, nehogy összeütközzünk.
Túravezetőnk meghívott minket magához. Az egész család és a szomszédok összegyűltek a fogadásunkra. Próbáltunk (kézzel-lábbal) beszélgetni, megkínáltak finom teával, vettünk tőlük saját készítésű szivarkát. Utólag már bánom, hogy nem készítettem fotókat a házuk belsejében, de akkor méltatlannak éreztem kattintgatni az otthonukban. Sok mindent mondjuk nem lehetett volna lekaptni, sehol sincs ugyanis bútor. A házakban két helyiség található, a háló, ahol gyékényeken alszanak, és a konyha, ahol egy tűzrakóhelyen kívül szintén csak gyékények szolgálják az étkezés kényelmét.
Ez pedig a fürdőszoba... :-)
Vegyetek részt a játékban, és nyerhettek egy, a bagani piacon beszerzett különleges ollót.
Kösz, hogy ilyesmiről is írsz. Van még?
VálaszTörlés