
A brutalizmus nem a bántalmazás szinonímája, hanem az 1950-1970-es években tomboló építészeti irányzat. A neve a francia béton brut (=nyers beton, Le Corbusier nevezte így az általa használt anyagot) szókapcsolatból ered.



Néhány elvetemült útkereső művész kísérletezik nyugaton (jobbító szándékú elméletek mentén), a keleti blokk meg ráharap a koncepció vadhajtásaira, és adaptálja a maga szükségleteihez/minőségi követelményeihez. Voila: lakótelep. Csak, amíg pl. Angliában társadalmi vita lassította a folyamatot (kedvencem Károly herceg, aki állítólag úgy fogalmazott, hogy "ezt az egészet vissza kéne adni a Luftwaffe-nak. Miután lebombázták a házainkat, sikerült sittel pótolni őket" - eddig nem is tudtam, hogy ilyen humoros csávó!), addig nálunk ötéves tervek keretében vadul építkeztek. Mindegy, most már ez van, szerencsére nagyon bombázástól sem kell tartanunk (üröm az örömben... - és akkor már az új Nemzeti színházat is földdel tehetnék egyenlőve, de erről majd egy későbbi bejegyzésben). Szóval (mert van ám nekem egy gondolati láncom, csak mindig elkalandozom), ha ma kimondhatjuk, hogy a lakótelep szar, és kreativitásunkat nem korlátozza semmilyen felső hatalom, akkor miért gyártunk ma fantáziátlan neo lakótelepeket lakópark néven? Itt ez a svájci Hans Zwimpfer, aki bebizonyítja, hogy az előre gyártott panelekből megvalósuló - valószínűsítem gazdaságosabb - építkezés nem feltétlen a kommerszet gyarapítja. Én beköltöznék (ha nincs messze a belváros...).



Linkek
Ontario Architecture: Brutalism
Brutalist Architecture photo pool a flickr-n
Paul Rudolf photo pool a flickr-n
Essencial-Architecutre
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy írsz!